Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Morcmedve kalandjai

2021.03.09

Hallottatok már a vénséges vén Morcmedvéről?
Nem?
Pedig állatkörökben híres.

No, akkor telepedjetek körém, ha érdekel benneteket, elmesélem, hogy Morcmedve mitől is lett olyan híres.

Faluvégi Kerek erdőben élt egykor Morcmedve, Vidámnyúl, Negatívpatkány és Optimistazsiráf. Persze sok, sok állat élt ott, de most négyükről szól ez a történet, akik jó barátok voltak.

Morcmedve egy nagy barlangban élt a Hegy lábánál és minden hajnalon, amikor a pacsirta megszólalt az ablaka alatt, hozzávágta a párnáját, mert nem hagyta aludni, dalával felkeltette.

Pacsirtát ez egyáltalán nem zavarta, arrébb reppent az ágon és folytatta víg dalát az életről, szabadságról, boldogságról és szerelemről.

Szerette is az állatsereglet, mert minden reggelűket megédesítette csodálatos dalával.

Mikor Morcmedve már végképp nem tudott vele mit kezdeni, kibrummogott, hogy hagyja már aludni, hiszen későn feküdt le és nagyon utálja, ha hajnalban keltik fel, de hiába. Pacsirta csak dalolt a szépről, a jóról, amiben mindenkinek része lehet, aki szeretné, hogy boldog élete legyen. Morc felkelt és nagy ásítások közepette nyújtóztatta ki tagjait.

Elballagott a fürdőszobába, alaposan fogat mosott és le is zuhanyozott, hogy frissen tudja a napot kezdeni, ha már pacsirta felkeltette.

Mikor elkészült, fogta a mézes csuprot, és szomorún állapította meg, hogy este megette az összes mézet, így kénytelen a napot vásárlással kezdeni.

Elindult hát a nagy Méhészeti Központba, hogy mézet vegyen a Szorgos néptől.

Ment az úton, amikor is egy szürke árny suhant el a lába mellett.

Összerezzent.

Ki lehet az? – kérdezte magában.

–Ja, csak te vagy? – ismerte fel barátját, Negatívpatkányt. – mi a helyzet? Mi rosszat szedtél össze, amióta nem találkoztunk?

–Jaj, ne is kérdezd – vágta rá azonnal Negatívpatkány – találkoztam a búzamezőn, Vidámnyúllal, aki épp eszegetett, de biztosan elfogy már az ennivalója. Szegény, mit eszik, ha nem lesz neki? Meg találkoztam Optimistazsiráffal is, nagyon jó volt a kedve, de meglesz annak a böjtje, nem jó mindig jókedvűnek lenni. – sóhajtotta és továbbiramodott.

Morcmedve megcsóválta fejét: Hogy ez a Negatívpatkány mindig csak a rosszat látja?- dohogott magában és folytatta útját.

 

Ahogy ment az útján egyszer csak a zöld fűben valami nagyon színeset vett észre. Kíváncsian odaballagott.

-Jé! – kiáltott fel- Egy szőnyeg. Vajon kié lehet?- nézett körbe, de nem látott senkit. S mert a szőnyeg szép színes volt, meg pont elég nagy, hogy a barlang nappalijában elférjen, gondolt egy merészet, összetekerte és a hóna alá csapta, hogy hazavigye.

Mikor megvásárolta a mézet, haza sietett és a szőnyeget kiterítette a nappali padlóján. Szép volt, pont illett a bútorokhoz. Morcmedve arra gondolt, ha majd jelentkezik a gazdája, visszaadja, de addig is vigyáz rá. El is határozta – mert becsületes medve volt -, hogy kiplakátolja az erdőben, hogy talált egy szőnyeget, és akinek hiányzik, jöjjön érte, mert bizony Ő haza vitte.

szonyeg.jpg

No, híre is ment mindenfelé, hogy szőnyeget lelt Morcmedve. Jöttek az állatok csodájára jártak szépségének, szín harmóniájának, mindenkinek tetszett.

Estére kelve Morcmedve elfáradt, s mert a szőnyegsimogató, lány harmóniát sugárzott, ha ráfeküdt, hogy pihenjen egy kicsit.

S láss csodát, ahogy lefeküdt a szőnyegre, az megmozdult alatta. Morcmedve ijedten rezzent össze. – Mi történik itt? – kérdezet félhangosan, s mert a szőnyeg rojtjai a mancsa ügyében voltak, hát megkapaszkodott benne.

A szőnyeg kicsit remegett, majd felszállt, s huss kireppent az ablakon.

Medve koma ijedten kapaszkodott a rojtokba, mancsa vége teljesen kifehéredett a nagy erőlködéstől.

De a szőnyeg nem bántotta.  Egyenletesen repült, alig magasabban, mint mikor Morcmedve felágaskodik. Egyszer csak fékezett, s megállt. Ott volt Optimistazsiráf és Negatívpatkány, épp beszélgettek.

Szájtátva nézték a medvét, aki hogy ne vegyék észre félelmét, kényelmesen elhasalt a szőnyegen, mint akinek a világ legtermészetesebb dolga, hogy szőnyegeken repked.

-Te mit csinálsz azon a szőnyegen? – kérdezte Optimistazsiráf.

-Majd leesel, és nem tudsz somolyogni.- jósolta Negatívpatkány.

-Nem, nem. Gyertek, próbáljátok ki Ti is! – nevetett medve és helyet szorított barátainak a szőnyegen. Fel is telepedtek mindnyájan. A szőnyeg, mintha csak erre várt volna, felszállt és komótos tempóban repült a föld felett. Egyenletes tempóban repültek, most a mező irányába. Ott Vidámnyúlra találtak, aki szintén feltelepedett a szőnyegre és indultak tovább.

De ekkor, mikor mind a négyen fent ültek már a szőnyeg, mintha megbolondult volna. Egyszerre csak felfele kezdett el repülni. Mind feljebb és feljebb.

Ijedten látták, hogy a Kerekerdő is már csak egy kis petty alattuk, hogy a felhőket is elhagyták.

Kapaszkodtak a szélébe és mindnyájan – még Optimistazsiráf is, aki nem szokott rosszat mondani máskor – hangosan szidták Morcmedvét, hogy most aztán itt a világ vége, mert ezt biztosan nem élik túl. Morcmedve egyre kisebbnek érezte magát, mert félt ő is, de ezt nem merte bevallani.

 

Majd egyszerre csak a szőnyeg lassítani kezdett és egy zöld bolygóra szállt le.

Ahogy talaj értek, egy csendes, melegséggel tele hang szólalt meg:

-Isten hozott Benneteket „Minden Gondolat és Kívánság Teljesül Bolygón”. Érezzétek itt jól Magatokat. Tudnotok kell, hogy bármit mondotok, kívántok, mondotok az itt azonnal meg is valósul.- a hang elhallgatott. A szőnyeg, mint aki jól végezte dolgát, karikába tekeredett és hangosan horkolni kezdett.

Az erdő jeles képviselői megdöbbenve néztek egymásra.

Vidám nyúl előtt egy hatalmas kosárnyi illatos répa termett, amit boldog mosollyal kezdett rágcsálni.

A többiek csak pislogtak rá:

- Mi van? – kérdezte Tőlük- Ezt kívántam, na. – és evett tovább.

Optimistazsiráf elkezdett zsugorodni hirtelen. Egyre kisebb és kisebb lett a nyaka. Majd, mikor már akkora lett, mint egy zebrának, akkor megállt.

Pirulva nézett társaira: -Olyan kellemetlen volt, hogy mindig le kell, nézzek, ha veletek beszélgetek.

Morcmedve hirtelen elkezdett kacagni és nem tudta abbahagyni. Akarta, de nem tudta. Már a földet csapkodta nagy jókedvében. Nevetése már kín volt, s mikor a többiek értetlenül néztek rá, akkor alig bírta elmondani, hogy nagyon utálta már, hogy morc legyen, de lecsendesedett végül.

Negatívpatkánnyal hihetetlen dolgok történtek. Mindnyájan döbbenten nézték, hogy hol feldobódott a levegőbe, hol leesett. Hol görcsök rángatták, hol potyogtak a könnyei. Látszott, hogy óriási fájdalmai és kínjai vannak s egyre több, egyre rosszabb, egyre nehezebb neki.

Nyúl és zsiráf összekacsintottak. Becsukták szemüket, látszott rajtuk, hogy erősen koncentrálnak. S láss csodát, patkány boldogan ugrott fel az utolsó eséséből és vidám cincogással nevetett a többiekre:- Köszönöm. Már nagyon kellemetlen volt.

-De akkor miért nem gondoltál másra?- kérdezte a nyúl?

-Másra? Nem tudok csak rossz, negatív dolgokra gondolni. Már reggel így kelek fel.

-De hát miért? – kérdezte zsiráf – hiszen, ha úgy kelsz fel, hogy ez a nap is gyönyörű és vidám kacagás az élet, akkor ezt is éled meg.

-Persze, itt.- mondta patkány.

-Nem, nincs igazad. Nem csak itt, hanem mindenhol.

-Nem hiszem el.

-Nem? Hiszen most élted át. – nevetett medve, akinek a mosoly a szája szögletében bujkált.

-Azt gondolod?- kérdezte patkány – Azt gondoljátok, hogy mindig és mindenhol igaz ez? Bárhol vagyok? Bármit gondolok, akkor az ott megvalósul?

-Igen- felelték kórusban, mert megértették, hogy kívánságaik mindig megvalósulnak, bárhol legyenek is, ha elég erősen kívánnak valamit.

S ahogy ezt felismerték, a szőnyeg nyújtózkodott, majd kitekeredett. Megértették, indulniuk kell haza, a faluvégi Kerekerdőbe. El kell mondaniuk mindenkinek, hogy bizony, ha kívánsz valamit, ha gondolsz valamire, és elég erősen teszed, akkor az, valóra válik. Legyen az  rossz, vagy jó dolog.

Így segített Morcmedve – aki már nem is olyan morc, mert szája szegletében egy állandó mosoly bujkál – önmagának és a barátainak a varázsszőnyeg segítségével.

 TI MIT KÍVÁNTOK NAP, MINT NAP?

Kép: Internet