Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bogdán Szabolcs - Kiből mi lehet?

2022.06.13
A hajlott hátú, fejkendős öreg néni elfogódottan lépett be a szaküzletbe. Körbepillantott a nem túl tágas helyiségen, és megkönnyebbülve látta, hogy annál a pultnál, ahol a múltkor vásárolt, most éppen áll valaki. A másik viszont szabad volt, így hát odatipegett.
A szabad pultnál egyébiránt az üzlet tulajdonosa ült, bár ezt a néni nem tudhatta. Negyven év körüli vállalkozó, kissé pocakos és kopaszodó, mindemellett barátságos és megnyerő arcú. Ez utóbbi volt a néni számára a legfontosabb. A túlsó pult mögött ülő fiatal suhancot valamiért nem zárta a szívébe már a múltkor sem, bár maga sem tudta volna megmondani, hogy miért.
- Tessék parancsolni, miben segíthetek? - kérdezte az üzletvezető.
A néni lehajolt, hogy letegye a földre a szatyrát, ezáltal egy kis időre el is tűnt a pult mögött. Aztán elővett egy tiszta zsebkendőt, és kicsomagolt belőle egy okostelefont. Újra fölegyenesedett, és letette a készüléket a pultra.
- Ezzel vóna egy kis baj, aranyoskám. Itt vettem maguknál, nincs egy hónapja se'.
- Aztán mi a baj vele? - kérdezte barátságosan az üzletvezető, miközben szemüveget cserélt, és alaposan megszemlélte a kijelzőt.
- Nem csörög - közölte a néni. - Állítólag többször is hívtak az unokámék, de én nem hallottam.
- Ezt nem is csodálom, ugyanis ez a telefon le van némítva.
- Az mit jelent? - kérdezte riadtan a néni, majd amikor az üzletvezető elmagyarázta, még jobban elcsodálkozott: - De hát az hogy lehet? Én be se' tudom állítni, nem nagyon szoktam én ezt nyomogatni, csak felveszem, amikor az unokámék hívnak.
Az üzletvezető időközben megoldotta a problémát, majd hogy ezt a néni előtt is bizonyítsa, elkérte a számát, aztán a saját készülékéről megcsörgette a telefont. Egy pillanattal később iszonyatos hangerővel dübörgött fel egy death metal zenekar dalának elbűvölő melódiája. Az üzletvezető ekkor a szeme sarkából azt látta, hogy a másik pultnál ülő fiatal alkalmazottjának válla rázkódni kezd a visszafojtott röhögéstől.
Visszafordult az idős asszonyhoz, és megkérdezte:
- Mennyiért tetszett vásárolni ezt a telefont?

1.jpg

A néni újra eltűnt a szeme elől, mert megint lehajolt a szatyrához, és elővette belőle a készülék dobozát. Kipakolta belőle a pultra a fülhallgatót, a headsetet, a tartalék akkumulátort, meg minden efféle apróságot, és így hozzáfért a doboz alján lapuló összehajtogatott dokumentumokhoz.
- Tíz forint híján hetvenezer forint volt, aranyoskám - mondta a néni, és bizonyítékként bemutatta a számlát.
- Úgy - motyogta az üzletvezető, szinte csak maga elé, és ismét lapos pillantást vetett oldalra, a beosztottjára. - Na, hát mondok én magának valamit, asszonyom. Mit szólna hozzá, ha cégünk ezt a telefont most visszacserélné egy olyanra, amelyet ön sokkal jobban tudna használni?
A néni most még annál is jobban megijedt, mint az imént, amikor az elnémítás rejtélyes módja volt terítéken. Nagy riadalmában még könnyek is szöktek a szemébe:
- Jaj, nem tudok én ráfizetni, mán így is kiköltekeztem emiatt a telefon miatt! Higgye el, aranyoskám, hetek óta zsíroskenyeret eszek, nem tudok mán én min spórolni! Nem lehetne valahogy megcsinálni inkább garanciálisan?
- No, csak tessék szépen megnyugodni, nem kell egy fillért sem ráfizetni - biztatta az üzletvezető, aztán hátranyúlt egy polcra, és leemelt egy dobozkát, amelyből csakhamar egy szimpla kis készülék került elő.
- Tessék csak megnézni közelebbről! Ez ugyan nem okostelefon, de mindent tud, amire önnek szüksége lehet. Jó nagyok a nyomógombjai, jó nagy számok vannak rajta, szerintem még szemüveg nélkül is fel tetszik ismerni. Plusz egy zöld gomb és egy piros gomb. Az egyikkel felvenni lehet a hívást, a másikkal letenni. Nincs benne semmi ördöngösség. Az ára pedig mindössze nyolcezer forint.
A néni egyelőre nem értette:
- Nincsen mán nekem nyolcezer forintom, a nyugdíjam is csak a jövő héten jön meg - panaszolta halkan, majdhogynem pityeregve.
- Na de hát nem is kell kifizetni érte a nyolcezer forintot - magyarázta az üzletvezető. - Éppen ellenkezőleg, még én adok magának hetvenkétezer forintot. Már ha itt hagyja ezt az okostelefont minden tartozékával és a papírjaival.
A néni semmit sem értett. Úgy elámult, hogy még a száját is eltátotta kissé.
Az üzletvezető kihúzta a fiókot, elővett belőle egy pénzköteget, aztán leszámolt az öregasszony elé a pultra hetvenkétezer forintot, plusz még elétolta az imént ajánlott készüléket is. Ezzel egyidejűleg pedig elhúzta előle az okostelefont, annak minden tartozékával, papírjával és dobozával együtt.
- Erről lenne szó - jelentette ki az üzletvezető. - Jó lesz így?
- Én kapom ezt a pénzt? - kérdezte hitetlenkedve a néni.
- Igen. Hiszen az okostelefonját én most visszavásárolom.
- De hát ez nem stimmel, aranyoskám, én hetvenezret fizettem ezért a készülékért!
Az üzletvezető megadóan széttárta a karját:
- Ja, kérem, ilyen ez az infláció manapság. Ez ellen sajnos nem tehetünk semmit. Ez a készülék most már nyolcvanezer forintba kerül. Ezt én megkapom, és tessék elhinni, hamarosan lesz rá vevőm. Ön pedig megkapja ezt a praktikus kis telefont, plusz a különbözetet, ami hetvenkétezer forint. Ha bele tetszik egyezni, akkor én mindjárt be is táplálom az új készülékébe az unokája telefonszámát, hogy semmilyen kár ne érje magát.
A néninek egyszer csak kövér könnycsepp gördült le az arcán, és nagyon fakó hangon csak annyit tudott mondani:
- Köszönöm, ne fáradjon, aranyoskám, tudom én azt fejből.
Amikor pár perccel később az öregasszony kitipegett a boltból, az üzletvezető kettesben maradt a beosztottjával, mivel időközben amaz is végzett a kuncsaftjával. Egy darabig csönd ülte meg a helyiséget, aztán a negyven év körüli, kissé pocakos és kopaszodó cégtulajdonos, mereven kibámulva a kirakaton, halkan így szólt:
- Hetvenezer forint.
- Annyi bizony! - nyugtázta vidoran a beosztott.
- Egy olyan telefonért, aminek a funkcióit nem is tudja használni.
- Úgy ám! És még rásóztam egy rakás kis szirszart is, mintha eleve tartozék lenne!
- Amikről tudható volt, hogy szintén nem fogja használni...
- Nem használni kell, hanem kifizetni, hihehöhöhö!
- És bónuszként death metal csengőhangnak...
A suhancból most már végképp kibuggyant a büszke vidámság, és annyira kacagott, hogy a térdét csapdosta. A penetráns röhögés szinte beterítette a helyiség falait, mint valami nyúlós, ragacsos szennylé.
Az üzletvezető most oldalra fordult, és amikor elkapta végre az alkalmazottja tekintetét, akkor végtelenül nyugodtan és tárgyilagosan így szólt:
- Holnap már nem kell bejönnöd dolgozni.
A röhögés hirtelen megszakadt, és a szennylé is elkezdett lemállani a falakról.
- Hogy tessék???
- Jól hallottad. Holnap már nem kell bejönnöd, ki vagy rúgva.
- Ne csinálja már, főnök, hát én mindent megtettem, hogy ezt a picsányi kis üzletet felvirá...
- Jó lenne, ha nem drámáznál - szólt közbe még mindig nyugodtan, de határozottan az üzletvezető, mindvégig a suhanc szemébe nézve -, hanem inkább bemennél az irodába, összepakolnád a cuccodat, aztán elhúznál innen jó messzire. A papírjaidat és a jussodat majd postán elküldöm.
A leforrázott alkalmazott csak egészen kis ideig volt képes állni a főnöke tekintetét. Aztán lassan lecsusszant a székéről, és elindult a hátsó ajtó felé, de azért még dacosan visszaszólt:
- Ha így folytatja, soha az életben nem lesz magából kereskedő!
A negyven év körüli, kissé pocakos és kopaszodó cégtulajdonos immár újra az utca forgatagát bámulta derűsen a kirakaton át, és közben magabiztosan így szólt:
- Belőled meg, ha így folytatod, soha nem lesz ember.
Forrás: feszkijárat.blog.hu
Kép: internet