Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szembeállás & szembe nézés

2020.08.16

Amikor előtérbe kerülnek élünkben a hétköznapok és azoknak megoldandó feladatai, akkor sok esetben olyan ellenállást fejtünk ki, amit ha megengedésre és elfogadásra fordítanánk, sétagalopp lenne az életünk.

Amikor egy feladattal szembeállunk, akkor egy jövőbeni, megoldandó kérdéskörre fókuszálunk.
Ha mindezzel szembe nézünk, akkor már elfogadtuk, hogy meg kell oldanunk és bátran megyünk előre a megvalósítás felé.

Mégis van a két kifejezésben egy óriási hasonlóság.
Mind a kettő „szembe” van, azaz mind a kettő előttünk velünk szemben, előtérben van, a fókuszunk rajta van.

Azt már mindnyájan tudjuk, érezzük, hogy amin a fókusz azt teremtjük meg.
Ha szembeállunk valamivel, akkor egy olyan teret hozunk létre, amit nyilván nem megteremteni, hanem elkerülni, letudni, elfelejteni szeretnénk.
Magyarul a szembenállás nem más, mint ellenállás. Az ellenállás mindig félelem alapú. Múlt energiájának a visszacibálása, olyan tapasztalati tényezők összességének előhúzása, ami a múltban nem sikerült, vagy nem úgy sikerült megoldani, mint azt megálmodtuk, mint amire vágytunk, innentől kezdve, ha olyannal, vagy hasonlóval találkozunk, akkor szembeállunk = ellenállunk annak, hogy megtegyük.
Igen ám, de, ha szembe van, akkor a látóterünket kitölti. Nem is tudunk mást észrevenni, mert annyira az előtérben van, hogy minden mást eltakar.
És ez az a gombolyag, amit érdemes feltekerni.

szem.jpg

Ha tér-idő dimenzióban gondolkodunk, akkor minden, és minden helyzet viszonyítható. Valami-valamihez.

Amennyiben egy olyan problémakör, megoldandó feladat jön szembe, amihez nem fűlik a fogunk, akkor érdemes FELÜL emelkedni.
A feladat fölé.
Azonnal nem szemben van, megszűnik az ellenállás, nem a régi minták szerint fogjuk megnézni és megoldani.

Mi ennek a módja?
Kinél, mi?
Én sok esetben, ha ilyen helyzetben látom tenmagam, akkor kérdezek és kérek:

  • Mi van akkor, ha mindez képes megoldani önmagát?
  • Mi van akkor, ha már meg is oldódott, csak én ragadtam bele a megoldás keresésébe?
  • Mi az, ami nem miatt nem látom / érzékelem a megoldás lehetőségét?
  • Kérek szépen tisztánlátást xy feladatban!
  • Kérek szépen tisztán érzékelést xy feladat megoldásában!

… és így tovább.

***

Amikor valaki az általa fontosnak vélt eszmékben él, akkor sok esetben feledkezik meg a „szürke hétköznapok” feladatairól.
Más esetben a saját igazságát helyezi mindenek fölé és nem hajlandó figyelni, elfogadni a másik igazságát.
Ilyen esetben elindít egy öngerjesztő, önbeteljesítő folyamatot.
Minél tovább ódázzuk el feladatainkat, annál inkább tornyosulnak fel előttünk és bármennyire nem szeretnénk foglalkozni vele, ha már olyan „magas” lesz a torony, bizony-bizony ránk dőlhet, maga alá temethet.

*

Amikor kimondom, hiszem és vallom, hogy az én igazságom az egyetlen út, az egyetlen igazság, ami létezik, akkor átengedtem minden hatalmam az egomnak.

Akkor olyan beszűkült perspektívából szemlélem a világot és benne Tenmagam, ami egy idő után megfojthat, vagy teljes mértékben azonossá válok az anyaggal.
Ha körbenézel a jelenlegi Földön, számost tanítás ebbe az irányba megy.

Ismételem tenmagam:
Csak azt hidd el, azt fogadd el, amit ott, legbelül, a szívteredben érzel, hogy a te igazságod is.
Mindegy hogy ki, mit mond. Mindegy, hogy ezt mennyire csendesen vagy óriási hangerővel teszi, mindegy, hogy az általad valami okból tisztelt ember teszi-e?
Ha érzed, hogy nem a tied, vagy nem igaz felejtsd el, hagyd ott.


Ma, csak ma tisztán látom a valóságot.
Ma, csak ma elfogadom a másik igazságát tudva, hogy nem kell azonosulnom vele.
Ma, csak tisztán érzékelem feladataim megoldásának kulcsát.
Ma, csak ma érzékelem a mindent átfogó, kitöltő szeretetet.

Kép: Internet