Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bevésődés

2021.01.11

Akkor, amikor valaki olyan mélyen, kitörölhetetlenül ragaszkodik valamihez, hogy állandóan és minden gondolata e körül forog, képtelen másról beszélni, annyira ebben él, hogy elkezd utána olvasni, tanulni, és információt szerezni minden féle módon, szinte rög-eszmésen (itt: rög = földhöz, anyagvilághoz kötött), ezt hívom én bevésődésnek.
Számtalan életterületen tapasztalhatjuk meg, hogy kinél, hol történt bevésődés?

Amikor valaki megkeres egy segítőt, hogy valahol elakadása van, akkor nagyon hamar kiderül, hogy valójában, mi azaz ok, ami miatt az energetikai rendszerben diszharmónia lépett fel. Ez eddig rendben is, van, hiszen ezért fordult segítőhöz az elakadt ember.
A nehézség akkor érkezik, amikor ugyan kér segítséget valaki, de nem hajlandó kilépni a megszokott keretei közül.
Olyan mélyen és általában, olyan hosszú ideig élt abban a tév-rög-eszmében, avagy bevésődésben, hogy bár segítséget kér, de úgy képzeli a segítséget, hogy a másik majd elkap a poncról egy varázst és pikk-pakk minden megoldódik, minden egyenesbe kerül és a konzultáció után, ő fel- és megszabadulva minden kínjától libben tovább.
Van egy rossz hírem: Nem így működik, illetve így bizonyosan nem működik, legalább is hosszú távon, nem.

Ahhoz, hogy egy másfajta életet, életminőséget tudj megélni, hajlandónak kell lenni kilépni abból a megszokott – és bár lehet kényelmetlen, fájdalmas, vagy kellemetlen-, de mindenképpen ismert gondolkozásmódból, szokáshalmazból-, amiben eddig voltál.
Nagy igazság: Régi gondolkozásmóddal, új életet nem tudsz kezdeni.
Hiszen mi változott ahhoz, hogy új lehetőségek, új életminőségek lépjenek be az életedbe?
Ha és amennyiben hajlandó vagy, az eddig megszokottat feladni, elengedni, avagy másképp gondolkodni, másként hozzáállni, másként ránézni, akkor elkezdődhet a más megélése.
És bármilyen neves terapeutát keresel meg, nem fog tudni segíteni neked, ha te nem vagy hajlandó beletenni a te részed. Nevezetesen RÁ-nézni a problémáidra.

Olyannal is találkoztam már, aki elmondta, hogy mostantól minden másképp lesz és ő majd másként gondolkodik, elenged és megenged, majd a következő mondatában már szerepelt az előző, megszokott: „Igen, de…” szóhasználat.
Többször elmondtam, amíg csak egy „igen, de” is szerepel a szótáradban, a gondolataidban, addig még mindig önmagaddal harcolsz. S, amíg harcolsz, addig erőt fejtesz ki, aminek hatására ellenerő keletkezik, így ügyesen behívod, megteremted a valóságodba azt, ami ellen harcoltál.

1.jpg

Hogy teljesen egyértelmű legyen, amiről írok: Vegyünk egy súlyos „betegségben” élő embert, legyen itt Jakab.
(Betegség hitem szerint nincs, csak harmónia megbomlása létezik szellemi, lelki szinten és a fizikai tünetek nem más, mint figyelem felhívás, hogy hol az elakadás, min kell dolgozni?)

Jakab intelligens, értelmes ember. Tud olvasni, lehetősége van előadásokat meghallgatni. Meg is teszi. Naponta sok-sok órán át hallgatja, tanulja a betegségével összefüggésbe hozható minden féle információt. Érveket és ellenérveket, kutatási eredményeket, terápiákat. Megkeres számos szakembert, hogy mondjanak véleményt, segítsenek.
Valójában mit tesz?
Újra és újra megteremti azt az érzelmi helyzetet, ami miatt a betegsége kialakult, hiszen mindenkinek elmondja a kezdetektől végig, hogy mi volt a sok évvel az előtti esemény, majd időrendben minden eseményt, körülményt, sérelmet, fájdalmat, haragot, dühöt és gyűlöletet, tehát minden érzelmet, amit a betegségéhez társított valaha is, és amennyiben erre módja akad, akkor ezt megteszi naponta többször.

Ha csak egyetlen pillanatra hajlandó lenne eltávolodni a betegsége tüneteitől és végigcsinálni egy terápiát / oldás sorozatot / érzelmi trauma oldást, akár önmagában, akár segítséggel, nagy meglepetéssel láthatná, hogy valójában nincs olyan kór, amiből ki ne lehetne lépni, ha megtaláltuk azt az érzelmi (lelki) diszharmónia gócot, amire fel akarja hívni a testi tünet a figyelmünket.

Ha csak egyetlen egyszer megköszönné a tüneteket, mint figyelmeztető jeleket és kommunikálna testével, már egészséges lenne.

A bevésődésekből nem egyszerű kilépni, de nem is lehetetlen.
Hajlandónak kell lenni valami másra, újra, addig meg nem tapasztaltra.
Ehhez valójában praktikus szakemberhez fordulni, aki rálát a problémakörre másként, mint aki benne él.
És ilyen értelemben nincs varázs.
Önmunka van.
Sok, és sok esetben fájdalmas önmunka, amivel felismerjük érzelmi drámáinkat, konfliktusainkat, viszont utána miénk az összes ajándéka is, amiből a legnagyobb számomra: a SZABADSÁG!

Kép: Internet