Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Virágvasárnapi gondolatok

2022.04.10

Jézus létét ugyan lehet vitatni, de ennyi erővel azt is kétségbe vonhatod, hogy van-e Nap nevű bolygó, vagy veszel-e levegőt.

Nem vallási vagy felekezeti megfontolásból, hanem egyszerűen történelmi tény, tárgyi bizonyítékokkal.
Tehát volt valaki, aki itt élt a Földön, járta a – nem könnyű – útját és tanította a Szeretet törvényét.

Sokan nem értették meg, és valljuk be sokan nem értik ma sem.

De mi is a Szeretet törvénye?

Te is Én vagyok.

Ennyire egyszerű. És épp az egyszerűsége miatt nem értik sokan.

Akkor, amikor megérted, hogy mindegy, hogy ki áll veled szemben, mindegy, hogy milyen nemű, milyen nemzetiségű, milyen politikai nézeteket képvisel, milyen bőrszínű vagy milyen nyelvet beszél, de ugyan olyan lényegét tekintve, sőt nem csak hogy ugyan olyan, de az és olyan, mint te, akkor a legnagyobb lépést tetted a kiteljesedés felé, amit megtehettél a fejlődésed során.

Akkor amikor haraggal, dühhel, gyűlölettel fordulsz valaki felé, akkor jusson eszedben, hogy önmagaddal teszed mindezt.
Akkor mikor ölni készülsz, akkor jusson eszedbe, hogy önmagad veszejted el.
Akkor, amikor egy beteg embert gúnyolsz, vagy bántasz, akkor magadat gúnyolod és bántod. …. és sorolhatnám, ki tudja meddig?

A gnosztikusok azt mondják, mindnyájan testvérek vagyunk.
Nem ugyan ezt mondta-e Jézus a Bibliában? Ugyan ezt tanította nekünk.
Megértettük?
Megéljük?

Mennyire figyelünk a másikra? Mennyire figyelünk önmagunkra?
Mennyire fogadjuk el a másságot? És itt nem feltétlenül a kirívó esetekre gondolok, bár nyilván arra is, de olyan apróságokban, hogy aki csak más véleményen van, vagy más gondolatiságot, más hitrendszert képvisel?

Ma azaz általános, ha mindenki elmondja a nézőpontjait, és tűzzel vassal kiáll mellette. Akár úgy is, hogy közben a másikat elnyomva, megalázva, megbántva csak az ő igaza érvényesüljön.
Erre talán a legjobb példa, a napokban lezajlott választások voltak. Olyan fokú gyűlölködés uralta az országot, amit az arra érzékeny emberek, igen nehezen viseltek.
Sem elfogadás nem volt benne, a szeretetről meg ne is beszéljünk.
És tart ez a mai napig.

Valóban az a cél, hogy egymást „leköpködve”, elgáncsolva menjünk az úton?

jezus.jpg

Ma Virágvasárnap van.
Jézus szamárháton ment Jeruzsálembe, úgy, hogy tudta, hogy a következő napokban mi fog történni, mit tesznek vele az emberek.
Nem futott el. Nem köpködött, és nem bántott senkit sem.
Megtehette volna, volt ereje ahhoz, hogy eltűnjön onnan és ne engedje meg az embereknek, hogy keresztre feszítsék.
Nem ez volt a cél. Nem az erejét akarta fitogtatni.
„Csak” azt akarta megmutatni, hogy képes az emberiségért mindent odaadni.
Mosolyogva, erőt árasztva, szeretetet sugározva érkezett oda, ahol megkorbácsolták, leköpködték, megalázták, majd megölték.

Ezt lehet elfogadni, hogy így volt, és lehet kétségbe vonni. Tegye mindenki azt, ami neki az elfogadható, ami az ő világnézetébe elfér.
Természetesen lehet történelmi tényekkel is vitatkozni.

De azt azért érdemes fontolóra venni, hogy volt itt Valaki, aki a Központi Törvényt, vagy Szeretet Törvényét hirdette, nem csak szóval, de tetteivel mutatta meg az utat.
Azt az utat, amit, ha itt és most, ma választasz, akkor olyan belső békét teremtetsz meg általa magadnak, ami semmi mással nem helyettesíthető.

Lehetnek milliárdjaid, lehetsz te a világ legokosabb, avagy legszebb embere. Körbe veheted magad mindennel, ami szemed-szád megkíván, de ha nincs hited, nincs belső békéd, akkor szegényebb vagy, mint a legszegényebb hajléktalan.

A TE is Én vagyok, „csak” azt mondja el, amit érdemes megélni, követni, vagy erre törekedni:
Bánj úgy önmagaddal és mindenki mással, ahogy szeretnéd, ha veled bánnának.

Ennyire egyszerű.

Szeretettelheart

Kép: Torinoi lepel lenyomat