Őszi napéjegyenlőség
Az idei csillagászati ősz az északi féltekén szeptember 22-től december 21-éig tart. Így a mai napon a nappalok és az éjszakák a Föld minden pontján egyforma hosszúak lesznek, ezzel csillagászati értelemben is megkezdődik az ősz.
Az őszi napéjegyenlőség régen nagy ünnepnek számított. Az emberek ilyenkor hálát adtak a természet ajándékaiért, a terményekért.
Az ősz kezdetének három időpontja is van:
- a naptári ősz szeptember elsején kezdődik
- a meteorológiai ősz a lombhullató növények leveleinek elsárgulásával és a hőmérséklet csökkenésével kezdődik
- a csillagászati ősz kezdete az őszi napéjegyenlőség, vagyis szeptember 22.
A Föld északi féltekéjén szeptembertől novemberig, míg a déli féltekén márciustól májusig tart az ősz.
Ősszel a nappalok rövidülnek és az időjárás fokozatosan egyre hűvösebb és csapadékosabb lesz. A lombhullató növények levelei elszíneződnek, festőien színpompássá varázsolva a tájat.
Miért volt fontos és nagy ünnep ez az időpont régen?
Ilyenkor már javában folyt a betakarítás, a háziasszonyok milliónyi módon tették el télre a család élelmét kamrákba, pincékbe. Főzve, vagy nyersen. A gyökérzöldségeket homokba rétegezték a pincébe, a kompótokat, lekvárokat, szörpöket üvegekbe tették a kamra polcra.
A nyáron gyűjtött gyógynövényekből teákat szárítottak és tettek szőtt zacskókba, amik ott várták használatukat illatozva.
Máskor macerátumokat vagy kenőcsöket készítettek belőle, hiszen a szegényebbnek nem volt lehetősége doktorok szolgáltatásait igénybe venni.
Sokan nem is hittek s doktoroknak, mert generációkon keresztül hitték, hogy a gyógynövények, amik igazán tudnak segíteni.
Indult a szüret is, ahol a jókedvű fiatalság a fáradtságos munka után, táncban pihent meg.
Ma talán sokaknak érthetetlen, hogy a tánc pihentet, de bizony régen ezzel nagyon is tisztában voltak az emberek. Számos formát és figurát tudtak, ami megmozgatta, kilazította azokat az izmokat, amik a nagy munka miatt elfáradtak, befeszültek.
Ilyenkor még ki lehetett ülni a tornácra, megbeszélni az élet ügyes-bajos dolgait.
Szívükben és lelkükben örömmel a tavasz óta kitartó és végtelen munka után, már többet pihenve.
Lélekben is készültek a télre, a „lassú időre”, ahogy Nógrádban mondták.
Mi, most ebben a modern világban mennyire vagyunk készek a tél fogadására?
Mennyi örömöt, élményt, kalandot gyűjtöttünk be?
Mennyi élelmet tettünk el, amit mi magunk termeltünk meg?
Hajlandók vagyunk-e észre venni, hogy egyik évszak sem jobb, avagy rosszabb a másiknál, mert MINDEN RENDBEN történik?
Hajlandók vagyunk-e kimenni az erdőbe, mezőre megcsodálni az őszi színeket, feltölteni magunkat a begyűjtés, betakarítás ünnepi energiáival?
Hajlandók vagyunk a természet minden ajándékáért köszönetet mondani?
Szeretettel
Kép: Spiritan.hu