Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Önszeretet

2021.04.07

Ha megtanulod tenmagad feltételek nélkül szeretni, akkor fogsz mindenki mást is szeretni.               

Az önszeretettel sok embernek fenntartásai vannak. Ez nagyon sok mindenből adódik, de leggyakrabban azzal találkozom, hogy kicsi gyermekként nem kapta meg azt a figyelmet, dicséretet, odafigyelést, biztatást, ami ehhez levezethetne.
Így felnőtt korban nem tudja, nem ismeri mi is az önszeretet?

Amikor egy lélek testet ölt még nincsenek kifogásai tenmagával szemben.
Úgy szereti tenmagát és az egész környezetét, ahogy van. Nem ítéli meg saját viselkedését, miként szüleiét sem.

Maradéktalanul elhiszi, amit mondanak neki és utánozza, amit lát, tapasztal.

Ha azt látja, hogy reggel anya / Apa felkel és a fürdőszobai tükörben nézve magát, kritizálja arcát, alakját, frizuráját, akkor ezt tanulja meg, hogy valami miatt a szülő nincs megelégedve önmagával. Gyűrött, fáradt, karikás, plusz-, vagy épp mínusz kilóktól szenved. Nem kérdőjelezi meg, hogy mi ennek az oka, mert elfogadja feltételek nélkül azt, amit tapasztal szüleitől.

Meg is van az a minta, ami alapján tenmagát sem fogja tökéletesnek látni. Ha nem tökéletes, akkor ebből egyenesen következhet, hogy nem fogadja el önmagát, nem látja szépnek, számos esetben gyűlöli azt aki.

Későbbiekben ehhez társul, hogy kikap, vagy szidják valami miatt, amit elrontott, avagy nem úgy viselkedett, mint azt a szülő / nevelő várta volna, esetleg még az is elhangzik: „buta vagy, ügyetlen vagy, rendetlen vagy, szégyelld magad…stb”.
Ezzel el is indítottuk az a lavinát az életében, hogy valóban elhiszi, hogy ő buta, ügyetlen és szégyellnie kell magát bármiért is.

sz.jpg

Többször írtam már a szó mágiájáról / erejéről.
Amennyiben a gyermek, ha butaságot is tesz, de nem bántjuk, hanem elmagyarázzuk, hogy mit miért kellene, vagy nem kellene megtennie, akkor nem ültetünk bele olyan képtelenségeket, hogy buta, vagy haszontalan.

Későbbiekben, amikor felnő hamarabb túl, tud azon jutni, ha valami nem sikerül, vagy nem úgy sikerül, ahogy azt megálmodta.
Ugyan ezen minták alapján kínlódunk mi, most.

Ha valaki sokszor hallotta, hogy kevés ehhez, vagy ahhoz, akkor felnőttként valóban meg is éli ezt. Ha sokszor hallotta, hogy semmire sem való, vagy neked ez nem fog sikerülni, vagy ebből nem lehet megélni, akkor tökéletesen leköveti a tanított mondatokat és élhetetlen, boldogtalan emberré válik.

Szavainknak hatalmas ereje van.
Nem mindegy, hogy mikor, milyen helyzetben, hogyan fogalmazzuk, meg amit elmondani szeretnénk.
Önmagunknak és másoknak is igen sokat tudunk lendíteni az életén, ha körültekintően fogalmazzuk meg mondandónkat.
Ha naponta (többször is) dicséred magad, ha nem bűnnek, csak egy céltévesztésnek éled meg, ha valami nem úgy jön össze az életedben, mint azt elvártad volna, ha nem ítéled, bántod, ostorozod magad, eljuthatsz az önszeretetig.

Nem rossz és nem jó, ha bántod magad, csak sehova nem visz. Illetve bizonyosan nem jutsz el vele a célodig.
Milyen lenne, ha mától, most ettől a pillanattól kezdve elkezdenéd dicsérni tenmagad?
Milyen lenne, ha biztatnád magad?
Milyen lenne, ha megajándékoznád magad?
Milyen lenne, ha elismernéd magad?
Milyen lenne, ha úgy figyelnél tenmagadra, mint szüleid figyeltek rád egészen pici baba korodban?

Hogy változna az életed?

Amíg nem tanultad meg magad szeretni, addig valójában senkit nem tudsz feltétel nélkül szeretni, elfogadni.
Addig egyfajta hazugságban, álságban élsz.
Ameddig nem hiszed le tenmagadnak, hogy úgy vagy tökéletes, ahogy vagy, amíg nem hiszel tenmagad erejében, hogyan sikerülhetne bármi is?

Szeretettel!

Kép: Internet