Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ansata Tarot, III. Császárnő

2022.06.06

Ansata Tarot, III. Császárnő. Asztrológiai megfelelője: Szűz

Itt a hatalomról van szó, de a föld feletti uralomról is. A föld táplál minket, de a földből nőnek ki azok a gyümölcsök is, amelyek a sötétség éjszakáján át megmentenek. Ebben a tisztaság természetesen mérhetetlen szerepet játszik, és így válik a gabona az élet szimbólumává, a tisztaság, a felszabadulás szimbólumává. De a Földanyát uralni kell, nem szabad magára hagyni.

Felszínesen megtekintve egy magas méltóságot viselő nőt látunk a legszebb éveiben, aki, mint Császárnő, a ruhájával eltakart trónon ül. Vele van a Hórusz-sólyom és az Ureusz-kígyó, ami itt inkább a Holdistenséget és ezzel a nőiességet képviseli. A Hold megmutatja a termékenység fázisait. A parasztok számára valamikor önmagától értetődő volt, hogy a holdfázisokhoz igazodjanak, ha a vetésről vagy aratásról volt szó.
Itt, amint ezt a nő ruházatából is látjuk, minden inkább földi vonatkozású, nagy az átváltozás a Főpapnőhöz viszonyítva. A kettő mégis egy személy, de itt inkább reálisabb értelemben nézve. Ez világosan megmutatkozik a boton, gabonakalász lett belőle. Róla szól ez a kép, az aratásról, az előkészületekről, a táplálkozásról, az egzisztenciához szükséges lételemről. Az aranyalma hangsúlyozza a méltóságot, ami szintén a földi élethez tartozik. A Főpapnőnél inkább belső rangról volt szó, itt inkább a jogról és a rendszerről külső értelemben, még ha az egyik feltételezi is a másikat. Ezért van a két kártya egymás mellett.
Másképpen látható itt a feszültségi pont. A Császárnő koronáját halak díszítik, s ez az a jel, ami a Szűz jelével - amivel nekünk itt dolgunk van - szemben áll. Csillagok ragyognak a Császárnő feje felett. (A Császárnőt másutt Királynőnek is nevezik.) De itt nem a címről van szó, hanem az értelmi tartalomról. A Földanya uralkodik rajtunk, az ő öléből származunk, s az ő ölébe tér vissza a testünk. Az égen a Merkúr szimbólumjegye látható, ami nagy, és itt a sötét égben van, mert ő a Szűzben, mint Esthajnalcsillag uralkodik. Merkúr a legemberibb az összes bolygóisten között, aki a mitológia világában különösebb rangot ért el. Asztrológiai szempontból a Merkúr egyesíti magában mind a három szimbólumrészt: a keresztet, a kört és a félkört. az összes többi bolygó legfeljebb két szimbólumrészből áll, így a Merkúrról el lehet mondani, hogy ő megérti az összes bolygóerőt.

A földön kivirított a lótusz-csodavirág, mert a Nap a Szűz jegyében a földet véglegesen megtermékenyítette és termékennyé tette.
Két címert látunk lent: egyrészt a hattyút tudjuk felismerni, azután két csókolódzó sast, ami tulajdonképpen egy állat, ahol az egésznek a két része újra egyesül. Semmi kétség, a címerekről látható, hogy földi tartományban vagyunk, s a földi törvényeknek itt előrangjuk van. Most már csak arról kell gondoskodni, hogy a Szűz jegyének az utolsó fokától a napok rövidebbek legyenek az éjszakáknál. A Föld teremtményeivel együtt el kell bújnunk a földbe, hogy a telet átvészeljük, s most az anyaggal együtt kell túlélnünk. A sas a földön marad, a hattyú még mutatja kapcsolatunkat a lélekkel, aminek éppen itt kell tisztának maradnia a hosszú éjszaka alatt. A Föld nőnemű termékenysége az uralkodó, ennek a törvénynek kell itt szolgálni.
A kártya a szent hármas számát viseli. Ez a szám tükrözi vissza a Napot, a Holdat és a Földet a mi háromságunkat, amelyben élünk. A három a kettőből magasabb értelemben fejlődött ki, mert kettőnek kell lenni ahhoz, hogy egy harmadik létrejöjjön. Ez a magyarázata annak, hogy ezt a kártyát nevezik a tarot ősanyjának. De az ősanya féktelen, a Császárnővel való összehasonlításban a szükséges rendbe való beletekintést képviseli, aki a szorgalmat szükségesnek tartja, és akinek az előkészítésre vigyáznia kell. Itt helye van az analitikus értelemnek, az esti Merkúr-filozófiának is: Egy anyának nem csak szülnie kell, az anya feladata több ennél, mert a megszületettnek egzisztálnia is kell. Nemcsak a szaporodási ösztönről van szó, hanem a további túlélésről - tehát generációs szempontról.
A tüzet meg kell fékeznünk, amit a fal szép, telt piros színe szimbolizál. Itt a tűz színe is civilizált szimbólum.
A lótuszvirág megmutatja nekünk, hogy a szellemből és a vízből hogyan születik meg az emberi termékenység. Ha az emberi szellem nem változtatta volna meg a természetet, a vadon élő növényekből nem nemesítettek volna kultúrnövényeket, már nem léteznének.

Mindenkinek van egy olyan tudatossági fázisa, amelyben a realitásokkal is foglalkoznia kell, mert csak így tud kifejlődni a szellem és a lélek. Ehhez szükségünk van egy egzisztenciatesztre, amiben az organikusnak is megvan a teljes értéke és a földi élvezetnek is. Megmutatja a nőt uralkodói keménységében és szigorában, ami nem idegen a teljes nőiességtől, sőt nagyon is otthonos benne, amit hangsúlyoz a ruházatával is. Fent szorosra van kötve, lent széles hullámokban omlik alá. Az omló, buja szépség, vidám színű ruha a művelt nő ízlését mutatja, vonzó nőiességének a tudatát, amit meg akar tartani az életén át, még ha őszről van is szó.
A korona három ága, amelyek az égbe nyúlnak, és kérik az ég áldását, megint a szent háromra mutatnak. Ez a szám - a 3 - tartalmazza a születést - életet - halált. Ez három olyan különböző fokozat, amelyek mégis a legszorosabban összefüggenek. Az égi mintakép mindenesetre ezt egy árnyalattal másként jelképezi. Ez azt jelenti: kezdetben van az élet, aztán a halál, ami mindig bekövetkezik, hogy lehetővé tegye az újjászületést. Megszületünk a közreműködésünk nélkül, élnünk muszáj, a halált el kell fogadnunk, és az újjászületés meggyőződésünk kell, hogy legyen. Az életnek és ezzel a gondolkozásnak nem szabad a halállal megszűnnie. Ez a felismerés a legdöntőbb az életünkben, ami természetesen nem jön magától, és nincs semmi köze a valláshoz, hanem az életünk törvénye. A sorrend átállítása tehát az életfelfogásnak a titka, mert alap beállítódásunk ezzel a változtatással kapja meg az élet igazi értelmét. Az értelmet, amit a halálos beteg végig dolgoztat, az értelmet, ami azt mondja: És ha tudom, hogy a világ elpusztul, akkor is még egy fát ültetek!
A kártya ezt a három felismerést - amihez a Földön el kell jutnunk - kifejezi még egyszer a három címerállatban. A Földön három dimenziót ismerünk: hosszúság - szélesség - magasság. Hiányzik a negyedik dimenzió, az idő, ami a három szakaszból: múlt - jelen - jövő van összetéve. És a mi múltunk a jövő, mert a jövő a múlt. A Szűz jegyében az aratással gondoskodunk a múltban a jövőben való túlélésről és ezért a Nap útjának 30 napját ebben a szakaszban annyira ki kell használni, amint ahogy egyetlen másik napidőt sem. Efelett őrködik a Császárnő mert a szülési fájdalmak által tudja - tehát magában hordja -, hogy milyen nehéz az élet. Ezért ural minket a bot, mint kalász, amit szentnek kell, hogy tartsunk. Ez a feltétele annak, hogy később, a reánk kényszerített nyugalom idején eljussunk a meditációhoz, az elemi gondolkodáshoz.

3.jpg

Merkúr erre is rámutat, mert az Esthajnalcsillag csak akkor világít, ha a Nap lement, ha tehát a Hold csak egy kis sarlót képez. Ha telihold van, akkor az messze van a Merkúrtól. Ez megtanítja nekünk az ég képét, minden érthetőségével - hónapról hónapra. Mindezt tudja a Császárnő, aki bár az éggel kapcsolatban áll, de a földi törvényeket magasabb rangúaknak tekinti. Így az eget ostromlók itt sem tudnak semmit sem tenni. A földi várban rejtve érezzük magunkat, a földi barlang mindenkinek a fészek melegét jelképezi, amiben az anya ölében egyszer részünk volt, és az élet, igazán sokáig nehéznek tűnik, ha meg kell válnunk tőle. Ugyanolyan nehéz, mint megválni a földi javaktól vagy fütyülni rájuk. A földi siker szerencsét ígér nekünk felszínes értelemben, amire igazán nem kell figyelni, hiszen boldogságunkat nem egyedül ez teljesíti be.   
Az anya tehát életre segít minket, de utána meg kell, hogy tanítson a kötelességeinkre is. A mindennapok kötelességeit érthetően meg kell magyaráznia, és szükség esetén szigorral keresztül kell vinnie. Ezért kell az ősanyának Császárnőnek is lennie. Szegény az az ember, aki ezt nem a saját anyjától tanulta meg. Az ilyen, az életért folytatott harcot aligha érti meg, és ha meg is érti, csak a legnagyobb nehézségek árán, mert az élet végül is szigorúbban nevel bármilyen anyauralkodónál.
Az anyák törvényei azok, amelyek igazán bennünk élnek - gyakran félreismerve -, mint belső morál, amiben az értelem néha kárt okoz, mert a morális fogalmakat az intellektusából kifolyólag elgörbíti. Ez a merkúri veszély. Merkúr, mint Esthajnalcsillag, a gondolkozás gyors éberségéből a filozófiához akar minket vezetni, ami nem mást jelent, mint a belső törvényhez irányítani.
Ezt a törvényt mértékletességnek is hívják, okosságnak vagy rendnek, ami lehetővé teszi, hogy másokkal együtt éljünk. Ha egzisztenciánk biztosítva van, akkor a földi életből valamivel hozzájárulunk a fejlődéshez, ami a kultúra kialakításához vezet. A kibontakozásról van szó, amivel a következő állomáson találkozunk, ahol a Jupiter, felsőbb fokozata a Napnak és a Markúrnak, minket, mint Császár vár. Ahogy az életben az anya nevel, ezt a nevelést adja át most az apának. Felületesen nézve, az anya visszalép. A Császárnő már elnéz mellettünk, hogy ne kössön le minket a tekintetével, hogy ne tudjuk fixírozni őt, ha kifejlődésről van szó.