Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fájdalom

2021.02.24

Bármilyen fájdalom van az életünkben, legyen az testi tünet, vagy lelki kín, meg kell, engedjük magunknak, hogy megéljük. Átengedjük magunkon, átégjen rajtunk.

Amikor testi fajdalomban jelentkezik egy tünet, akkor számos esetben bekapunk egy gyógyszert és evvel el is van intézve. Fájdalom megszűnik, az élet folytatódik.
Valójában mi az, amit teszünk akkor, amikor bekapunk egy gyógyszert?
Elfedünk egy tünetet.
Amikor különféle fájdalomcsillapítókat eszünk, akkor az agy és a fájó testrész közötti idegpályát blokkoljuk.
Vagyis közöljük az aggyal, hogy ne vegyen tudomást a fájdalomról, hiszen nincs is.
Erre a szervezetünk úgy reagál, hogy valóban nem érezzük a fájdalmat, megkönnyebbülünk.
Folytatjuk a napunkat….stb.

Valójában kidobtunk egy olyan üzenetet, ami fontos. Amikor egy fajdalom jelentkezik, akkor az az üzenet, hogy: Figyelj oda erre, vagy arra a szervedre, testrészedre, mert ott diszharmónia van.
Amennyiben ezt elfojtjuk egy gyógyszerrel, akkor ugyan a tünetet megszüntettük, de az okot nem oldottuk meg.

Leggyakoribb fájdalom a fejfájás. Erre a gyógyszer gyártók milliónyi pirulát forgalmaznak, ami hamar megszünteti a kellemetlen tünetet.
Viszonyt, ha megnézed tenmagadba a fájdalom OKÁT, akkor lehet, hogy nem is kellene pirulákat bekapkodni.
Történetesen a fejfájás leggyakoribb oka, a dehidráltság. Vagyis szól a tested, hogy légy szíves igyál vizet! Ugyan akkor jelez arra is, hogy a sót se felejtsd el.
Erre ma már nagyon sok anyagot találsz az interneten, én ebbe most nem akarok belemenni, hogy miért is fontos a só és víz pótlása a szervezetben.

Tehát nem elég, hogy vizet sem kap a szervezeted, ha a pirulát választod, de adsz neki egy jó nagy „kanál” mérget mellé, amivel kezdjen, amit akar.
Ügyes!

Amikor arra bíztatlak, hogy éld meg a fájdalmad, akkor azt írom, hogy menj bele. Éld meg minden pillanatát. Nem, nem azért mert mazochista vagy, hanem mert így tudsz kommunikálni a testeddel, hogy megengeded tenmagadnak a megélést /átélést és fogadod tested üzeneteit.
Mert az átélésre idő kell.
Figyelem kell.
Jelen kell lenni benne.

faj.jpg

A lelki kínok hasonlatosan működnek.
Amikor valami olyan lelki / érzelmi fájdalom ér, amivel nem tudsz mit kezdeni, akkor vagy „szőnyeg alá sepred”, vagy olyan mértékben merülsz el benne, hogy akár depresszióba is esel miatta.

Arra bíztatlak, hogy bármiféle fájdalom jelentkezik nálad, nézz mögé.
Elemezd.
Vagyis hagyd megélni tenmagadnak, de ne azonosulj vele.

Például egy szeretett ember „elvesztése”, fizikai halála, az itt maradottaknak nagyon sok kínt tud okozni, amennyiben nem tudatos az illető, aki a Földön maradt.
Ha mögé nézel, akkor rájössz, hogy valójában nem másról szól a gyászba keseredés, mint önzésről.
„Már nem mondhatom el neki…”
„Nem kérhetek bocsánatot.”
„Nem ölelhetem meg.”
„Nem tudom, hogy megtettem-e mindent, amíg élt” …és folytathatnám a rengeteg érvet, amit hallok olyankor, amikor valaki elveszít valakit szerettei közül.

Ténykérdés, hogy ebben az esetben is meg kell élni a fájdalmat, mert a gyász folyamatában annak helye és ideje van.
Megélni meg kell, de nem kell olyan mértékben azonosulni vele, átélni annyira, hogy ne tudjunk továbblépni.

Ha nagyon racionálisan akarom nézni, akkor a halál után már feleslegesen teszek fel önmarcangoló kérdéseket tenmagamnak, mert az semmin nem változtat, az elhunyttal való kapcsolatomon, maximum én megyek tönkre bele.
Akkor, amikor a fájdalom megéléséről írok, akkor arra gondolok, hogy egyfajta tudomásul vétel, elfogadása annak, hogy a másik így döntött, ezt választotta. Lehet, hogy nekem kellemetlen, mert szerettem volna még elmondani, megbeszélni, átélni vele különféle dolgokat, de nem azonosulok olyan mértékben, hogy belerokkanjak érzelmileg.

A fájdalom bármelyik esetet is nézem, egyfajta alkímiai tűz.
Átég rajtam, megmunkál bennem érzelmeket, ezáltal fejlődöm, nemesebbé, letisztultabbá válok.
Kiég a salak, és marad az az esszencia, ami támogat, felemel és hozzájárulás a tudatosságomhoz.

Kép: Internet