Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Emlékezés, kicsit másként

2021.11.01

Október vége, november eleje az emlékezés időszaka.

Európában ilyenkor sokan kilátogatnak a temetőkbe és szeretteik földi maradványaihoz járulnak virággal, gyertyával.
Más földrészeken más szokások élnek, hogy ki-ki méltóképp megemlékezzen eltávozott rokonairól, barátairól, ismerőseiről.

Ma a gyerekeimtől hazafelé jöttömben egy nagyon érdekes érzés fogalmazódott meg bennem.
Azt tudjuk, hogy ilyenkor (október 31.- november 1.) vékony az átjárót takaró függöny a két világ közt, az innen és túl között.
Milyen lehetne az életünk, ha minden mintát MOST adnánk vissza, amit generációkon át cipelünk magunkkal?

gyertya.jpg

Elkezdtem a tisztításokat és szép sorjában visszaküldtem minden generációs, előző élet béli átvett, rám erőltetett, elhitetett, bevett mintát, ami nem tartozik hozzám.
Minden fájdalmat, szenvedést, gyűlöletet, haragot, nincstelenséget, bántalmazást, szomorúságot, és mindazt, ami a 2 órás út alatt feljött, de éreztem, hogy nem az enyém.
A tudatosság gyönyörű rózsás csomagolópapírjába csomagoltam, a szeretet hófehér selyem szalagjával átkötöttem, csodaszép masnit kötöttem rá és visszaküldtem a feladónak.
Éreztem a megkönnyebbülést, felszabadulást és éreztem a felém irányuló szeretetet, örömet is, hisz lehetőséget adtam arra, hogy akinek visszaküldtem válassza, vagy ne válassza, és ezt tudatosan tegye.

Nem neveztem nevén senkit, mert nem ez volt a lényeg.
A fontos az, hogy nem az enyém, és bárhol, bármikor, bárkitől vettem át valamit, azt visszajuttassam tulajdonosának és lehetőséget adjak arra, hogy ha neki úgy tetszik akkor éljen vele, vagy ne.

Öröm, megkönnyebbülés és egy fantasztikus köszönöm érzés, ami azóta is velem van.

Ha van kedved próbáld ki.
Én így emlékezem.

Szeretettelheart