Elme játék
A világot az elme vezeti,
Az elme nem látja önmagát,
A jó és rossz tett oka az elme.
Mint egy tűzkerék, forog,
Mint a hullámok, mozog,
Mint az erdőtűz, éget,
Mint egy nagy folyó, szétterjed.
Buddha
Mi az elme? Mi a szerepe?
„Az elme a mentális jelenségekért felelős képességek halmaza.
Először is az elme csak egy név, egy szó. Az elme maga megfoghatatlan, elgondolhatatlan és szavakban kifejezhetetlen, titokzatos és csodálatos. Mégis beszélünk róla, de közben egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy sem a szó, sem pedig az, amit mondunk róla, nem azonos az elmével. A mi használatunkban az elme egy gyűjtőfogalom, mely egész bensőnket jelöli. Beletartozik a tudat, az értelem, de a szív, az intuíció, a lélek is. A Belső Ösvényen az elme fogalmának meghatározása így hangzik: Az, ami a „más” -on, a kivetülésen él.
Ennek az a jelentése, hogy az elme nem létezhet az általa észlelt dolgok nélkül – elménk (más szóval énünk) elválaszthatatlan mindattól, amit elménkkel észlelünk (a jelenségektől, vagyis mindattól, ami nem „én”, hanem „más”). Amikor az elméről beszélünk, három dologról van szó: a nyitottságról, a világosságról és a tudatosságról. E három dolog elválaszthatatlan egysége az elme.
Az elme lényegét tekintve nyitott és tágas, mint a tér. Ugyanakkor az elme megfoghatatlan is, mint a tér. Nincs benne semmi, ami megfogható, lehatárolt, akadályozó vagy zárt. Nincs alakja, nincs színe, tökéletesen nyitott. A tér megfoghatatlan. Egy szobában a tér a falakig terjed, ám ha leromboljuk a falakat, látjuk, hogy a tér tovább terjed, látjuk, hogy a világűr és a szoba tere egymástól elválaszthatatlan, és nincs se alakja, se színe, egyszerű, nyitott tér. Az elme nyitottsága hasonló a tér nyitottságához.
Az elme lényegileg nyitottság, azonban nem puszta nyitottság, hanem rendelkezik a világosság természetével. Amikor világosságot mondunk, nem fénysugarakról, nem egy fényforrásból áradó fényről beszélünk, hanem az elme belső világosságáról, aminek nincs szüksége semmilyen külső fényforrásra. Az elmében természeténél fogva jelen van a világosság. Egy példa: jelen pillanatban, ezen a helyen vagyunk, de ha más helyre gondolunk, akkor a kép nagyon tisztán, világosan meg fog jelenni. Az álomban is világos van. Ha például azt álmodjuk, hogy napsütötte mezőn sétálunk, akkor világos van. Ez az elme világossága.
A nyitottság és a világosság minősége mellett az elme rendelkezik az akadálytalan tudatosság és értelem minőségével is. Ez teszi lehetővé, hogy képes észlelni és felfogni mindazt, ami a világon van. Például azt mondjuk: ez az ég, ez a föld, ez ilyen vagy olyan szín stb. Az ember képes tudatosítani és megérteni bármit. Amikor mindez a három tényező, a nyitottság, a világosság és az akadálytalan tudatosság együtt jelen van, azt hívjuk úgy, hogy elme.
Nem mondhatjuk azt, hogy az elme egy pár hónapig vagy évig fog élni. Az elme lényege nyitottság éppúgy, mint a téré, ezért viszonylagos értelemben véve mindig létezett, kezdettelen idők óta. Az elme mindig volt. Azonban, ha végső természetét kutatjuk, csak nyitottságot, megfoghatatlanságot találunk, ami más szavakkal azt jelenti, hogy az elme a lét és a nemlét fogalmain túl van. Elménknek köszönhetően megszámlálhatatlan életet éltünk már, és megszámlálhatatlan életet fogunk élni ezután is. Mindezekért az életekért az elménk a felelős.”
Vallja a Buddhizmus.
Addig míg a fejlődő emberi minőségünkben vagyunk jelen teremtett világunkban, addig az elménk van, működik, és valljuk be sokszor ellenünk dolgozik.
Abban a pillanatban, ha hajlandók vagyunk kilépni az elménk rabságából, akkor elfogadjuk, hogy magunk vagyunk a Teremtő erő.
Magunk vagyunk a végtelen, mindent átölelő, befogadó szeretet.
Az a „valóság”, amiben most élsz, ami most „megkeseríti”, avagy „felüdíti” életed, nem több és nem kevesebb, mint az elme játéka.
NINCS fájdalom.
NINCS kín.
NINCS bánat.
NINCS veszteség sem.
NINCS szegénység és nyomor sincs.
Végtelen EGY-ség van, amiben az elménk egy olyan játékot játszik velünk és nekünk, amit választottunk és megengedünk.
Választhatnál bármelyik pillanatban mást is.
Ha öröm, nyugalom, belső békéből választasz, akkor nyilván másként alakul a jelenlegi és / vagy jövőbeli helyzeted.
Ha és amennyiben az elméd rabságában vagy, tele félelemmel, olyan érzelmekkel, amit pl. generációs mintáid „szültek”, amikor nincs kapcsolatod felettes éneddel, avagy isteni lényeddel, akkor az elméd vezet.
És valljuk meg, megvezet.
NEM a valóságot mutatja, hanem egy olyan játszóteret, ami csupa, csupa illúzió.
Senki nem tud helyetted a világosságba menni, ha te a sötétben akarsz maradni.
A kilepés hogyanja, mikorja rajtad múlik.
Ha te jól érzed magad a sötétben, ha szereted az illúziók világát, ha mindent képes vagy mindenkinek elhinni, felülvizsgálat nélkül, akkor az elméd bezártságában élsz.
Ez nem jó és nem rossz, csak egy választás.
Tudd, bármikor választhatsz mást is.
Igen ez önfegyelmet és önfigyelmet igényel.
Szeretettel
Kép: ifi.kap.tár