Bizonyítvány
Tanár körökben nem leszek népszerű.
Vállalom.
Optimális esetben, minden szülő arra vágyik, hogy gyermeke több, jobb, boldogabb….stb. legyen.
Ez, amíg a szülők az ítéletek világában élnek így rendben is van.
Abban a pillanatban, amikor hajlandók kilépni az ítéletekből, a hasonlításokból és a gyermeket elfogadni annak, ami, olyannak amilyen, akkor már egy más energetikai térből néznek rá, és másképp is alakul a nevelésük.
Nem arról beszélek most, hogy egy gyermeknek ne kellene tanulnia, arról sem ejtek szót ebben az írásomban, hogy ne sarkalljuk mind annak megélésére, amiért a Földre jött ebbe az időben, ezen a helyen, a mi felügyeletünk alatt.
De ahhoz, hogy megértsük, ahhoz egy-két fogalmat tisztába kell tenni.
Egy gyermek nem a tulajdonunk. Időlegesen lett ránk bízva földi nevelése, felügyelete, hogy támogassuk és segítsük mind annak a fejlődésnek a megélésére, megtapasztalására, ami miatt minket választott szülőnek, itt és most, ebben a földi létben.
Nézzük a nagyon aktuális bizonyítvány témát.
Minden gyermek iskolaköteles, míg abban a korban van, amit erre a törvényeink meghatároznak.
Minden tanár, arra kötelezett, hogy a tanterv alapján a gyermekeknek megtanítsa azt, amit törvényeink előírnak.
Minden pedagógus megtanítja a törvényi előírásokat, és mellétesz valamit, amitől a gyermek, ha elér abba a korba, amikor kilép a Nagybetűs Életbe, az ÉLET ÚTJÁT segíti.
Sok esetben nem sok közös vonást találsz a Nemzeti Tanterv bemagolt, megtanult feladatai és az élet feladatod között.
Hogy kik és miért írják a tantervi előírásokat annak, amik, ebben nem vagyok jártas, de néha azt gondolom, hogy még csak hírből sem ismerik a gyermek szót sem, épp úgy, mint a lelki, szellemi fejlődésről is csak halovány fogalmuk lehet.
Egy gyermek akkor boldog, ha előbb játékosan, példát látva tanulhatja meg a későbbi életére való felkészülést.
Ebbe én nem látok elvont egyenleteket, értelmezhetetlen, halandzsa verseket.
Látok benne sok éneket, mozgást, rajzot, mondókákat és sorolhatnám mi mindent.
Tehát Kedves Szülő!
Amikor a gyermek hazaviszi a bizonyítványát, egy olyan megfelelési rendszer követelményeinek osztályzatát fogod benne látni, amit a törvények szabályoznak, írnak elő.
Nem fogod benne látni a mosolyt, amit egy boldog gyermek szemében látsz.
Nem fogod benne látni, az önfeledt játék értékét, amit egy kicsi gyermek úgy él meg, mint a tökéletes világot.
Nem fogod benne látni, az izgalmat, hogy a padszomszéd jön-e ma és együtt nevethetünk a szünetben.
És sok mindent nem fogsz benne látni.
Számokat fogsz benne látni, amiknek a követelményét törvények írják elő.
Mindegy, hogy kicsi iskolás, vagy gimnáziumba jár-e a gyermeked. Mindegy, hogy suttyomban elszívott-e egy cigit, és a tanár lebuktatta, így egy osztályfőnöki intővel gazdagabban tér haza.
Mindegy, hogy mikor mit, és miért csinált, mert mindaz már elmúlt.
MOST pedig az van, hogy bármi is az eredménye, a törvényi rendelkezések értelmében, te csak szeresd.
Öleld át és mondd meg neki, hogy bármilyen lesz is az eredménye, ettől független a szereteted, és soha, de soha nem tud olyat tenni, olyan lenni, hogy ne szeretnéd.
Mert ez a legfontosabb, hogy ismerd el, hogy öleld át, hogy akkor is legyél vele, amikor úgy is meg van szeppenve, mert esetleg nem úgy felelt meg a törvényi előírásoknak, ahogy azt a Nagy Nemzeti Tanterv kitalálója megálmodta.
Lehet, hogy nem lesz atomtudós, de boldog lehet!
Szeresd, és ezt mutasd ki, mondd is el neki, mert ezzel tudod megadni mindazt a támogatást, ami a későbbiekben is, most is a legtöbb.
Csak a SZERETET!
Kép: Internet