Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ajándék

2021.07.14

Egyszer - nem túl fényes anyagi helyzetemben - egy olyan légkeveréses fritőzt ajándékoztam egy családtagnak, akinek szerettem volna örömet okozni, amit előtte én is kipróbáltam.

Előtte felhívtam, hogy a gépet egyszer kipróbáltam, de, ha hasznát tudja venni, akkor szívesen megajándékoznám vele.
Úgy tűnt örvend neki.

Levittem hozzájuk, amikor is a férj vette ki a csomagból, és ajkbiggyesztve jegyezte meg:
"Ez használt"
"Igen, mondta, hogy használt"- jegyezte meg a családtag.
Azóta sem láttam náluk, fogalmam nincs, hogy egyszer is használták-e, vagy anélkül dobták kukába?

Ma az egyik hírportálon ismét szembe jött egy hirdetés, amikor is ilyen frizőzt reklámoztak, és feljött bennem az érzés, amit akkor és ott érzékeltem.
Bár örömmel mentem és adtam, az örömöm megkeserítette a férj megjegyzése. Abban a pillanatban kicsinek, kevésnek, hasznavehetetlennek éreztem az ajándékot és ezen keresztül önmagam is.

Feljöttek bennem mind azon érzetek, amiket nem egyszer éreztem már MÁSOK ELVÁRÁSAI miatt.
Mások KIKÖVETKEZTETÉSEI miatt.
Mások VÉLEMÉNYE miatt.
Ebben a pillanatban vettem észre, hogy mennyi helyen, mennyi embernek szerettem volna megfelelni?
Szerettem volna, hogy meg legyenek elégedve velem, hogy elfogadjanak, hogy megfeleljek, sőt… azt is, hogy szeressenek.

Sokszor, sok helyzetben én is tettem olyan át nem gondolt megjegyzéseket, amik másoknak estek rosszul, amik lehet, hogy ma egy íz, egy illat, egy kép … vagy bármi egyéb alapján nekik hozza fel a bántásnak megélt élményt, fájdalmat.

14.png

Nyilván mindig és minden pillanatban nem kontrollálhatjuk tenmagunk minden szavát, érzetét, gondolatát.
Akkor mégis mi a megoldás?
Ma, most, jelenlegi tudásom alapján az elfogadás.
Amikor tudatosítom magamban, hogy a SZÁNDÉK a fontos.
Amikor valaki más tesz meg nem gondolt megjegyzéseket, akkor pedig egy Access által használ mondat segíthet: „Érdekes nézőpont, hogy van egy ilyen nézőpontja.”
Bár röviden, magamban én csak az ÉRDEKES szót szoktam használni, sokszor kimondani is.

Mire jó?
Hogy nincs benne ítélet.
Hogy elfogadom, megengedem általa, hogy a másiknak olyan véleménye, megjegyzése legyen, amilyen és nem bántom vissza, nem megyek bele harcba, nem vagyok RE-akcióban általa, csak egyszerűen tudomásul veszem, de nem hagyom, hogy bennem bármiféle nyomot hagyjon, így elengedem azzal, hogy érdekes.
És megyek tovább.
Hiszen a fenti példa alapján, a szándékom az örömszerzés volt.
Igen, de ha őszinte vagyok magammal, akkor volt ebben elvárás is, amikor elvártam, hogy örömöt okozzon a másiknak is, és ezt elfogadva, egy köszönömmel nyugtázza.
Nem ez a reakció született.
Ma, most már ki tudom mondani, hogy érdekes, hogy így reagált.
Akkor és ott, egy nagy tüske maradt bennem, amihez kellett pár év, hogy kihúzzam, kitisztítsam és gyógyulni engedjem.

Ha elkezded figyelni tenmagad, akkor nap, mint nap hányszor adsz és kapsz „tüskéket”?
Vajon mennyi ideig hordozod?
Vajon mennyi ideig engeded, hogy mérgezzen téged?
Megengeded, hogy észrevedd?
Megengeded, hogy kihúzd?
Megengeded, hogy kitisztulva gyógyuljon a seb?

Vagy továbbra is mérgezed magad?

Szeretettelheart

Kép: Internet.