Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Aggódás, féltés, segítség?

2021.02.16

„Aggódsz az életed miatt?
Ügyes!
Tudd, aggodalmaddal, te magad blokkolod, az isteni csodákat” – írtam tegnap a Facebookon a zárt csoportomba.

Valójában mi történik, amikor aggódunk, vagy féltünk?
Tökéletesen megvonunk minden bizalmat úgy az isteni vezetéstől, mint tenmagunktól.
Amikor aggódunk, félünk, vagy féltünk, akkor azt az áramlást állítjuk meg, ami lehetővé tenné, az isteni energia szabadon hozzánk jutását.

Egyfajta kerítést, falat vagy blokkot képezünk, amin semmi nem tud áthatolni, ami segíthetne bennünket.
Annál inkább az, ami nem szeretnénk az életünkben.

Az aggódás olyan, mintha imádkoznál egy olyan dologért, amit nem akarsz, hogy megtörténjen.

aggodas.jpg

Ebben a gondolatmenetben teljesen mindegy, hogy szeretteiért, vagy egy-több élethelyzetért aggódsz. Ha aggódsz amiatt, hogy miből fizeted ki a számlákat, de nem teszel semmit azért, hogy ki tudd fizetni, akkor pont oda jutottál, ahova NEM szerettél volna.

Ha aggódsz amiatt, hogy a gyermeked meg tud-e oldani egy számára nem könnyű élethelyzetet, akkor azon kívül, hogy nem bízol meg benne, minősíted tenmagad nevelését is egyben. Hiszen te nem nevelted olyannak, aki miatt aggódnod kell.
Arról nem is beszélve, hogy az aggódás épp úgy energia (vagy erő), mint bármi más. Tehát nem elég, hogy meg kell, oldja az élet feladatát, még a felőled áradó negatív erővel (aggódás) is meg kell küzdenie.

Ugyan ez játszódik le akkor, amikor sajnálsz valakit.
Bizalomhiányról és nehezítő erő küldéséről szól.
Van ebben még egy csepp abból is, ahogyan tenmagad FEL-értékeled, ugyan úgy, mint amikor valakinek segítesz. Ez is, az is önző okkal történik. Hiszen, ha aggódsz valaki miatt, sajnálsz valakit, vagy segítesz valakinek, akkor ezt azért teszed, mert te meg tudnád oldani, de abban egyáltalán nem vagy biztos, hogy Ő is képes rá.
Összegezve: ítélsz.
Hozzáteszem, hogy ezzel energiát rabolsz attól, aki / vagy ami az aggódásod tárgya.
Minden fölé-alá rendelt szerep az harcról szól, vagyis energia rablásról.

Ha valóban hozzájárulás szeretnél valakinek, vagy egy helyzetnek, hogy megoldja / megoldódjon, akkor meg kell bíznod benne, és tenmagadban is annyira, hogy képes megoldani.
Milyen lenne, ha a helyzet megoldaná önmagát? Hiszen, ha megbízol benne, akkor ezzel képessé tetted arra, hogy valóban meg is oldódjon.

Kiemelem még az aggódás okozta stresszt. A stressz lehet célravezető is, de ebben az esetben, bizonyosan nem az. Egy olyan feszültség benned, ami nem csak az idegeidet kezdi ki, hanem az immunrendszeredtől kezdve, bármelyik szervedet, ami párhuzamba állítható aggódásod tárgyával.

Ha megbízol szeretteidben, ha bízol tenmagadban, akkor lehetőséget adsz annak az áramlásnak, ami életedbe hozza a csodákat!

Kép: Internet