A perui papnő (részlet)
Az alábbi részletet, Golenya Ágnes: Aranyasszony trilógiájának, III. kötetéből teszem közzé, az írónő engedélyével-
"Semmit sem tettem azért, hogy most a Világ engem hallgasson. És a szó legszorosabb értelmében véve semmit nem fogok tenni a kialakult helyzet megoldására.
De remélem, szívem legmélyéről remélem, Te igen!
Azért szólítlak így, mert a szívem szól a szívedhez, és ők bizony nem magázódnak.
Valami nagyon fontos történik Világunkban. Egy korszak határához értünk ismét. Egy út végéhez közeledünk, és az utolsó útelágazásnál vagyunk. Ez még döntési pont, de az utolsó. Innen két teljesen eltérő világba érkezünk, és már egyiktől sincs visszaút.
Hamarosan hallod majd a hírt, hogy feltalálták az emberiség „csodaszerét”. Azt mondják, megvan a megoldás minden bajra, betegségre! És mindez egy implantátum formájában.
Nos, nem foglak győzködni arról, hogy ez a mostani világ legnagyobb hazugsága. Észérvekkel mit sem érnék el. És egyébként is, minden lehetséges módon megpróbálnak majd meggyőzni, hogy ne higgy nekem. A jelen helyzetben az ésszel nem megyünk semmire.
Most, amíg e temérdek kamera előtt hozzád beszélek, mindvégig imádkozom. Imádkozom azért, hogy majd a „józan eszed” helyett a szíved halljon meg engem. A szíved fogja majd ezt az adást. Igazából az egyetlen üzenetem számodra: hallgass a szívedre!
Nem is oly sokára felfedezi a tudomány, hogy a szív a mi dimenziókapunk. Ne holmi romantikus és érzelgős szervre gondolj, hanem egy kilenc, vagyis nyolc plusz egy csúcsú kristályalakzatra, mely egy szépséges energiahálót alkot. A kilences számrendszer már egy másik dimenzióhoz tartozik, és ha te is úgy akarod, ez a dimenziókapud kinyílik és megkapod a legtökéletesebb kozmikus erőt, mely átmos és átalakít. De többet most nem mondok erről, bízom a szíved erejében. Komolyan veszem, amit Jézus tanított, hogy mindenkinek a szívébe van írva, kódolva minden, ami alapján képes helyesen, Isten szerint dönteni - ha akar.
Amit látunk, és amit hallunk, ami fizikailag körülvesz bennünket, a szerint a világ ismét a káosz, a szétesés felé tart. Azt ordítja hamarosan minden lehetséges csatornán majd a „téged féltő” világuralom minden kiszolgáló pribékje, hogy csak az menthet meg téged minden közelgő bajtól és veszélytől – amit természetesen ők idéznek elő, - ha engeded, hogy mesterségesen megemeljék a tested energiaszintjét, rezgésszámát és beültessenek egy implantátumot.
Először is, tudd, hogy ha változik valami a világban, akkor az az eddigi, kizsákmányoló világ vége lesz. A Föld valóban változik energetikailag, hisz mozgása az Univerzumban, a csillagrendszerünkben, egy folyamatos energiatérben való mozgást jelent. Az energiák pedig nem változatlanok, bizonyos együtthatásokkal folyamatosan változnak. Tehát a bennünket körülvevő mágneses és elektromos hullámok valóban változnak, de az ember, aki eredendően a Kozmosz gyermeke, úgy van felépítve, hogy képes e változásokat lekövetni. Tehát, normálisan, semmi baj nem érhet Téged, senkit. A gond az, hogy túl régóta elfeledted, ki is vagy valójában és honnan származol, ki is a Te valódi Istened és mire is vagy képes. De semmi baj, csak fel kell ébredned, és e mostani, végső nagy hazugságnak nemet mondani! Elhinni, hogy igenis képes vagy Te is megváltozni, és minden külső beavatkozás nélkül képes vagy követni testedben, lelkedben, szellemedben a változásokat. Ha hiszed, ha nem, a világ, amelyben élsz, sokkal több és nagyobb, mit amilyennek érzékeljük. Gondold el, egyes állatok többet látnak és hallanak belőle. A denevér hallja az ultrahanghullámokat is, a ragadozó madarak pedig sokkal többet látnak, mint az ember. Egy kutya is jobban és többet kiszagol a világból, mint mi. Hidd el tehát, vannak olyan rétegei a világnak, amelyeket most sem érzékelsz, de léteznek, és ha a helyes módon éled meg a mostani változásokat, kitárul majd számodra is egy még nagyobb és szebb világ.
Ezt jelenti e korszakváltás, hogy az ember ismét érzékelheti az eddig számára elzárt dimenziókat. Ezt nevezzük tudati változásnak, tudattágulásnak.
Ehhez nem kell semmiféle implantátum, semmiféle mesterséges beavatkozás.
Univerzumunk mostani különleges energiafolyamai azok, melyek minden eddiginél erősebben stimulálnak minket arra, hogy kövessük a kozmikus irányt. Minden korszak a saját energetikájának lenyomata, melynek tükre az emberi történelem. A kozmikus energiamozgás mindig valamire inspirálja az emberiséget, mintegy segítve a tanulást.
Most egy végső nagy leckéhez érkeztünk: kinyílhatunk világunk többi dimenziója felé még testben. Vagyis, szinte genetikai ugrást hajthatunk végre: az ember ismét olyanná válhat, mint hajdanán. Még mielőtt „megismerte volna a jót és a rosszat”. Ezt nevezi a kereszténység bűnbeesésnek. Innen kezdve már csak dualitásában képes az ember felfogni a világot, elvesztette eredendő egységtudatát. Csak a duális világban van egészség és betegség, szépség és jóság, kezdet és elmúlás. Csak itt válik az egységes energia jinné és yanggá, negatívvá vagy pozitívvá, vagyis polárissá. Az eredendő ember nem volt se férfi, se nő. Egy komplett lény volt, a kettő egyben, „Isten hasonlatosságára”, önmagában teljes. Ebből következően Isten sem a ma hímnemű Atya, hanem Istenanyával teljes.
Az édeni állapotban a Tudás még nem volt leválasztva az Élettől. Még nem is „tudták”, hogy létezne kétféle nem. Ősállapota az embernek a még ketté nem hasadt Egység volt. A hasadás egyben tudathasadás is lett, ezért fel sem tűnik a maiaknak, hogy istenük „ fele” hiányzik! Sőt, továbbmegyek! Olyan, hogy nem, nem létezik! Ezt népem nyelve, a magyar nyelv, egyértelműen mutatja. Amit mi a Földön nemként, nemiségként érzékelünk, az a dualitáson túli egység megnyilvánulása ebben a téridőben. Nem két különálló egység, hanem egy és ugyanaz, csak mi érzékeljük minőségi különbségként.
Az energiakibillentés szándékos volt. A mai, egypólusú, férfiközpontú, bal agyféltekés emberi világnak ezért van szüksége hamis vallásokra, amit a férfi istenek irányítnak. Ennek szellemében lehetett a nőt elnyomni, alacsonyabb rendűnek bélyegezni. Ebben a világban a férfias harc, versengés és lexikális tudás az érték, a nők anyai feladatait a társadalmak nem ismerik el egyenrangúan fontosnak. E szerint a gondolkodás szerint a Földbolygó kiszipolyozható, az ember egyre őrültebb kényelmét hivatott minden szolgálni. Az univerzum tudása besűríthető a materialista ismeretekbe, a gyógyítás a test kémiai vegyszerezésévé süllyedt le. A kórházak, iskolák és a szociális ellátók akkor üzemelhetnek, ha ez gazdaságilag megtérül. Eltűnik az önfeláldozó, adakozó lelkület, mindenki saját érdekét tartja a legfontosabbnak. Jól tudjuk, minden szónak, gondolatnak mérhető energiája van – az agy elektromos tevékenység, többek között hőtermeléssel járó folyamat, akárcsak a szívé – ezért volt fontos egy hamis vallást kreálni a Jahvei erőtér működtetéséhez. Ez tette lehetővé a pusztán egypólusú, bal agyféltekés emberi világ megerősödését a holisztikus, teljes élet helyett.
A megmenekülés egyetlen útja és módja, ha helyreállítod e meghasadt, kettéhasadt kapcsolatot a Teljes Istennel, ha visszatalálsz Istenanyához! Istenanyához pedig ismered a visszavezető utat: ez a szív! Nem véletlen, hogy még a földi anyák szívéről is azt állítják, mindent tud és megérez gyermekeiről. Nem az anyák agyáról, hanem szívéről beszél az ősi bölcsesség.
A Tudás fájának gyümölcsét lehet pusztán az aggyal, az elmével „élvezni”, az Élet fájáét azonban csak a szív észleli. A Tudás önállósodott az elme vibrációs szintjén, elszakadva a magasabb szívfrekvenciáktól. Ez az édeni „tragédia”, ami természetesen önmagában nem más, mint egy kozmikus megtapasztalás. Megtapasztalása annak, milyen „durva” érzés az egységben lévő dolgokat két végpontjukon, polarizált formájukban megélni: születni és elmúlni és végigélni e két pont között a dualitás nehézségét. A születés és elmúlás nem egyéb, mint bezáródás és kinyílás, „utazás” a dimenziók között, érkezés és visszaindulás. Ezt lehetett eddig vég nélkül játszani, de most valamiért az Univerzum arra sarkall minket, hogy változzunk és térjünk vissza ismét az egységbe.
Nem tudjuk pontosan, milyen változásokat generál majd az újfajta energia a Földön. Az egész Kozmosz állandóan lüktet és pulzál, mozog, átalakul, változik. Minden teremtményének ajánlatos ezt a pulzálást követni és azonos frekvenciára váltani. Egy biztos: az eddigi kettéhasadt energiaállapot megszűnik. Aki e szerint akar továbbélni, annak ez nem fog menni.
A szív az a szerv, az egyetlen szerv, mely a magasabb, mennyei hullámokat is képes fogadni és testedbe, lelkedbe, szellemedbe vezetni. A szív sajátos frekvenciájáról a kvantumbiológia is egyre többet megismer. Megdőlt az agy mindenhatóságának téveszméje. Kísérletek bizonyítják, az agyba már a szívből továbbított jelek jutnak el! A szíveden keresztül léphet be Lényedbe minden magas rezgésű kozmikus hullám, melyet a szív továbbít a többi szervedhez, részedhez, így az agyhoz is. Nem észben, hanem a szívedben kell változnod, mert nem az agyad, hanem a szíved vezérel. Ő a vezérlő csillagod saját kozmoszodban. Isten magasságossága, az Ő dimenziójának hullámai nem az aggyal, hanem a szívvel érzékelhetőek. Ez már bizonyított tény.
Minden manipulálható, minden átverhető, csak a szíved nem. A szívből fakadó cselekedeteidet fogja Isten „mérlegre tenni”, a klasszikus tanítás szerint, és nem az elméd logikázgatását, a tudásodat. Ha „nevedet” az Élet könyvében beírva találják a „Mennyben”, akkor bebocsájtást kapsz. Kvantumnyelven fogalmazva, a csakis rád jellemző rögzített frekvenciákat, mint jelek összességét a szív sajátos mágneses adathordozóként rögzíti, ami, ha rezgésszám alapján kompatibilis a „magasabb” dimenziók rezgésével, mehetsz, ellenkező esetben nem tudsz oda „felemelkedni”.
A szív az ősi tanítás alapján, a Szeretet központja. Csakhogy a mai ember már nem érti, hanem félreérti a Szeretetet. Hogy is lehetne másként tudathasadásban? A szeretet nem csupán kedvesség, jóság, szép szavak, segítség másoknak. Természetesen ez is! De, ennél jóval több. Amikor határozottan nem engedjük a gyermekünknek, hogy olyat tegyen, amitől baja esik, akkor az ő szemében mi egyáltalán nem vagyunk kedvesek és jóságosak, hanem ellenségnek tart.
A Szeretet erő. Valóságos, működő Erő.
Az az erő, ami Isten világából, magasságából, dimenziójából hozzáférhető. Az az erő, amiről Jézus azt tanította, ha ez működik bennetek, mindenhatóak vagytok! Egy olyan erő, mely minden egyes pillanatban Isten szerint működik itt a világban. Mindig pont ott és úgy, ahogy erre szükség van. Nincs receptes könyv, mi a szeretet és hogyan működhet. Ez a mindenkori isteni jelenlét megnyilvánulása a világban, ezerféle módon, ezerféle alakban. Ez az erő nem belőlünk, a mi „jóságos” szívünkből táplálkozik, mert ezzel az emberi szeretettel, valljuk be, az ellenünk ármánykodókkal őszintén soha nem tudnánk jót tenni. Néha ugyan képesek vagyunk „magasztosan” jónak lenni a nekünk ártókhoz is, de ebbe majd belepusztulunk. És sokszor kiderül, ez a fajta jóság nem több puszta hivalkodásnál: lám, én még erre is képes vagyok, amire a többi ember nem! Ez a fajta jótékonykodás egyre felfuvalkodottabbá tesz minket ahelyett, hogy egyre alázatosabbak lennénk. Aki Isten erejéből jó, az erős ahhoz is, hogy bevallja, erre ő egymagában képtelen lenne. De tette mégis a legtöbb, jóval több, mint az önerőből erőlködőké, mert Ő képes volt Isten magasságába kerülni, és nem földi módon, földi szinten képes létezni.
Mi is a SZER-ETET? Isten erejével, Isten szerinti SZER-TARTÁSOKKAL, vagyis Isten rendelkezése, a magasabb szférák működési rendje szerint táplálni a másik embert, hogy ő is növekedjék ebben! Hajdanán a lét rezdülése maga volt a szer-tartás, nem vált külön létezés, cselekedet, szó és a mai értelemben vett rituálé, mint szertartás. Mindez a különválás csak a polarizáltságban van, csak itt kell magyaráznunk, mi a szer-etetés, a szeretés.
Mióta kétnemű lett az eredendően EGY EMBER, azóta a tudás és az „élet” a két nem valamelyikéhez kapcsolódott. Ma a kettő hordozza azt különváltan, amit eredendően EGY kapott. Tetszik, avagy sem, a „hímek” viszik a rációt, a „nők” pedig az életet. Ezért szül és táplál kizárólag a nő.
A tudás leválásakor ki is rekesztették Istenanyát. Onnan kezdve már csak egy hím „félisten” a legtöbb vallás istene. Ekkor, az édeni „tragédiakor” megtagadta az emberiség Isten női részét, és innen kezdve az emberi történelem az önkontroll nélkülivé vált hímenergia vágtázása lett. Ezt vagy elismeri a mai ember, vagy belepusztul. Ez az energiakibillenés tovább nem tartható fenn!
Isten erejével az tud működni, vagyis őszintén szeretni e világban, aki feladta ezt a különvált, illuzórikus egyszeri énjét, és Istennel átalakult, kiteljesedett ismét örökéletű lénnyé. Ehhez persze tudnunk kell, mi is az örök és mi a múlandó. Amikor Péter meg akarja menteni Jézust vállalt sorsától, a kereszthaláltól, abban a hitben teszi, hogy az rossz, és jobb lenne, ha Jézus köztük marad. Megkérdezte tőle Jézus: valóban azt hiszed, nem áll itt mellettem milliónyi angyal, hogy segítsen? Ha akarnám, gondolod, nem lenne hatalmam arra, hogy megmentsem a testem?
Az emberi „jó” szándék: vak és balga. Emberi értelemmel a világ teljessége felfoghatatlan. Emberi ésszel, emberi mértékkel mérve nem dolgozhatunk Isten léptékének megfelelően, mert a lényeg nem arról szól, hogy a múlandóságot ápolgassuk, és minden áron megőrizzük.
Mi célja van a test minden áron való megtartásának?
Inkább akarnak az emberek hihetetlen nagy árat fizetni azért, hogy megtartsák polarizált testüket, mely ma van és holnap porrá lesz, mintsem visszavennék Teljes lelküket.
Ébredjünk már fel a Bűvöletből! A bűvöletből, mely nem más, mint saját felejtésünk! Elfeledése annak, kik vagyunk igazából. Nem létezik öregedés, nincs szép és jó, csúnya és gonosz. Nincs egészség és betegség. Ami ma szép, holnapra elszárad, ami ma egészség, holnapra megromlik, felbomlik.
Mindezek pillanatnyi minőségek, futó állapotok, egy folyamat piciny megnyilvánulása. Nem lehet fenntartani örökké csak a fiatalságot, csak a szépet, csak az egészséget vagy csak a testet. Ezért tenni semmit nem érdemes.
Egyébként is, szépség, jóság, egészség: nem léteznek önmagukban. Mi tartunk valamit valamilyennek, ahány ember, annyi módon. Legjobb esetben is csak valamiféle el-képzelésünk lehet minderről. Erre a képzelgésre azonban egy egész világot építettünk, amiért foggal-körömmel harcolunk.
Pedig aki harcol valamiért, az ugyanakkor valami ellen is harcol! Aki még harcol, az ketté akarja hasítani az egészet, és kidobni valaminek a felét. Felez, fél-elemet, félelmet teremt. Emberi jószándékból. Ilyen eltévedt emberi jó szándék vezetett el odáig, hogy ma az emberi sorshoz hozzátartozó kozmikus feladatokat, mint életnehézségek, szűkölködések, betegségek vagy akár a „halál”, rosszként jelenik meg, ami ellen tenni, harcolni kell. Így történt, hogy az emberi „ráció” által nem értelmezhető, a pillanatnyi földi létet sokszor látszólag nem szolgáló tanító élethelyzeteket kirekesztették, és ezzel együtt mindazt az energiát, mely a „józan emberi észen túli” volt. Ez pedig Istenanya energiája.
Azt már tudjuk, hová vezetett számtalanszor az emberi ráció, az ész, az elme: háborúkhoz, igazságtalansághoz, betegségekhez, kataklizmákhoz. Éppen itt az ideje, hogy felébredjünk és belássuk tévedésünket, hogy nem élhetünk tovább e tudathasadásos állapotban! Vissza kell engedni a női erőt, vissza kell térnünk Istenanyához! A korlátozott információkból dolgozó elme helyett a dimenziókon keresztül dobbanó szívnek kell átvennie az elsőséget végre ismét. Úgy, mint volt hajdanán, az „Aranykorban”.
Így jutott oda az ember, hogy ma normálisnak tartják milliók, hogy egy olyan istenhez imádkoznak, kinek megszólítása a hímnemű Uram. Atyjuk van, de Anyjuk nincs. E nemzedék legjobb esetben is félárva.
És hogy miért éppen én szólok a világhoz, Hozzád?
Sokunknak volt képessége, hogy meghallja Istent, de kevesen indultak az útnak, amit mutatott.
Sokan indultak az útra, de letértek a sajátjukra.
Akik az úton maradtak, és hallották is Istent, elfáradtak, és leültek… talán még most is ott üldögélnek valamelyik pihenőhelyen.
Akik még velem jöttek, azok közül sokan megrettentek attól, amit hallottak vagy láttak Isten útján.
De mindig marad legalább egy, aki mutatja az utat. Ez most én lettem.
Utam egyre meredekebb lett, ahogy mindjobban felfelé vezetett az isteni szférákhoz. Megértettem a Kozmosz pulzálását, megláttam, hogyan polarizálódik az Egység sokféleségre itt a Földön. Megértettem e tapasztalás lényegét és célját és azt is, hogy ez nem maradhat az ember végső állapota, vissza kell változnunk, vissza kell térnünk az Egységbe.
Láttam ősi civilizációk kataklizmáit, és láttam, hogy mi ugyanezen az úton lépkedünk. Láttam, hogy felajánlják nektek a csodaszert és láttam milyen borzalom zúdult ezzel rátok. Azt mondják majd, a kristályhangolással megemelt testfrekvencia megvéd az öregedéstől, a betegségtől. Ez igaz, mivel egy bizonyos frekvenciamagasságban már nem léteznek sem vírusok, sem baktériumok, és a bomlás sem indul meg. Csakhogy ha ez az energiaemelkedés nem a te szíved döntésének következménye, hanem manipuláció által megy végbe, a becsapott szív, melyre nem hat külső hangolás, beengedi a Kozmosz magas energiáját – megég. Ha pedig a szív, az Élet Könyve megsemmisül: nincs többé, ami rögzítsen mágneslemezként Téged. Minden halálkor átíródik, amit egy életedben tettél, és ezt az „adathalmazt” hozod magaddal egy új születéskor. Ám ha megsemmisül a kozmikus energia hőben: te megszűnsz létezni az Univerzumban. Erről a halálról, a „második halálról” beszél a Biblia is. Nem földi tűz általi elpusztulásról van szó, az nem árt a szív kozmikus kódjának. Hanem arról, hogy te, döntéseddel, Isten nélkül akartál istenivé, betegség nélkülivé, „halhatatlanná” válni”! Emiatt a szó szerint istentelen döntés miatt kerülhet sor arra, hogy szívedet kozmikus energia hő károsítsa, mely képes az emberi szemmel nem látható tartományát is módosítani, átírni vagy akár törölni, elpusztítani. A szívégés ellen ajánlják majd az implantátum beültetését. Ez valóban megakadályozza, hogy a kozmikus hullámok elégessék a szíved, ám te ismét szó szerint szívtelenné válsz: dimenziókapud már pusztán testpumpaként működik, elvágva téged az emberi érzelmektől, a szeretteidtől, a szeretettől, Istentől. Az implantátum örök áruló bélyegként tanúskodik arról: Istenné akartál válni Isten nélkül. Ez a szégyen, a bukás, az „Antikrisztus” bélyege!
Ezért mondtam üzenetem elején: nem akármilyen, hanem a lehető legnagyobb hazugság, gazság az, amit most az emberiségnek ajánlanak. Az ember, mióta polarizált, kettéhasadt tudattal él a földön, az elmúlástól retteg leginkább, ami pedig nem is létezik. Elmúlásként csak kettéhasadt tudata és lelke éli meg, amikor a halálnak nevezett átalakulásban belép egy olyan dimenzióba, ami természetes közege halhatatlan részének. Ha még testben ráébredne örökké létező Egységére – megszűnne a halál! Átalakulását nemhogy nem siratná, de ünnepelné! Végre megszabadul egy szűkös téridőből, hogy kiteljesedve létezhessen. Polarizált tudatod félelmét célozta meg az ördögi terv, amivel nem a tested, hanem a lelked károsodik. Ha Isten akarsz lenni Isten megtagadásával: annak ez lesz ára. Erre mondta Jézus: aki meg akarja tartani életét, elveszíti, és aki elveszíti, az megtartotta. Aki most lemond a manipulált hangolásról és az implantátumról, az látszólag nem válik betegségmentessé, mint átvert társai, ám ez a látszólagos hátránya öröklétű előnnyé fordul igen rövid időn belül. Erről a helyzetről, erről az átverésről beszél a Jelenések könyve, ahol még a „választottak” is meginognak. A Kísértő mindig álcázva jelenik meg, a világ jótevőjének állítva be magát. Neki az a célja, hogy a múlandóságodat hosszabbítsa meg, bármi áron. Ő ebben a téridőben a múlandó emberekből él. De kísértése a te aranypróbád: mikor leszel végre képes átlátni rajta és határozottan tudtára adni: távozz tőlem, már nincs rád szükségem. Köszönöm eddigi fáradozásodat, egyre nehezebb próbákat adtál, jobbá csiszoltál, de már nincs szükségem rád. Már felébredtem a bűvöletből.
Ide vezetett hát az utam, hogy ezt elmondhassam neked.
Ide vezetett az Aranyasszony útja, az Aranykapun át. Megmutattam neked az Utat, elkísértelek a Kapuig. De neked kell belépni.
Éppen ezért nem kovácsolok terveket, nem harcolok az implantátum ellen. Észérvekkel, okos mentőakciókkal nem érnék el semmit. Helyetted senki semmit nem tehet. De te: bármit, mindent!
Egyetlen egy dolgot tehetek, mielőtt magam is belépek Isten végtelen Nyugalmába: elindítani egy szív-hullámot, mely önjáróként körbefutja a Világot. Minden egyes embernek csupán ennyi a dolga. Se több, se kevesebb. De ahhoz, hogy ezt a piciny és láthatatlan mozdulatot megtegye a Nyugalom és Mozdulatlan Csend Kapujában, Istennel Istenné kell válnia. Ezért jöttünk e téridőbe, hogy erre rájöjjünk, hogy ezt az egyetlen egy mozdulatot megtegyük. Látszólag, ez a legértelmetlenebb cselekedet, mert ésszel fel nem fogható, földi érzékszervekkel nem észlelhető!
Mindenki, aki ezt megértette, önmagán munkálkodjék és ne a múlandó világ jobbításán. Nem külső megoldás kell, hanem belső átváltozás.
Addig térsz ide vissza, míg meg nem tudod tenni e láthatatlan szívbéli mozdulatot: önmagadról „elfeledkezve” épp azt adni egy másik emberi lénynek, amire annak valóban szüksége van. Minden egyébre csak a múlandó részednek és a testednek van szüksége. Minden egyébbel kettéhasadt állapotodat hosszabbítod meg. Ahelyett, hogy átlépnél egy nagyobb világba, ezt a szűkös életteredet teszed pusztán komfortosabbá.
Éva ekkor előhúzott zsebéből egy alig látható kis valamit: egy vékony sodort aranycérnát. Megkérte Theot, kösse a jobb csuklójára, majd felemelte.
- Ezért éltem, hogy ezt ma megtehessem. Felajánlottam mindent Istennek, hogy égesse ki belőlem. Tegyen engem arannyá. Aranyozzon be, égessen ki belőlem minden feleslegességet, salakot. Mindenki, aki felajánlja a salakját Istennek, és aranyossá, aranyozottá, majd arannyá akar válni – mutassa meg a többieknek, és kössön a kezére egy aranyszálat. Innen kezdve nincs más dolga, mint bármely pillanatban és helyzetben épp azt mondani, mutatni vagy cselekedni, ami egy másik embert közelebb visz a Kapuhoz. Szer-etesse, táplálja, szeresse Isten szerint. Ezt csak úgy tudja megtenni, ha minden percben és helyzetben Isten Nyugalmában marad. Ezért neki minden idejét és erejét elveszi ez a feladat és nem tud a világ „megjobbításán fáradozni” – Hála Istennek! Éppen elég minden egyes embernek az, ha magán dolgozik. És még ezt sem tudja véghez vinni önerőből. Amit most azonnal megtehetsz, hogy eldöntöd, viseled-e az aranyláncot elkötelezettséged jeléül. Hogy megmentsd nemcsak a testedet, de örök lelkedet is, nem kell egyebet tenned, mint tedd meg azt, amit ma egy emberért megtehetsz. És tedd ugyanezt életed minden egyes napján.”
A könyvek megrendelhetők itt: https://www.kristalyvilag.hu/konyvek