Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Még nem tartottam ott….”

2021.03.28

Egy folyamatban levő konzultáció alkalmával, – minden megkeresőnek lehetősége van két találkozás során is felhívni, ha ennek szükségét érzi –,meséli vendégem, hogy a hét elején nagyon mély hullámban volt.

Néztem rá nagy szemekkel és megkérdeztem:

  • Miért nem hívtál fel?
  • Mert még nem tartottam ott, hogy felemelj! – jött a válasz.

Később sokat merengtem ezen a mondaton.
Meddig vagyunk hajlandóak sajnálni tenmagunkat?
Mikor ötlik fel bennünk, mekkora, mennyi fájdalmat kell ahhoz megélnünk, hogy észrevegyünk az önsajnálat, sehova nem visz?
Vendégemnek ez pár napjába került, amikor is eszébe jutott, hogy a zene, képes felemelni.
Így bekapcsolt a zenét és pillanatok alatt arra a szintre emelkedett, hogy már egyfajta más meglátással, más térből tudott ránézni a megoldandó feladataira.
Milyen lenne, ha mindig, minden helyzetben, amikor valaki, vagy valami épp lehúzni készül bennünket, akkor nem ebbe mennénk bele, nem a fájdalomba, nem a sajnálatba, ha megkeresnénk azt az egy-több pontot, ami felemel minket?
Mindenki életében vannak olyan dolgok, emberek, helyzetek amik, akik képesek a lélekemelésre.
Arra, hogy akkor és ott annyi energiát kölcsönözzenek számunkra, ami átbillent a hullámvölgyön.

lote-lehet-_duna.jpg

Vannak nehéz pillanatok, de ha nem mégy be érzelmileg, akkor sokkal hamarabb találod meg azt, ami felemel, ami lehetőséget ad arra, hogy egyfajta más nézőpontból világítson rá a nehézségekre.
Sok esetben, egy más megvilágításban már nem is nehéz, nem is megoldhatatlan.
Gyakran látom, hogy amennyiben valaki hajlandó segítséget kérni és elfogadni, akkor az átbillenés után már kacag az addig megoldhatatlannak tűnő dolgokon.

Bíztatlak, hogy ne adj lehetőséget tenmagadban az önsajnálatra, önostorozásra.
Sehova nem visz, illetve előre bizonyosan nem.

A minap beszélgettem barátnőmmel, akinek decemberben ment el az Édesanyja, és most lett arra ideje, hogy elkezdje az önvádat.
Bele is merült, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
Mikor rákérdeztem, hogy amennyiben, ha ma választanál, ma kellene eldöntened, hogy Édesanyáddal mikor, mit és miért teszel, mást választanál?
Nem.- volt a válasz.
Nyilván, hogy mindenki, minden helyzetben megteszi az akkori lehetőségeinek megfelelő legjobbat, minden olyan emberért, aki köze áll hozzá.
Lehet, hogy ez messziről, pár nap / hónap / év távlatából már nem tűnik jó választásnak, de akkor és ott a legjobb volt. Tehát a miatt vádolni, bántani tenmagad, hogy mi lehetett volna, ha…
Nem csak felesleges, de pont annyit ér, mintha nagykanállal adagolnád tenmagadnak a ciánt.

Önmérgező folyamatokat indítasz el, ami nem csak a lelked, de a tested is mérgezi. Mint ahogy sokszor tapasztalom, önvádak, mellé párosul egy sor fizikai tünet.

Az önsajnálat, önvád pont annyira felesleges / és mérgező, mint ha valaki téged vádol, vagy sajnál. Sűrű, lehúzó energia, amit praktikus kiiktatni az élünkből.

Ha téged az emel, akkor zenével, vagy tánccal, kirándulással, kézimunkával, sétával, főzéssel, vagy bármivel, ami segíti, hogy túl legyél a hullámvölgyön.

Szeretettel!heart                                                                                                                 

Kép: Köszönöm ez a csodálatos, fotót Lőte Lehel.
 Duna, Nagymaros