Repülés
Hiába keresem magamban az okot,
Tudnod kell mester vagyok.
Te boszinak hívsz Lelkem,
S mert így gondolod, nem szégyellem.
Csak tudnod kell azt is
Ez nekem sem egyszerű.
Bár velem él egy belső derű,
Ettől még nő és anya vagyok,
S mit mesterként végzek,
Nem a vak végzet teszi helyettem.
Akkor és ott, nekem kell lennem.
Érzem döntöttél – bár ettől félek –
Tudom most ez így helyes,
Ha nem kellek neked.
Osztályrészem a magány,
S bár lehetek ledér, vagány
Az csak a külső álca,
Fejem felett széttört a pálca.
Sok ez neked Kicsi,
Azt látom én,
Maradsz inkább kétlábbal a földtekén.
Hálával tartozom, köszönettel neked!
Kaptam tőled egy hónap boldogságot
Feledtetni tudtad velem, a valóságot.
Felhők között jártam, csillagokon álltam …
Túl magasra vittél, sebesen repültél.
…. S most, elengedtél.
Éles a fájdalom …, ez a földi egom.
Hála neked, s béke!
Legyél boldog, legyél áldott érte!
bape50gmail.com
(Péter (Morgen.), 2011.04.26 11:54)