Pohárköszöntő
Most tehát magamnak bátorságot veszek,
Régi szokás szerint poharat emelek.
Köszöntöm sok vérrel megszentelt hazánkat,
legyen e drága hon Istentől megáldott.
Mátrának bércein, büszke koszorúján,
A Balaton partján, a Duna – Tisza táján
Örökkön – örökké szép magyar szó zengjen,
Népének szívében magyar vér pezsegjen.
Véres, borús napok ránk ne virradjanak,
Szabadság virágai mindig viruljanak.
Legyen áldott a föld, melynek járjuk porát,
Áldott legyen a föld, melynek isszuk borát.
Múltunk is, jövőnk is magyar földben székel,
Tudja minden magyar, hogy ez milyen szép hely.
Ha vol hazánknak sok nehéz órája;
Osztozunk mindnyájan nehéz fájdalmába.
Jöttek a fellegek és el is múltak megint,
Borúra derű jött az igazság szerint.
Ne búsulj jó hazánk, nem hagyunk el téged,
Hűséges fiaid voltunk, s vagyunk neked.
Van még virág, van még az avaros réten,
van még napfény, van még a magyar égen.
A haza az első, feledni nem szabad,
Hazánkért ürítem az első poharat.
Mind kik együtt vagyunk, jó kedvű társaság,
Igya ki mindenki végső cseppig borát.
S míg iszik, magába mondja szíve – szája;
Adj Uram szép jövőt a Magyar Hazának!
(Régi Magyar köszöntés)