Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jákó Balázs

2021.08.28

Elment egy művész, csendben.

„Jákó Balázs festőművész a zajos, bűzös világ után a Rózsahegy oldalában találta meg lelki békéjét.
Itt tágas kilátását csak a községet ölelő hegyek fogják meg.
Kertjéig őzek, szarvasok, vaddisznók merészkednek.
Kertjébe, házába röppenő madarakkal assissi-szentferenci barátságban él.
Több mint harminc közös és önálló kiállításon vett részt festményeivel.
Utoljára a szentendrei “Kossuth Galériában” láthattuk műveit. 1986 óta él, alkot falunkban. 97-ben ő is részt vett a falunapi kiállításon.
Reméljük, hogy elkövetkező pilisi őszünkön, a festészetén kívül, kedvelt időtöltésével, nagybőgős játékával, muzsikálásával is megismerkedhetünk.”-írja Róla a pilisszentlászlói honlap.

tengeren-1995.jpg
Tengeren 1995.

Sokan talán nem ismerték itt a faluban. Az utóbbi időben csendes, visszavonult életet élt.
Betegen, megfáradtan.
Három napja szólította Haza a Teremtő, és Ő ment csendes megadással.
Életében kutyái voltak, akik hűségesen kitartottak mellette az erdélyi kopók.

Mikor először találkoztam vele életvidám, vicceket kedvelő, hangos hahotákra hajlamos ember volt. Szüleimmel barátságban élt, így többször összefutottunk, mikor épp látogatták egymást.
Érdekes ember volt.
Én igazi remetének láttam, akinek a nagybőgőjén, tubáján kívül az ecset volt a lételeme. Ha volt is mellette valaki, Ő csak a művészetének élt.
Nekem is festett egy képet, mai napi őrzöm.

Miként őrzöm mosolyát és nevét is, ahogy magamban hívtam Nagy JB.
Legyen neked békességed Nagy JB!
Legyen utad áldott!

Emlékszünk Rád!