Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Önfegyelem

2020.01.17

„..Egy idős asszony kérdezte valaha Buddhától, miként meditáljon. Azt a tanácsot kapta, legyen tudatában keze minden mozdulatának, amikor a kútról felhúzza a vizet, tudva azt, ha így cselekszik, hamarosan az éberségnek és a végtelen nyugalomnak a meditációval azonos állapotát éri el.

Az éberségnek, a szétszórt elme hazavezetésének és ezáltal létezésünk különböző megjelenéseire való összpontosításának gyakorlását az elme megnyugvása, valamint a helyes nézőpont névvel illetik.

E két tudati mozzanat három dolgot eredményez.
Először is szemléletmódunk hadiállapotban lévő, levált darabjai lecsendesülnek, feloldódnak és összebarátkoznak. E lecsendesedésben jobban megértjük önmagunkat, és olykor még alapvető természetünk ragyogásának pislákoló fényét is megpillantjuk.

Másodsorban a figyelem gyakorlása hatástalanítja negativitásunkat, erőszakosságunkat és szilaj érzelmeinket, amelyek sok életen keresztül gyűjtöttek erőt.
Az érzelmek elnyomása, vagy a bennük való el-merülés helyett fontos azokat, gondolatainkat és bármit, ami felmerül, a lehető legteljesebben és legnyitottabban megfigyelni.

Tibeti mesterek szerint a bölcs nagylelkűség a határtalan tér sajátosságával rendelkezik, melegsége és meghittsége, mint napfénytakaró, beburkol és oltalmaz. …”

53-e1414946926387.jpg

A mindennapi életben hajlamosak vagyunk az önfegyelmet, figyelmen kívül hagyni.
Hajlamunk abból adódik, hogy kényelmesebb abból a „nemtörődöm” térből létezni, ahol hagyom, hogy az események magukkal sodorjanak, semmint figyelni magam, az érzéseimet, az érzékelésemet, reakcióimat.

Amint önfegyelemmel kezdünk el létezni, a reakció átvált akcióba, a marionett bábúságunk helyett, kezünkbe vesszük valóságunk kialakítását, megélését és olyan választási lehetőségek terébe érünk, amit mi, szabadon tehetjük meg lépéseinket a kívánt célirányba.

Egy nagyon egyszerű példával élve: Ha valaki nagyon szereti az alkoholt és naponta sokszor és sokat iszik, az várhatóan előbb-utóbb eljut a totális züllöttség állapotába.
Amint erőt vesz magán és nem iszik többet, vagy csak alkalmanként keveset, akkor lehetőséget ad a szervezetének a megtisztulásra, lehetőséget ad a valóságának a teljesség megélésére. A bódító mámor helyett választhatja önmaga megélését, ami egyenes út a szabadsághoz.


Igen.
Ehhez önfegyelem kell.
Ki kell tudni mondania saját magában, hogy NEM.
Sok esetben tapasztalom azt, hogy az emberek nem akarják, nem tudják, avagy nem merik kimondani a NEM-eket az életükben. Ennek számos oka van, de a leggyakoribb ok a kényelem.
„Lehet, hogy az, ami most van pocsék és értelmetlen, de legalább ismerem és látod, így is élek.” – mondta egy vendégem.

Mindenhol, ahol elhitted, bevetted azt a hazugságot, hogy a „pocsékság” elegendő neked, azt hajlandó lennél elpusztítani, nem teremtetté tenni?
Hozzád tartozik ez a megelégedettség? Ha nem hozzád tartozik, hajlandó lennél visszaküldeni a feladónak tudatosságba csomagolva? És mindazt, ami ezt nem engedi elpusztítani és nem teremtetté tenni?

Végtelen lény vagy, egy általad erre a földi életre létrehozott test megtapasztalásaiban.
Választhatod, hogy szenved, kínlódsz, keservesen élsz.
És választhatod az örömteli, ragyogó életet is.

 

Ja? Hogy ez sokszor csak önfegyelem kérdése? Igen.
Kép: Internet