"... Vagyok a mélység, nem csak a felszín. ..."

 „Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz”

– Virginia Satir amerikai pszichológus-

Miért kell az ölelés?

* Mert csillapítja a fájdalmat.

* Gyógyító erővel bír.

* Érzékeltetjük vele a szeretetet, a szerelmet, a barátságot.

* Megnyugtat, növeli az önbizalmat, biztonságérzetet.

* Erőt ad.

* Segít legyőzni a félelmet.

 Napi 15 ölelés kell ahhoz, hogy egészséges és kiegyensúlyozott emberek lehessünk.  Figyeljük meg az ölelést… biztonságot, óvást fejez ki, mikor átöleljük egymást. Ha önzetlenül és feltétel nélkül szeretünk, akkor állandó pozitív energia jár át minket. Ha azt érezzük, hogy egy másik társunk szeretethiányban szenved, akkor egy nagy ölelés nagyon sokat segíthet, hogy erőt merítve az ölelésünkből, saját maga tudjon elindulni újra a maga útján.

Az emberek nagy része azt gondolja, hogy kínos odamenni a másikhoz, hogy megöleljük. Pedig egyáltalán nem kell, hogy kellemetlen legyen, ha figyelünk a másikra!

Elképzelhető, hogy nem fogadja el az ölelésünket, de akkor sem történt semmi, s benne mégis elindul egy jóleső érzés, hogy volt valaki, aki segíteni akart. Lehet, hogy legközelebb ő lesz az, aki kezdeményezi az ölelést.

Ha elfogadja, aminek nagyobb a valószínűsége, akkor elindul az energiák áramlása. Persze azért a segítséget tapintatosan, diszkréten kell felajánlani. Ne rontsunk rá a másikra, mert ezzel csak elijesztjük.

Ne azért öleljünk, mert nekünk van szükségünk a szeretetre és az ölelésre, mert így tolakodók leszünk, s pont az ellenkezőjét érjük el annak, amit szerettünk volna.

Az ölelés és a szeretet ugyanis lehet fojtogató is. Nagyon fontos tehát, hogy mikor megölelünk valakit, nézzünk a szemébe, mert ott megláthatjuk az elfogadást vagy adott esetben az elzárkózást, elutasítást is.
-Bagdi Bella írásának felhasználásával-