"... Vagyok a mélység, nem csak a felszín. ..."

 Készítem a pünkösdi ebédet, amikor megszólal a telefonom.

Barátnőm keres kétségbeesetten:

-     Éva rám érsz egy kicsit? – kérdéssel indít.

-     Persze! Mindig Rád érek.- felelem és elkezdem hallgatni a panaszáradatot.

Csak egy kis részem figyel arra, mit mond, sokkal fontosabb az, ahogyan mondja, és közben milyen mennyiségű energiát köt le, negatív blokkokkal.

Érzem a sértettségét, haragját, becsapottságát. Érzem és értem is. Értem a szavakat, amiket használ, nem így a miérteket?

Nem oly rég még én is ugyan ezt tettem, így mondtam el, így foglalkoztam avval, ha valaki úgy gondoltam, hogy ártalmamra volt. Nem tudtam mit kezdeni a hazugságokkal, a gyűlölködésekkel, nem tudtam megérteni, ha oktalanul bántott valaki.

Ma már másként gondolkodom ebben.

Ha valaki bántani akar, megkérdezem magamtól:

- Ennek én vagyok az oka, vagy a saját megfelelési kényszerét szeretné átruházni rám?

- Ha engem megérint a „vád”, azonnal felteszem a kérdést: KI van mind e mögött?

Vajon mi az a minta, amit felhoz bennem, mi az, amivel még nem foglalkoztam, vagy nem foglalkoztam eleget, vagy egyszerűen, mi ebből a tanulni valóm.

 Energetikai tisztítás szemináriumra készülök. Így még aktuálisabb a téma. Hiszen van fontosabb annál, hogy ÖnMagunkkal, illtve ÖnMagunkat tegyük tisztába, minden szempontból? Az, ma már mindenkinek természetes, hogy mosakszik, fogat mos, felmos…stb. Vajon mikor érjük azt el, hogy az is természetes legyen, hogy értelmileg, lelkiekben, szellemiekben is ugyan így, naponta vagy napjában többször is, tisztítsam magam? Mikor válik ez az óvodákban, iskolákban tanítási feladattá?

Fontos az egyszer egy magtanulása, miként a Pitagorasz tétel tökéletes megismerése is. Vajon nem sokkal fontosabb, hogy boldog és elégedett emberek kerüljenek ki az életbe? De nem megyek messzebb az oktatásban, hiszen tudjuk ma a tanerőknek sem könnyű a feladatuk. Mindezt meg lehet tanulni a családban is.

Itt messzebb megyek: Nem lehet! Hanem kötelessége a Szülőknek, Nagyszülőknek megtanítani azt, hogy erre a fajta higiéniára van a legnagyobb szükség.

 Amint eljutunk arra a szintre, hogy nem átveszem, hanem ránézek a szembe jövő ember problémáira, akkor már csak egy lépés azt is megfigyelni, hogy mi az, amit meg akar nekünk mutatni?

Ekkor már nem ismerem azt a kifejezést sem, hogy ártás és bántás, mert csak köszönnivalóm van, hisz tanultam, tanulhattam valami újat, ÖnMagamról.

 Elhalkul a telefonban a panaszáradat, majd meg is szűnik. Érzem, megértette a lényegét Barátnőm. Hiszem, hogy most már tudja, merre kell, induljon és útja, így már könnyű lesz. Hittel, és bizalommal fordul az új felé, hisz az élet egy nagy kaland! Tele új ismerettel akkor, amikor ÖnMagunkat tárjuk fel!