Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Akkor is lenyomom a torkodon

2021.10.22

 

Az erőszakot nehezen viselem.
Mind a mai napig, pedig sokat dolgoztam magamon ebben a témában is
.
Az alábbi beszélgetés a napokban zajlott Messengeren.
Változtatás nélkül közlöm, természetesen nevek nélkül. Helyesírási hibákat javítottam benne, de egyébként imígyen zajlott:

  • „Üdvözöllek kedves Éva! Nagyon örülök, hogy visszajelöltél. Ugye jól láttam, hogy Te is nyitott vagy a szellemiségre?
    (Mire vagyok én nyitott?)
  • Szia …. Igen
  • Gondolom Te is úgy vagy mint én, hogy a saját rokoni, illetve ismeretségi körödben nem igazán tudsz a szellemiséggel kapcsolatos dolgokról beszélgetni?
    (Miből gondolod, hogy nem tudom megválogatni az ismeretségi köröm?
    Ez van a homlokomra írva, hogy nem tudok beszélgetni?)
  • Mindenhol, mindenkor tudok, ... ha akarok.
  • Ez remek! Mióta foglalkozol ilyen dolgokkal?
  • Ebben az életemben 60 éve.
    (Nem tűnt fel, hogy ennyi idős vagyok?)
  • Milyen spirituális képzéseken vettél már részt?
  • Ez most valami teszt?
  • Nem, dehogy! Mivel spirituális vagy, szeretnék Neked hozzáférést adni egy olyan weboldalhoz, ahol a spirituális embereket tanítják. Rendben?
    (Na akkor döntsük el, hogy szellemiség vagyok vagy spirituális?
    Kértem én ilyet?)
  • Köszönöm, de nem.
    MAG-am vagyok tenmagam legjobb tanítója
  •  
  • Tehát még nem vettél részt semmilyen képzésen?
    (Ezt írtam volna?
    Itt lett volna egy kilépési pontja, de nem és nem. Ő majd jól elmondja nekem, hogy mi nekem a jó, egyedüli és üdvözítő.)
  • Kedves X!
  • Ebben az életemben IS számos iskolát jártam, a pszichológiától kezdve a legnagyobb tanítók által tartottakon. Nem óhajtok újabban részt venni, részben mert időm, részben mert energiám, részben pedig és ez a legfontosabb, érdeklődésem sincs rá. Tanulok folyamatosan és segítem a hozzám fordulókat egyénileg, csoportosan.
    Ennyi.

    Nos úgy tűnik az "ismeretségünk" az ügynöki munkád kudarcbafulladtával okafogyottá vált.
    További szépet
    .
    (Itt már nem kicsit voltam „zabos”, nem értettem, hogy mi a nem érthető abból, amit leírok?)

  • Rendben! Akkor nem is zavarok tovább!
    Nem vagyok ügynök!
    Az embereket szeretném felébreszteni azért, hogy egy jobb világban élhessünk együtt szeretetedben békében és boldogságban!
    (Édes, egyetlen csillagos virágszálam, ÍÍÍGY?)
    De ezt egyedül nem tudom megcsinálni ezért ehhez keresek olyan embereket, akik szeretnének másoknak is segíteni!
    (Tényleg nem zavarsz tovább? Mesélj még!
    Nyilván, hogy MAJD, HA KÉRI én is hozzájárulás szeretnék sok ember életéhez lenni.)
  • A mester coach-al?
  • Pontosan
  • A spiritualitás fogalma........, illetve, amit ő képvisel, az lehet, hogy sok embernek sokat jelent, de a valódi spirituális tudáshoz vajmi kevés köze van.
  • Ismered tanításait?
    Ismered személyesen?
  • Személyesen nem ismerem és nem is vágyom megismerni.
    Pont elég az, amit kénytelen vagyok látni, mert lassan a vízcsapból is ő folyik. Ez nem tanítás és jobbítás, hanem spiritualitás álruhájába bújtatott erőszak. Tőlem igen távoli.
    Van az a szint, ahol ő lehet a nyerő, a követendő, a mindenek feletti.
    Én nem vágyom tanítványokat gyűjteni. Semmilyen módon nem kérem / követelem, hogy az, amit elmondok, mérlegelés nélkül fogadják el.
    Nem vágyom követőkre.
    Hiszek a szabad akaratban, hiszek az önismeretben és pontosan TUDOM, hogy aki követőket gyűjt és ebben a formában szeretne kitörni, az pont nem oda jut, amit hirdet és eltervezett. „
  • Itt elhagyott beszélgető partnerem, … angolosan távozott.
    A kék megjegyzéseket utólag szúrtam be, de az akkori gondolataimat híven tükrözik.

    Tudom, ma mindenki hirdet mindent, sokszor. Így mindent és ezt veheted szó szerint, el lehet adni.
    Mindegy, hogy mekkora blődség, vagy hamis.
    Valahogy az egész engem emlékeztetett a jelenleg folyó hadviselésre, ami világunkban zajlik.
    Ez valami szájbarágós, „akkor is lenyomom a torkodon, ha belehalsz”, verbális erőszak.

    Itt azért felötlik bennem, hogy ha valaki így gyűjt tanítványokat, akkor ott vagy nagyon nincs tanítandó, vagy más hézag van.
    És igen, emlékszem arra, hogy Mesterem, Mestere soha nem hirdette magát. Sehol nem jelent meg írásban, hogy Ő mivel foglalkozik, vagy mikor tart tanfolyamot.
    Igen nehéz volt hozzá bejutni, mert nagyon megválogatta, hogy ki mehet, ki nem?
    Aki nem volt méltó, vagy elég felnőtt az ő tanításához, annak visszaadta a befizetett összeget és elbúcsúzott tőle.
    Igaz az is, hogy valakinek, akinek tíz centivel volt rövidebb az egyik lába, mint a másik, a szemünk előtt „varázsolta” egyforma hosszúságúra.
    Számtalan „csodát” tett, de soha nem hivalkodott.

    Kevés nála szerényebb, bölcsebb és nagyobb tudású embert ismerek.

    Összegezve:
    Kedves hirdetők, erőszakkal megmondók, érdemes ám a másikra is figyelni, amikor valamit le szeretnél nyomni a torkukon.
    Tudjátok, jó régen megmondták már: Kérjetek és kaptok.
    De amíg nem hangzik el a kérés, addig nem kellene adni, főleg nem ilyen módszerrel.

    Szeretettel.


    Kép: feol.hu