Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tél volt

2014.04.20

 Ennyi, de mi minden van ebben a tőmondatban.

A tél sok mindent jelent a vadásznak, főleg örömöt, de nőnek feladatai is.

A vadászat legszebb időszaka, de a vad gondozásának jelentős részei tevődnek ide.

Etetők szórók gondozása, feltöltése, a vad mozgásának könnyítése ha nagy hó van, akár traktorral csapákat ösvényeket vágni.

Nem egy télre emlékszem, mikor háton zsákban vittük a takarmányt a szórókra etetőkre és nem annyira vadásztunk, mint óvtunk és vigyáztunk.

 A tél, a hó az éjszakai vadászatok mondanám melegágya, de legyünk stílszerűek, tehát hidegágya.

Délután három körül mentünk ki lesre.

Korán sötétedik, de a hónak köszönhetőn egész éjjel lővilág van.

Költőileg tettem fel barátomnak a meddig maradunk kérdést, mivel a válasz tudott volt: „ők éhesek, mi meg türelmesek vagyunk”.

Ezzel a határozatlan időintervallummal hátizsákomban, ballagtam a nagyvágási les felé, nyikorgott talpam alatt hó, mintha tiltakozna szándékom ellen. Csendes haladásról szó sem lehetett, ezért igyekeztem mind gyorsabban elérni a lest, amiről aztán még a havat is le kellett szórnom viszonylagos kényelmem érdekében.

Lehet korral jár, de inkább cipeltem kényelmi felszerelésemet mintsem hogy fázzak.

Volt les zsák, pokróc és nota bene, boros tea termoszban.

Elhelyezkedés, vackolás, a les nyikorgásának kitapasztalása, távcsöves körbepásztázás után a híres sorok szerint: a vadász ül hosszú méla lesben…

Nem tudom Arany János vadászott e, de hogy leírva könnyű, az biztos.

Igazából ez úgy néz ki, hogy a vadász bevackol a les valamely sarkába ahol a háta és egyik oldala fixen van, aztán valamiféle ön-szuggesztív hibernált állapotba ringatja magát igyekezvén tudomást se venni a környezetről, főleg a hidegről és szélről.

A hidegnek fokozatai vannak, mint fázik az orrom, fázik a fülem. majd fázik a lábam, na ez már húzósabb dolog mert reflex szerűen toporoghatnékom támad.

Sapkafül le, kabát gallér fel, kéz kesztyűstől zsebbe…eddig rendben van, de hová tegyem lábamat.

teli.jpg

A les-zsák még korai, mit húzok magamra később, ha már most megadom magam a természetnek.

De ha csak itt van mellettem, akkor az is kihűl, gyártom az ideológiát és gyorsan belebújok.

Kényelmes szinte tunya órák, melyekről kiderül volt vagy húsz perc javuló komfort érzet, mire újra kezdődik az egész.

Nem látom de tudom, barátom velem majdnem szemben a nagyvágás túlsó felén ül lesén és szinte látom, ahogy a sarokba húzódva beburkolózik ősrégi, irigyelt báránybéléses katonai őrbundájába aminek majd félméteres bundás gallérja felhajtva, bőven fej fölé ér.

Hol vannak attól ezek az úri  steppelt les-zsákok hálózsákok,mélázom.

Munkára!

Adom ki magamnak a vezényszót, melegnek tűnő kényelmemből részben kikászálódva távcsővel pásztázom végig a belátható területet ami nem sok, mivel előttem a sűrű kistölgyes, hátam mögött szálerdő de megfordulni már Hudininek is becsületére válna.

Igazából jobbra-balra talán száz méter a belátható állé, ide várok ki remélhetőleg nem gyors vadat.

Csak a madarak röpködnek, éjszakai nyugalmat keresve, távolabb egy fácánkakas kakatol felgallyazásának örülve.

Soha nem értettem miért kel neki hangoskodással elárulni hol is készül aludni, hogy aztán a róka már most alvófája alá állhasson, de a vadász már csak ilyen, ha én disznó lennék csakis erre jönnék mondja, aztán a disznónak se híre se hamva.

Nyúl ballag ki a sűrűből, vesz  irányt az állén, felém riszálva valagát.

Vannak akik aludni térnek, vannak akik most ébrednek bölcselkedem mintegy üzenve a disznóknak, akik képzeletemben most nyújtózkodnak nagyot a tölgyes sűrűjében, vakarózva tervezgetik merre is kezdjék a napot, ami ugye másoknak este.

A tél hamarabb mozdítja a vadat, kevés az élelem, többet kell menni, ásni, túrni azért a kevésért is.

Nagy úr a természet.

Besötétedett, ami azt jelenti távcsővel jól látni minden irányban ettől sötétebb már nem lesz, holdkeltével pedig olyan fényárban úszunk, olvasni lehet - már ha kedveli valaki a téli szabadtéri olvasást- Ez a veszély nem fenyeget, lévén vastag hófelhőkkel takart az ég.

Zörren a sűrű, roppan, koppan az ág. Mozdulatomat visszafogom, a koppanás szarvasbikáról árulkodik.

Három bika  lép ki árnyékként, megállnak tájékozódnak mintha megbeszélnék hogyan tovább.

Hát komám úgy tovább, hogy ti szépen elmentek, a nyomotokon meg kijönnek a disznók, mondván tiszta a levegő.

Nézem őket egy elég jó közép korú, de a másik kettő nem sokat mutat.

Eszembe jut a boros tea.

teli3.jpg

Kicsomagolom magam szerintem halkan, hátizsák termosz naná hogy nyikorog az ivófedele, gyorsabban csavarom mintha az segítene.

Kesztyűs kézzel bánok vele, ennek eredményeként a finom forró ital egy része kesztyűmre folyik. Egész kellemes érzés, jó meleg. Leveszem a kesztyűt, kortyolgatom az életmentő italt, legszívesebben átkiáltanék cimborának, nem kérsz??

(Felhívnám, de még nincs mobiltelefon. Bizony, volt olyan világ is.)

Lámpajelekkel kommunikálunk, már ha látótávolság volt.

Egy villantás: figyelj, jelzek

Vissza egy: figyelek

Két villantás: mi van?

Vissza egy: semmi

Három villantás: megyünk?

Ha vissza: három akkor igen ha vissza kettő, még maradunk.

Lövés után villantás válasszal.

ha lámpakörzés akkor gyere, ha csak villantás akkor nincs semmi maradunk.

Szóval rutinból egész jól el lehetett beszélgetni.

Kár hogy olyan jelet nem találtunk ki, mint: teát iszom. Szerintem pótolni kéne ezt a hiányosságot.

Elfogy a tea, húznám vissza a kesztyűt, ami időközben megfagyott a ráfolyt italtól. Olyan kéregetősre áll benne az kezem, míg kissé megerőszakolva az anyagot, halk roppanással felveszi eredeti formáját

Néhány hópehely hull lassan a kabátujjra, a szürkületben nem nagyon látni eltévedtek, vagy több is van belőle.

Balra nézek két sötét folt áll az állén, kapom a távcsövet már csak egy, de az süldő.

Valamit igen szaglászik, turkál az út közepén. Emelem a puskát, a távcsőben ismét két alak látszik,  ki-be ugrál a két süldő a sűrűbe.

Várok, igazítok a fegyveren, ilyenkor jó a vastag szálkereszt vagy nevezik ezt A1 nek, bajor tüskének, szóval szürkületben tökéletes.

Várok, keresem a sötét foltokat, de nem jönnek. Vége a játéknak, megunták a család elindult vacsizni, nekik is menni kellett.

Jobb is így, számolgatom legalább 400 métert kellett volna húzni a szálerdőben ha meglövöm.

 teli5.jpgEgyre több a hópehely, a szél is feltámadt, cimborám biztos a sarokba kucorodva alszik jó meleg őrbundájában felőle aztán jöhetnek-mehetnek a disznók de el nem ismerné, ha szunyókált.

Végig se ér a gondolat, mikor szemben a  lámpa egyet villan. Na felébredt, érdeklődik már villantok vissza lássa, nem alszom.

Meglep a három villanás, de válaszolok.

Mi történt, elunta magát a legkitartóbb vadász, mosolygok pakolás közben.

Ropog nyikorog a hó, lehet vagy 15 fok hideg.

Találkoznak az utat világító lámpafények volt valami, kérdi. Mondom a két süldőt.

Miért nem lőtted meg?

Sokat kellett volna cipelni, de erre csak hümmög.

Elindulunk az autó felé, a hó már sűrűn esik, kiérve az erdő védelméből letámad minket a szél, vizszintesre állítva a hó esését.

Előredőlve gyorsan tesszük meg a maradék utat., szinte bezuhanunk az autó jéghideg védelmébe.

Úgy ültünk itt kint, mintha muszáj lett volna sommázza a történteket.

A kölkedi szélen nagy sötét folt gomolyog kavarog a hóviharban megállunk, nézzük.

Őzek mondja barátom, fogom a távcsövet nem akarok hinni a szemem elé táruló képnek, csak bámulok.

Mi van- kérdi.

Nézd meg te is de már kapja is a távcsövet szótlanul állunk nézzük a kukorica tarlón hömpölygő tömeget.

Ilyet még nem láttunk, disznók. Nem is akármennyi saccolni se merünk, de ötven hatvan darab biztos.

 

Nehezünkre esik elvenni a távcsövet szemünk elől, megölve ezzel a csodát.

A természet és a vadászat csodáját.teli2.jpg

By: Bajo

Képek: Internet