Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nőnapi les

2014.03.10

 A vadászok és erdő-mező járók, a legkülönösebb nevekkel illetik a táj részeit, formákat alakzatokat elsősorban a tájékozódás, de nem kevésbé valamely eseményhez, névhez köthetően kerülnek át ezek a nevek a köztudatba és öröklődnek nemzedékeken át.

Ilyen a-  farkas dűlő-ökör domb-kuti szóró- fúrós les- telefonos állé- és ilyen nem szokványos vadásznév volt a nőnapi les is.

Neve eredete az elképzeltnél prózaibb, hajdanán mikor még a lesek brigádokban és társadalmi munkában készültek, anyaguk többnyire a környéken található fákból lett nyerve ez a les Nőnapon készült,  cimborámat idézzem, „mindegy, csak ne legyünk otthon” eseménysorozat részeként.

 Búzaérés ideje volt, a hajnalt igérgető homályban gyalogoltam derékig érő gabonában, s kapaszkodtam fel a lesre.

orias-vaddiszno.jpg

Nyár lévén ing nadrág cipő könnyített felszerelést vittem, aminek következtében pár perc múlva kasztanyettaként ütődtek fogaim egymáshoz megköszönve, hogy a hajnali harmatot mind ruházatomra gyűjtöttem.

A helyzet durvulásával arányban tekingettem a keleti égboltra, kél e ma egyáltalán a nap.

A szúnyog is nagykabátban járt, csak a vadász ül rövid ujjú ingben egyetértve az egyszeri emberrel aki azt mondta: két fiam van az egyik normális, a másik vadász!

 Surran a búza, a távcsőben kirajzolódik a les felé közeledő bak alakja.

Szép nagy bak, nem csak feje de nyaka jó része is kilátszik a kalászosból. Nem áll meg, nem eszik, jóllakottan nyugodtan ballag pihenőhelye felé.

Miért gondolja úgy a nem vadászó többség jó része, kitől mást sem hallani mint ne bántsátok szegény őzikéket, hogy szegény őzike sétál az erdőben nézelődik mint bambi a csatos üvegben?

Nem kis türelem kell elmagyarázni az érzékeny lelkű hölgy ismerősöknek, - amúgy az őzpörköltet dicsérő szavaik után- hogy őzike nem sétálgat, őzike (is) vagy eszik, vagy pihen.

Lehetőleg többet eszik,mint amennyit mozgással felemészt,-főleg télen-  mert különben borul a biológiai egyensúly.

A bak közeledik, már látszik bőven fül fölé érő hatos agancsa. Nyugodtan nézem, bírálom, csodálom, lőni úgyse fogok.

Közvetlenül a les alatt ballag el, mozdulatlan vagyok nem akarom megijeszteni, nehogy ugatásszerű kiabálásával fellármázza a környéket, elzavarja az esetleg még búzában lapuló disznót amiért is én mostan itten ázom-fázom.

Átvált az akácosba, üzekedés előtt vagyunk, valószínű lepihen és erőt gyűjt a közelgő viadalokhoz.

Ezt nevezi a szakzsargon dőhér időszaknak. Ráfér a pihenés, pár hét múlva csont és bőr lesz a legény az állandó készenléttől udvarlástól, küzdelemtől és nem irigységképpen mondom, de férfiúi kötelezettsége teljesítése sem kis feladat.

 Vissza a keleti égbolthoz a vacogáshoz, amit elfeledtetett velem a bak.

Reggeliző madarak rezgetik hajlítgatják a kalászokat, disznó reményét keltve a napsütésre vágyakozó vadász szívében.

Cimborám az akácos túlfelén ül egy névtelen, csupán számot viselő hétköznapi lesen.

Hátam mögött kegyesen nyújtózkodik a nap, dombtetőn lévén hamar érzékelem jótékony melegét. Felállok, igyekszem szárítani szó szerint tökig ázott nadrágomat.

Nem várok már disznót, kivirradt, ilyenkor legfeljebb a megkésett ifjoncok kocognak vackaik felé.

Kiáltás harsan a szomszédos les felől: Bumm Bumm! megdöglesz a k…va anyád!

rohogo-vaddiszno.jpg

Tátva maradt számba szúnyogok raja próbál szerencsét, ezért igyekszem becsukni, de nem megy könnyen.

Mi történhetett csendmániás öreg barátommal, hogy ilyen vulgáris kitörésre ragadtatta magát feledve Széchenyi Zsigmond intelmét, miszerint az erdő nem szereti a zajt.

Igaz ez nem erdő, de a híres vadászpéldakép mégse sorolhatott fel minden zeg-zugot, ami nem szereti a zajt.

Bátrabban toporgok, melengetem nadrágom egyes részeit, ez után a kajabálás után még a siket fajd is elmenekült volna. Mint minden példa, ez is sántít de most ne menjünk bele.

Lassan elérkezik a lesről szálás ideje, a még mindig vizes búzában ballagok a találkozó helyre.

Barátom már ott toporog, a kalap alatt szinte füstöl a feje.

Nem kérdezek semmit, mert akkor felkapja a vizet és csak dúl-fúl ismerem már.

Mennyi lőszer van nálad, kérdi?

Mi a túrót akarhat, csak nem célbalövünk? kilenc mondom gyorsan.

Bűvös szám ez, mert a vadász babonás páratlan szám legyen az összes, páratlan legyen a fegyverben is.

A kilenc páratlan, 3 van a fegyverben - Egyszerű nem?

Háttal fordulok a napnak, még kell a meleg.

Krákogás, sóhaj, majd belekezd.

Már kivilágosodott mikor a zabban jön a disznó a les felé. Lassan nyugodtan bagózott néha egyet-egyet.

Kilátszott a feje még ha nem is emelte fel mondja. Hümmentek egyet, lássa értem a célzást nagy disznó volt.

Célzok, lövök, csett!

Disznó felkapja fejét, gyors ismétlés, lövök csett!

A disznó áll, néz, kivár nem akarja elhinni hogy egy ekkora mazsola ül a lesen.

Nézem a puskát, elfelejtettem megtölteni.

Elszakad a cérna, rákiáltottam: Bumm! Bumm! Megdöglesz a k..va anyád!

Inkább hibázzam el, minthogy rá se lőjek mondja mentés képpen, de már mosolyog.

Ilyen a vadászat, ilyen a vadász.

Széchenyi mondja: a vadászat a vad űzése és erdőzúgás. De több erdőzúgás.

rohogo.jpg

 

By: Bajo

(Képek: Internet)