Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jó pap is holtig tanul!

2014.05.01

 Éppen ezért, az van a fejfájára írva: tanulmányait befejezte.

 A közelgő, különböző vizsgaidőszakokkal kapcsolatos pamfelettek, sutkák (tréfák) facés bejegyzések jelenek meg, ezek közül tetszett mostanában a kép és aláírása: ismered azt az érzést, amikor minden tételt tudsz?....mert én nem.

 Nosztalgikus érzés vett erőt rajtam így május első napján, történetek, diákbabonák vizsgaszokások kerültek elő agyam valamely kis zugából.

 Kezdhetném az elején, az őskorban, mikor még nem voltak vizsgaidőpontok, nem osztottunk szoroztunk számolgattunk kinél mikor érdemes mikor melyik vizsgát csináljam, vajon a nehezét előbb az könnyűt a végén, vagy fordítva, hogy sikerélményekkel feltüzelve haladjak tovább?

diak.jpg

Nem voltak időpontok, a tanszékeken ki volt függesztve a névsor, ki miből- mikor vizsgázik.

Anno, az alagsorban még volt büfé, ahol nem tudom alkohol volt e, de bor sör pálinka az igen.

Aki vizsgázott azért ivott, aki még előtte állt, erőt gyűjtött, ő azért.

Preisinger Zoli barátunkat ebből kifolyólag, mint utolsó vizsgázót, úgy kellett a terem ajtajába állítani, aj ajtó nyílásával, pedig határozottan útnak indítani végzete felé.

A bent lévők mesélték, hogy barátunk egy lendülettel ért el a tanári asztalig, amelyre két kézzel letámaszkodva megállt pihenni.

Na húzzon egyet….Preisi eleget tett a kérésnek, majd meredten nézett az A/5 méretű cédulára, hisz mindenki tudja a hosszú tétel rossz előjel.

A csöndet a tanár törte meg, legalább a számát mondja már, meg ne kelljen találgatnom.

A tétel megtett Preisi kezében pár félfordulatot, mire a tanár megfogta kezét, megnézte a számot beírta a lapra, és intett üljön le. Na már most az intés Zoli barátunknak nem nagyon jelentett sokat, tán nem is érzékelte, egy kézzel határozottan támaszkodva az asztalon még mindig meredten bámulta a hát ez meg fityfene papírlapot.

Mondja, vagy előtte még összeszedi gondolatait, kérdezte tanerő, mire Zoli megrezzent, megfordult és határozott lendülettel eljutott az első padig.

diak2.jpg

Leült, vett néhány mély levegőt, kihúzta a pad fiókját és elkezdte zakója zsebéből, béléséből és egyéb rejtekhelyeiről bepakolni a puskákat a fiókba, amit ezután elégedetten, jól hallhatóan becsapott.

Határozott lendületes írással kezdte felírni nevét és egyéb szükséges adatait, majd a tétel címét, amit ugyan nem kellett volna, de jól mutat, hogy lám a kolléga folyamatosan körmöl.

Elfogyván a fejbéli tudás és a másolandó, Zoltánunk mit sem törődve a zörgéssel, kihúzta a fiókot, és mint aki kincset keres, puskái között vad matatásba kezdett, ami tevékenysége hideg verítékkel lepte el, még felkészülő társait is, hiszen ha ez a hülye lebukik, akkor minden puskát megkeresnek.

Zoltán cimboránk, (akinek orosz tudása abban merült ki, hogy vizsgán az amúgy orosz tanárnőnek magyarul előadta az igazi magyar disznóölés történetét, amit ugye azzal kezdünk, hogy bedobunk néhány csosza pálinkát) megtalálta keresett segédeszközét de látása nem lévén egészen tiszta egy darabig azt nézte, vajon miért van ebből kettő, úgy döntvén mindegy az egyiket kiteszi maga mellé a padra, hogy jobban lássa.

Ezt már senki se bírta idegekkel, aki épp kijött majdnem sírva mesélte mit csinál, ez a marha.

Eközben tanulótársunk csak másolt némán, miközben szidta magát ronda olvashatatlan kézírásáért.

A végét csak saját elmondása alapján tudom interpretálni, amikor is kijőve elégedetten lengetve indexét ismét az alagsori büfében ültünk.

Végzett a tétel átmásolásával, majd ült elégedetten és hallgatta a duruzsolást, amit az előtte felelők adtak hang és válasz gyanánt.

Majd ő következvén, a tanár is unta a végét adja ide a jegyzetét, mondta. Zoltánunk könnyed mozdulattal nyújtotta a papírt.

A tanár nézte, forgatta, olvasta, majd azt mondta minek a túrónak, tépte ilyen kicsire a lapot, írhatta volna az egészre.

Nagyagyú barátunk a puskát bátorkodott a tanárnak átnyújtani.

diak3.jpg

 

A nyolcvanas évek elején történt velem, hogy úgy éreztem, nem tudtam felkészülni (mindig úgy érezzük) felkerestem a tanárt, hogy halasztás kérjek. Aztán hány napot akar, kérdezte. Mondom neki három napot.

Amit most nem tud, nem fogja tudni 3 nap múlva sem, de ha már itt van, húzzon egy tételt.

Magyar történelem szigorlat, amiről tudjuk, hogy bizottsági vizsga. A bizottság tagjai egy professzor tanszékvezető és egy kandidátus (szép csapat).

Kihúzom a tételt, Magyarország részvétele az első világháborúban, kiemelten az olasz hadszíntéren.

Eljutunk báró Arz Artur vezérkari főnök szerepéig, amikor is egyikük feltette a kérdést: Ismeri azt a nótát, hogy: „ha kimegyek én a doberdói harctérre, feltekintek a csillagos nagyégre. Csillagos ég merre van a magyar hazám, merre sirat engem az édesanyám.”

Meglepődve mondom, hogy ismerem, bár engem már más dalokra tanított a katonaság….

Na akkor mondja a tanszékvezető, és mindketten neki kezdtek a dalnak.

Jó hangjuk volt, jó hangulatuk (nekik) én meg csak ott bámultam.

Befejezték kezembe, nyomta az indexet, köszönjük, elmehet.

Kimegyek, kint a sápadtak csapata megdöbbenve kérdi mi volt ez? Mi volt mi volt énekóra.

Nézem az idexet, jeles.. Pedig nincs is jó hangom.

 

Vizsgaszokások anno:

(tudom ma már rafináltabb elektronikus eszközök, vannak, de az embert nem pótolja semmi)

 Vizsga előtti napon nem tanulunk

Vizsga reggelén nem mosakszunk, nem borotválkozunk (fiúk)

Vizsgára nem megyünk napon lebarnultan, leégetten.

Vizsga helyszínéig megpróbáljuk felidézni a tételeket, de egyik válasz se jut eszünkbe(ez normális)

Kerüljük a fekete macskákat, öregasszonyokat

Lehetőleg a kéményseprő vállalat felé megyünk.

Én személy szerint elsőként de legalább az első háromban szerettem menni.

Tételhúzás bal kézzel középről.

Megtörtént: kolléga nem tudta a kihúzott tételt, suttyómba de észrevehetően visszadobta. Nana ilyet nem csinálunk szólt a tanár, hányas tétel is volt? 18-as hangzott a lemondó válasz… azt tudta legjobban bár nem azt dobta vissza.

Tételt vissza nem adunk, figyelünk, Figyeljük az előttünk szereplőket, gyakran elmondják tételünk felét.

Írunk, mint a gép mindegy mit, majd eszünkbe jut. Ha az elején leblokkolunk, vége.

Más tételt írunk, mint amit húztunk, ciki akkor van, ha épp előttünk húzta valaki.

Puskánkat rendes A/4 lapra írjuk, megírjuk rá a fejlécet mindent, amit kell, és kellő pillanatban kicseréljük üres lapunkkal.

 

diak4.jpg

By: Bajó