Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az elcserélt kos

2014.03.12

 Régi vadász vicc, hogy készül a teflon?

-Hát hanyatt vágod a muflont és letegezed.

 Ebből is tudható, hogy a teflon alkotó eleme a muflon, amiről itt és most szó lesz.Tudományosan zanzásítva: Párosujjú patás, kérődző, tülkösszarvú, kecskeformájú vadjuh.

Hazánk minden középhegységében megtalálható szinte már honos, de eredetileg betelepített vad.

Vadászati értéke magas, területenként évente pár darab lőhető, ami pénzforrásként jelenik meg a vadgazdálkodónál, így elejtésük fizető vendégek privilégiuma.

Halandó gumicsizmás vadász, a szakirodalomból és ha megadatik látványa, távcsövén keresztül ismerkedhetik meg vele.

 Csak forgolódtam ágyamban az órát lesegetve, kivételesen siettetve a relatív időt, szemmel tolva a mutatókat előre.

Nem csörgött az ébresztő, előtte már lenyomtam teljes ébren és készenlétben vártam az indulást,

Ausztriába megyek, muflon kost lőni!!!!

A megbeszélt időpont előtt jóval már ott  toporgok a járdaszélen teljes vadászdíszben, a frászt hozva néhány fuvarban lévő taxisra meg utasára egyaránt.

Érkezik a terepjáró, gyors pakolás a hátsó ülésre, köszönésre is már csak menetközben szánok időt.

Nem egyszerű a vadász élete, egy ismerőssel megyek egy ismerőséhez, akinek vadászterülete van és abban reményeink szerint, muflon is.

Alszik a határátkelőhely, lassítva hajtunk keresztül a sorompók és táblák között.

Oldódik az első görcs gyomromban, ami minden velem korú honfitársamra is jellemző ha határt lépünk át.

Nem volt hülye ember az a Pavlov, még mostanság is, amikor a romos törött üvegű határépületet elhagyom, izzadni kezd tenyerem pedig soha nem csempésztem semmit csak azt a pár karton sört, meg a déli gyümölcsöket karácsonykor.

Pár kilométer után megálló, Karoly fia jön kócosan álmosan grüssgott és már megyünk is tovább.

Nem mondhatnám,hogy gyakran, de volt alkalom, hogy meghívást kaptam zergére, valahogy úgy voltam vele, ha azt akarják hogy lőjek, majd lehozzák.

Mentségemre szólva a Sümegi várral is így vagyok, ha azt akarják lássam, majd lehozzák.

Soha nem érzetem úgy mit Sir Hillary, akit megkérdezvén miért mászta meg a Mount Everestet azt válaszolta: azért, mert ott volt.

A kitérő apropója, hogy meghívásomat nem felejtetve el megköszönni és jelezni magasra nem mászok.

szurdokko-o7masodik.jpg

Hogy örömöm teljes legyen Karoly megnyugtatott, nem lesznek hegyek.

Ez csak növelte érdeklődésemet, mert a muflon és a hegy szétválaszthatatlan egységet képezett fejemben.

 

Sötétben értünk a találkozóhelyre, ahol meghívónk és kísérőink vártak.

Halk beszélgetés egyeztetés, osztozkodás után cuccolhattam is át kísérőm kocsijába. Negyed óra autózgatás után  erdei állén álltunk, hallgatva a csöndet legalább is én azon kívül mást nem hallottam.

Csak puska kell meg lőszer hangzott az utasítás, meg a kutya gondoltam, bár ezt nem mondták. Az eb ismerhette a szokást, mert lehuppant a félplatóról, megszaglászott majd  nem sokat nézve ki belőlem arrébb ment.

Na engem már leírtak,még a kutya sem hugyoz oldalba kummogtam.

Besoroltunk: elől kísérőm utána én, a sort a kutya zárta.

Nem mondhatnám, hogy csöndben osontunk a cserkelő úton, eszembe is jutott néhai mentorom, hogy mondaná most a magáét felelőtlen sétánk láttán, pontosabban az jutott eszembe, biztos látja és örül, hogy tanonca muflonra megy, de harapdálja kalapját mérgében meg idegességében.

Kísérőm felemelt keze zökkentett vissza a valóságba meg a kerékcsapába, amin haladtunk .

Csönd, majd hallom a csattanó hangot olyan, mint mikor a sáros bakancsokat összeütjük, hogy a száradt sár leperegjen róluk.

Kísérőm nem szól, kézzel jelzi az irányt, intek, hogy hallom én is. Verekednek a kosok.

Állunk, erősödő zörgés néha halk bégetés szerű hang, remélem nem valami birkanyájba botlottunk.

Kísérőm int, helyet cserélünk, szívem a torkomban dobog, na innen aztán már csak te ronthatod el, kezdek izgulni.

Na most honnan tudjam mi jön, mi a lőhető csak el ne rontsam vonzom magamhoz a negatívot de rendesen.

Pásztázom magam előtt az erdőt, az állét, és csak most tudatosul bennem hogy nincs aljnövényzet.

Olyan a táj, mintha embermagas sáskajárás dúlta volna.

Kopár föld, levélnélküli ágak, gallyak.

Jobbról sötét tömeg közeledik, egyre hangosabb a recsegés-ropogás, bégetés.

Átvált előttünk  a nyáj eleje, de mind jerke meg bárány. A bárányok érdekesek, úgy

muflon.jpg

 viselkednek ahogy az állatkerti oviban is látjuk, fel-fel ugrálnak a fatörzsekre, belecsimpaszkodva törnek le ágakat gallyakat.

Itt-ott a jerkék is magasra másznak a néhány kókadt levélért, tisztára mint a kecskék jut eszembe.

Kísérőm keze vállamat érinti előre mutat, kosok jönnek, emelem a puskát, látom is három kos, az egyik szép nagy mármint nekem akinek fogalmam nincs a kosok bírálatáról.

A második jó leheli kísérőm, én is azt néztem nyugszom meg értékelésemben, kísérem a kiszemelt vadat, de nem látszik tisztán.

Hol előtte áll valami, hogy elfordul, hol a bárányok rohangálnak körülötte.

Az eligazításnál megkértek, hogy csak biztos célra lőjek. Semmiképp ne lőjek anyát vagy  jerkét,  ne lőjek tömegbe, sebesítve több állatot is.

Várunk, de nem esik lövésre a kos továbbra sem. A nyáj szép lassan zajongva vonul előttünk keresztbe, néhány gidák szinte megérinthetnék, olyan közel bóklásznak.

 

Kísérőm megveregeti vállamat, amitől elmerengett lelkem majdnem frászt kap.

Int, fordulunk eléjük megyünk suttogja.

Most veszem észre a kutyát, ami szerintem valami keverék tipus, olyan coli beütéssel.

Minden elismerésem az övé, a kerékcsapában elnyúlva figyelte az eseményeket.

Ha eddig nem csendben jöttünk, akkor most szó szerint zajosan távozunk, majdnem futva az autóig. Fordulunk kerülünk.

Megállunk, kiszállunk szaporázzuk egy dombhát felé.

A gerinc előtt lassítunk szinte guggolva érünk ki a nyeregre és leesett állam szinte porzik a földön.

Két domb közötti horhosban számot se merek gondolni, mennyi muflon kering-forog legelészik, tőlünk bizony elég távol.

Kísérőm int, jobbra erdő, oda szaporázzuk, majd a fák takarásában előre a  muflonsokaság felé. Balkézről szinte mindig látni a kint kavargó nyájat.

Hirtelen fékezünk, előttünk jobbról balra átváltó, a többiekhez igyekvő jó tucatnyi juh, közte két kos. helycsere, megint elől magamban a felelősséggel, de a nyáj már takarásban.

Az erdőszélre érve, nem tudok másra gondolni, ha odavágnám a puskát is muflont találnék, annyian vannak.

A szélső fák takarásában nézegetünk, kísérőm távcsövez, hirtelen egy üres térben ami van tám egy négyzetméter is, megvillan egy kos.

Lőj, szól a parancs.

vadasz.jpg

Célzás levegő bent tart, majd DURR!, de nem én voltam.

Túl sem estem a meglepődésen, mikor csattan a második lövés is.

Velünk szemben valaki épp elpuskázza a kosomat.

Soha nem látott élmény veszi el a veszteség ízét, a hatalmas nyáj csigavonalba kezd körözni, forogni majd a vezérkos felveszi az irányt, a nyáj majd száz méter hosszan elnyúló vonalban követi. Lövésről már szó sem lehet.

Joachim lőtt mondja kísérőm, a vadászatnak vége.

Most nézek csak szét igazán, hol is vagyok. A zalai dombsághoz hasonló halmok sorakoznak, de hegy az sehol, még a léthatáson sincs.

Szinte Burgenlandot is alig hagytuk el, ennyit a hegyi muflonokról.

 

Falusi gasthaus a találkahely, a többiek már ott vannak. Venném le a felszerelést a platóról, kísérőm int, hagyjam csak. Na ilyet se tettem még, puska a platón én meg a kocsmában.

reszeg-diszno.jpg

(vadászbarátom jut eszembe, aki egy mulatósra sikeredett éjszakai vadászat után reggel felébredve, ijedten konstatálta nem találja fegyverét.

Lélekszakadva szaladt a kapuhoz és megkönnyebbülve látta, puska hátizsák ott áll ahol hagyta a járdán, kapuban.)

Belépve a kora reggel is majdnem teltházas vendéglátó egységbe, megüti orromat a frissen sütött kenyér és a sülő sonka illata.

Ez el is nyomja aggodalmamat amit a platón árválkodó puskám okoz.

Tényleg Joachim lőtt, sajnos egyik találata sem kos volt (hogy finoman fogalmazzak)

Snapsz, sonkás tojás házi sütésű zsemlével, majd a korai óra ellenére sör.

Beszélgetünk meghívónkkal kísérőmmel akiről kiderül,hogy vendéglátónk bátyja.

Valamivel több mint három ezer hektár bérelt vadászterület, aminek fő bevételi forrása a muflon. Van nyúl meg fácán, de az inkább baráti szórakozásnak.

Nagyvad, mint szarvas és disznó nincs, őzből sem számottevő..

Kérdésemre, hogy nem megy el a muflon fel a hegyekbe, (nem tudok kitérni belőle, hogy nincsenek hegyek) vendéglátóm azt mondja a muflon nem megy át az aszfaltos úton, csupán ettől is helyben maradó vad. Nem tudom, ezt azóta se mondta megerősítőleg szakember, pedig kérdeztem.

Kissé eltunyulunk, mire megköszönve a vendéglátást elköszönünk.

Kiderül, holnap reggel folytatjuk.

Örülök,mert a történt fiaskó miatt magamban aggódtam, vendéglátóinknak elege lett belőlünk.

 A másnap reggelt nem akarom ismételni, most lesre ülünk kísérőmmel, a kutya a les alatt marad.

Sajnos zárt les, amit nem kedvelek, de hát osztrák módi, vendég vagyok, ajándék lesnek ne nézd az ablakát mondhatnám.

Mögöttünk úgy látom szőlősorok előttünk  legelőszerű rét, majd erdő.

Pirkad, kinyitjuk az ablakokat, kiengedve az állott levegőt, beengedve az éhes szúnyogokat.

Kísérőm felőli dombtetőn árnyak sorjáznak, távcsőben jól láthatóan muflonok térnek haza táplálkozásukból.

Tőlünk elég távol és nem igazán jó még a lővilág, csak szemléljük őket.

Kivilágosodik szedelőzködünk, csak puskát viszünk cserkeléshez.

 Átvágva a legelőn, avar borította állén ballagunk az erdő mélye felé.

Nem hogy néha barátom ottan fent, de még én is zsörtölődöm itten lent, amilyen zajjal zörgéssel haladunk, majd letérünk egy szálasba itt már torony iránt haladva az enyhe emelkedőn.

Kísérőm megy elől, nem hajtogatja az ágat, inkább letöri ami útban van, száraz ágat nem kerülgetünk, mit számít az ágyúlövésnyi reccsenés.

Füstölgök magamban, kidobott idő ez a cserkelés, nincs az a vad ami meg maradna közel távol.

Kísérőm megtorpan, mutat előre. Még látom a távolodó nyáj néhány egyedének tükrét.

Na erről beszéltem füstölgök tovább mikor kísérőm csörtetve nyomul a muflonok után.

Megtorpan, mutat, távolodó nyáj valaga tűnik elém ismét.

Rendületlenül csörtetünk utánuk, míg egy megtorpanást követő előremutatás után megáll a szívem!

Előttünk negyven-ötven méterre a szálasban ácsorog a nyáj.

muflon2.jpg

Gondtalan eszegetnek, néhányam fekve kérődznek.

3-4 kost is látok, kísérőm int, én következem.

A kos tökéletes távolságban és helyzetben áll, nekem keresztben.

Körülnézek, nincs a közelébe semmi.

Gondosan célzok, lövök!

A kos pördül, párat ugrik majd eldől.

Balra, súgja kísérőm.

Odamozdulok, ferdén felém áll a kos, figyel, de nem nagyon zavarta a lövés.

Szügyön lőhetném, viszem rá a szélkeresztet.

Vendég vagyok barátságból hívtak, nem illik visszaélni a joggal. Mély sóhajjal engedem le a puskát.

Elég lesz egy, kísérőm szája sarkában mosoly.

Elindulunk az elejtett kos felé, a nyáj csak erre indul meg, de nem menekülés, inkább elvonulás formájában.

Odaérünk, remegek de nem szégyellem ez a vadász láz, ami minden vadászt elér, hát még ha első vadja és ilyen kurrens, mint az itt fekvő kos.

Waidmannsheil nyújtja a töretet kísérőm.

Azt mondja szép 5 éves kos. Mit mondjak, nekem is tetszik.

Távoli lövés hullámzik át az erdőn. Másnak is szerencséje van ma reggel.

 

A legelőn találkozunk a többiekkel, ahol a kocsit is hagytuk.

Karoly is lőtt egy kost, nagy az öröm.

Fényképezés gratulációk, irány a már ismert gasthaus, a fenséges reggeli, a tegnapinál valamivel több snaps és sör.

Elköszönünk, tényleg feledhetetlen emlékkel.

A trófea a preparátorhoz kerül, készen kapjuk meg.

 Disznóhajtásra készültünk, mikor szól Karoly, megjöttek a trófeák.

Nem bírtam magammal még a hajtás reggelén elszaladtam a trófeáért ami montirfán szerelve kikészítve nevemre írva osztrák rend szerint ott pihent az asztalon.

Örömöm határtalan.

Forgatom nézegetem, valami kis kétely lopódzik tudatomba.

Az enyém nem ilyen volt.

Pár percig láttam, míg megnéztem, míg cipeltük, míg fényképeztünk, de a vadász már csak ilyen felismeri, a trófeát amihez emlék,élmény kötődik.

Mutasd a tiédet kérem Karolyt. Mutatja, már a falon van.

A tiéd, kérdem. Nézi-nézi igen, ez az enyém.

Az jó ,mert az enyémet nem én lőttem.

Nézzük,forgatjuk, előkeresi a képeket látszik, az enyémnek verekedésből adódó sérülés van a bal csigán.

Az itt fekvő hibátlan, még a sérülés is hiányzik és legalább öt centivel rövidebb az én trófeámnál.

 

Szép, de nem én lőttem.

Hagy itt, mondja Karoly szólok nekik biztos eltévesztették, majd kicserélik.

Hangulatom elromlott, még a hajtás se tudta visszacsalogatni.

Teltek a napok, mire Karoly hív.

kos2.jpg

Sajnos tényleg elcserélték, de nem is egyet és már lehetetlen begyűjteni újra válogatni őket, sommázza.

 Elmentem, elhoztam a mufloncsigát.

Nem vittem haza,az irodám falán díszelgett míg nyugdíjba nem mentem.

Végül is hazavittem, de nem találja helyét a trófeák és emlékek között.

Ismerősök csodálják irigylik, nézik, forgatják bírálgatják.

El-el mesélem elejtésének történetét, de nem tehetek róla ha ránézek, az van eszembe: csak az emlék  az enyém.

By: Bajo
Képek: Internet