Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Dagonya

2014.03.10

 A vadászházban voltunk barátommal.

Bár a kívül álló hozzá nem értő kiránduló gombászó ha ránézett, bizton azt mondta deszkakunyhó.

Nekünk vadászoknak, vadászház.

Régi gyereküdülőből leselejtezett emeletes faágy  felsőágyas tanoncaként hallgattam alsóágyas mentorom horkolását amit rövid fogcsikorgatásokkal tett zenei alkotássá. Nem mozdultam, félig lehunyt szemmel hallgattam az ébredés neszeit, néztem az öntöttvas kályha üvegajtaján át derengő sárgás vibrálást

Ha megmozdulok, felébred és hallgathatom, hogy nem birok nyugton maradni pedig legfeljebb negyed óra ha lehet az ébresztőig, amit nem óra jelez, hisz barátom szerint az nem vadászias. A vadász beállítja belső óráját és megébred mikor kell! Ezért aztán úgy alszom, mint a nyúl nehogy már én legyek aki miatt elaludtunk.

Mély sóhajjal szakad meg a torok koncertje, hallom megmozdul szusszan, majd nem épp halkan jön a kérdés: alszol?

Igyekszem a választ friss hangon interpretálni, nem alszom.

vadasz.jpg

Na akkor lódulás.

 Este összekészültünk, most csak a reggeli teendők vannak, macskamosdás folyóügyek száj öblítés egy korty pálinkával, mert akkor még szabad volt.

Barátom megy elől gumicsizmája monoton klaffog szaporán a sötétben,mintha denevér lenne, nem győzöm szedni a lábam pedig majd 20 évvel jár előttem

Megtorpan lemerevedek, derékból hátrafordulva szól: halkabban, ne csapkodd a sarkadat.

Nem szólok, a vörös kavicsos erdészeti úton akkor se tudnék halkabban menni ha tíz centivel a föld felett járnék morgok magamban, de már el is tűnt igyekezhetem megint.

Halk járásra koncentrálva arra riadok, hogy orrom a hátizsákjának ütközött.

Nem figyelsz mormogja, kezében felvillan a szándékosan gyenge fényű lámpa megvilágítva az ösvényt.

Majd jövök leheli a hang.

Jó válaszolom a semminek, mert már csak a reggeli pára maradt velem.

Sűrű szederindás-páfrányos tölgyesen visz az ösvény, a nyikorgó akác lesig.

Meg-meg állok hallgatózom, hagyom elülni a zajt, fülelek főleg a dagonya irányába, de semmi. Hála égnek,mert még messze a lővilág.

A leshez érve állás, hallgatózás, fülelés, óvatos kapaszkodás a csúszós lajtorján, egyensúlyozás a derékban kissé elcsavarodott öreg lesen.

Szokásos matatás, puska hátizsák távcső. A csöndben segélykiáltásként nyekken az ülőke, pedig szinte csak guggolok felette, de hát ez van.

Csend, szúnyogok, néhány korán kelő vagy későn fekvő madár surran az ágak alatt.

Minden előjel nélkül bagoly huppan a kalaptakaró lécére, nekem háttal állva toporog párat, rottyant egy méreteset hátizsákomra, majd fejét hátrafordítva rám bámul és szinte leájul a deszkáról.

Visszanyelem torkomban dobogó szívemet, nem tudom melyikünk is ijedt meg jobban.

Megnyugszik az erdő meg én is, bár az erdő hamarabb.

A várakozás a vadász kenyere, kinek keserű, kinek édes, én szeretem.

A gondolatok az ábrándok, mikor az árnyak életre kelnek, a zörejek roppanások ami nem lehet más csak a nagy kan. Miközben az ábrándozó is tudja, dehogy.

Távcső, már érzékelni a dagonya foltját, a fák koronáján mintha vékonyodna a sötét.

Loccsanás!

Szívdobogás, adrenalin a torokban, távcső fel, dagonya pásztáz, de csak a sötét és a loccsanás megint!

Nem szarvas győzködöm magam, azt látnám.

Disznó, egyedül van, biztos kan, pergetem a gondolatokat.

A fegyver távcsövében még teljesebb a homály, istenem csak el ne menjen- fohászkodom.

Jól van malacka fürödjél sokat, élvezd komám még van legalább negyed óra lővilágig dünnyögöm magamban.

Túl sok! szólal meg a gonosz manó bal fülemben, mivel jobb fülemhez a puskatus szorul.

Ha nem jön a koca a malacokkal, itt marad mondom neki, de csak gúnyosan cöccög fülembe.

Szusszanás csámcsogás cuppogás, szeretem az önmagára igényes disznót mormogom, miközben kezem szinte már fáj a puska szorításától, de már nincs idő pihenésre karkörzésre, a disznó lefekvés előtti ájtatosságát végzi.

Csönd.

vadaszat2.jpg

A madarak újrakezdték reggeli imájukat, köszöntve az éjjel túlélését és a jövendő napot.

Csönd, csak a fülem zúg, kezem húzza a görcs, lazíthatok ez bizony elment.

Csönd és már az élmény meséjét szövöm,…… nem fogod elhinni kezdettel.

Távcsővel már jól látszik a dagonya sötétje a sáros kitaposott part, a vakarófákkal.

Lehet hogy csak nem látom, reménykedem hisz a dagonya balra elkanyarodik, kis patak van ott forrással, ez táplálja a méretes sárgödröt a legszárazabb időben is.

Cuppanás szusszanás! Kalap le, puska fel, távcsőben sötét foltok sárrögök, farönkök vagy disznó?

Megmozdul a dagonya abban sem vagyok biztos, hogy látom vagy csak hallom, ahogy a disznó elégedetten kapaszkodik ki a partra- istenem el ne menjen

lőirány- nincs semmi- bizos disznó- harminc méter- lefelé- távcső ez az orra, kicsit hátra tele a látómező durr!

A disznó pördül, loccsanás!

Csönd, a madarak az erdő a disznó, meg én is.

Nem mozdul semmi, a dagonya se.

Mandulák lüktetése a torokban, remegés, izzadságtörlés adrenalin el.

Távcső, a disznó szinte elmerül a sárban, háta látszik ki.

Jó nagy disznó, örülök.   

Na basszus ez visszaesett a dagonyába hogy fogjuk ezt kivenni?

Pakolás, készülés, a lövés azt is  jelenti, barátom  érkezik mindjárt.

Harákolás klaffogás jelzi jöttét.

Felnéz a lesre, már kászálódom is lefelé. Puska! Morran és nyúlok vissza a fegyverért mert anélkül a vadász csak csak hülye kiránduló -mint tudjuk.

Mi volt, kérdi.

Disznó mondom. (Szakadj meg azért se mesélem el gondolom, de élvezem.)

Rálövés helye? odalépünk, megnézi, felnéz a lesre, méricskél, saccol.

Merre ment, pattan a kérdés már fordul a váltók felé, hallottam a becsapódást teszi hozzá.

Nem ment semerre ott van a hátad mögött.

Megfordul, nézi az iszaptavat lassan leveszi kalapját, belenéz, megforgatja, mintha azon gondolkodna megtiporja e vagy csak földhöz vágja!

Nem hiszem el,hogy a dagonya közepén lövöd meg a disznót!

Szája széle szinte remeg, nem tudom ideges vagy nevethetnékje van, de az előbbire tippelek.

Itt állunk a rálövésnél, akkor nem a dagonyába lőttem, mit csináljak ha visszacsúszott mentegetőzöm hadarva.

Nem figyel, nézi a disznót, nem is válaszol.

Kötél kell, van a kocsiban fújja egy szuszra.

Na ja gondolom én, a kocsi meg a vadászháznál, az meg oda-vissza minimum fél óra.

Na igyekezz mondja levéve hátizsákját, a les létrájára ül.

 Valamivel több mint fél óra volt, pedig siettem is.

A nap már érdeklődve néz be a fák között, meleg is lett, de jobb mintha esne bíztatom magam.

Épp befejezi reggelijét a les létárján ülve, érzem az abált szalonna és a hagyma illatát.

Gondolom ettél az úton sandít, miközben összecsomagolja a terítőt hátizsákomról amit itt hagytam és ő asztalnak használt.

Lássuk mit tettél emelkedik fel hangsúlyozott nyögéssel,mintha nem lennék tisztába hogy az elkövetkezők neheze rám hárul.

 Állunk a gödör szélén nézünk, hallgatunk, pedig mindketten tudjuk a megoldást.

Végiggondolva nincs sok lehetőség, valakinek be kell menni a dagonyába rákötni a disznóra a kötelet és akkor talán ki tudjuk húzni.

Az a valaki csak én lehetek, a dagonya itt-ott derékig ér, érdekes lesz.

 Vetkőzni kezdek barátom és a szúnyogok nagy örömére.

vadaszat.jpg

A szúnyogok érdeklődése testem iránt vehemensebb mint barátomé, de nem bírja ki megjegyzés nélkül: mire kijössz fel se tűnsz a cigánykocsmában se külsőre se szagra.

Gumicsizma gatya  marad, ki tudja mi van a gödörben.

Óvatosan ereszkedem le a gödör szélén, naná hogy  megcsúszom és halk cuppanással merülök el a buggyanó katyvazban és mintha ez bugyogás is  nevetés lenne.

Barátom diszkrét ember, elfordul csak válla rázkódásából látom, hogy nevet, vagy remélem sír.

Ez a dög sár lefele húzza gatyámat csizmámat, marasztal, nem enged a disznóhoz aminek feje ki se látszik a trutyiból de fogadok, hogy az is röhög.

Egy mókus ugrik el a közeli ágon a haverokat hívja, gyertek ilyet még nem láttatok.

Nem érdekeltek, ez az én disznóm.

Mintha lassított felvétel lenne, küzdöm magam előre ölelem magamhoz már úgy is mindegy alapon a méretes fejet, sandítok a sáros fogakra kitapogatom, szerintem lesz huszas, megérte.

A mellső lábak mögé kötöm a kötelet nehogy már kicsússzon, akkor jöhetek vissza.

Mint egy nehézbúvár mozgok darabosan, bár neki jobb, én a felkavart természetes anyag bukéját is érzem.

Barátom rendes, egy botot nyújtva húz ki, nehogy már hozzáérjek.

Megfogjuk a kötelet amire már egy erős fadarabot kötött kapaszkodónak már hogy ő is csináljon valamit.

Feszegetünk próbálgatunk megáll. Gyere át erre az oldalra mondja.

Minek?

Mert innen fúj a szél! Hangja kissé elfúl, röhög.

Na majd ha meglátod a fogát - gondolom.

Nekifeszülünk, de mintha gumikötél lenne, csak nyúlik, meg se mozdul az áldozat.

Szerinted mekkora, kérdi te már közelebbi ismeretségbe kerültél vele.

Olyan 100-110 kiló, nyögöm.

Állunk nézzük, váruk hogy magától kijöjjön, megköszönje fáradozásunkat és elsétáljon.

Kalap le, fejvakarás, kalap vissza.

Én húzom, te tolod hangzik a döntés.

No comment siklok vissza a természet erjedő hígságába.

Megkerülöm a disznót, barátom kajánul néz

-aztán csak szorosan tapadj rá és told erősen kuncogja, egyre kevésbé bírván hogy a térdét csapkodva hangosan ne mondjon véleményt.

 Tolom húzza, tolom húzza, a lábam csúszik, a disznó alig. Orra nagy nehezen éri el a gödör szélét.

Barátom rönköket keres, görgőt rakunk a nagyfogú alá.

Mit rakunk, rakok!

Na jer ki Hanyi Istók költőieskedik cimborám.

Kicuppogok csizma le, sár ki csizma vissza, lábamról sár csizmába be.

Húzd húzd -mint a volgai hajósok.

Megmozdul a holt súly, a görgők jó ötlet volt, már csak ki kell billentenünk a partra és ennyi.

Lihegünk nézzük a mázsás sárcsomót.

Barátom lehajol, letörölgeti a fogakat, rám néz nem szól.

Tudjuk megérte!

Feljebb ballagok a forrás felé, ahol a patak vize még tiszta. Lögybölöm magamra a vizet, pár kővel kicsit felduzzasztva a medret.

Hajat is mosok.

Visszaballagok mezítláb, hónom alatt a csizma, felöltözöm nem beszélünk, minek.

Nem vagyok épp friss és üde, de az öröm egyre terjed bennem.

Megfordulok, barátom a disznónál áll, amin már kérgesedik a sár,de szájában már ott az utolsó falat, a seben  és barátom levett kalapján a töret.

dagonya.jpg 

Mindent felejtve kalaplevéve lépek oda, erős kézfogással adja át a töretet, gratulál megölel és végre felszabadultan nevet.

Kitör belőlünk a nevetés, nyúlok a hátizsákba elő a pálinka, poharak ,mert ugye üvegből a turisták isznak.

Ezt holnapig biztos nem felejtjük el, koccintunk.
By: Bajo

(Képek az internetről származnak)