Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A csillagszemű juhász

 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas király. Hatalmas nagy király volt, és féltek tőle a népei rettentően, mert ha elprüsszentette magát, mindenki kellett mondja egy szívvel-lélekkel, hogy adjon isten egészségére. Csak egyetlenegy alattvalója nem mondta, a csillagszemű juhász. Meg is ragadták a katonák, s vitték a király eleibe.

Azt mondja a király:

- Hallottam, hogy te nem mondod, hogy adj'isten egészségemre.

- Mondom, felséges királyom, hogyne mondanám - erősködött a csillagszemű juhász. - Adj'isten egészségemre!

- Nem a te egészségedre - fakadt méregre a király -, hanem adj'isten az én egészségemre!

- Adj'isten az én egészségemre! - vágta rá a csillagszemű juhász.

- Hát nem érted? - méltatlankodtak a katonák. - Nem a te egészségedre, hanem a király egészségére!

- Hát azt én nem mondom - bökte ki a csillagszemű juhász.

- Ugyan mért nem mondod?

- Addig biz én nem mondom, amíg a király nekem nem adja a leányát feleségül.

Rettentő haragra gerjedt a király. Megparancsolta a porkolábnak:

- Vigyétek a legmélyebb börtönnek a fenekére. Van ott egy oroszlán, az majd széttépi!

Meg is ragadták a katonák a csillagszemű juhászt, s levitték a börtönnek a legmélyebb fenekére. Ott egy nagy-nagy, kiéhezett oroszlán lapult. Mikor belökték a csillagszemű juhászt, nekimordult az oroszlán, de a csillagszemű juhász csak jól belenézett az oroszlánnak a szemébe, s úgy megjuhászodott az oroszlán, hogy meg se moccant többet.

Reggel mennek az őrök, hogy a csillagszemű juhásznak összeszedegessék a csontját-bontját, porcikáját. Mikor meglátták erőben, egészségben, hát igen megijedtek.

- Hát te élsz?

- Élek hát, persze hogy élek - felelte a juhász. - Nem is halok én meg addig, amíg a királynak a leánya a feleségem nem lesz!

Viszik a király eleibe. Tudakolja a juhásztól:

- Na mondod-e, hogy adj'isten egészségemre?

- Nem mondom én, felséges királyom, addig, amíg a leányodat nekem nem adod feleségül.

- Ilyen-olyan teremtette! - mérgelődött a király. - Adok én neked! - fenyegette meg a makacs juhászt. - Fogjátok meg, s vigyétek egy még sötétebb börtönnek a fenekére. Ott van tizenkét szőrdisznó, hadd egyék meg, vacsorázzák meg!

Megragadták a katonák a csillagszemű juhászt, s levitték egy még sötétebb börtönnek a fenekére. Ott volt tizenkét szőrdisznó kiéhezve. Mikor a csillagszemű juhászt oda bevetették, nála volt a furulyája. Elkezdett furulyálni. Fújta, fújta a furulyáját, erőst szépen fúvogatta, s halljatok csodát, összefogózott a tizenkét szőrdisznó, s olyan szépen járták, hogy azt kimondani nem lehet. Énekelték, hogy: ,, Az ajtóig meg vissza, a gyűrűmet add vissza, hogyha vissza nem adod, jól megcsípem a karod."

Akkor elfáradtak, s abbahagyták. De csakhamar megint rázendítettek: ,, Le az úton le-le-le, ne pogácsa, ne- ne-ne. A pogácsa rétesen, a pálinka mézesen, edd meg, idd meg, kedvesem, hogy az Isten éltessen!"

Így addig furulyált a juhász, addig ropták a szőrdisznók, hogy kifáradtak, ott egymásra dőltek s elaludtak. A juhász is leterítette a báránybőr bundáját, reáfeküdt, s úgy elaludt, mint a tej.

Reggel mennek az őrök oda, hogy összeszedjék a csontját-bontját, mindenféle porcikáját. Hát, Uram, Teremtőm, olyan szépen alszik a juhász, mintha semmi gondja-baja nem volna!

Megfogták, viszik a király elébe.

Csodálkozik a király:

- Hát te még élsz?

- Élek, felséges királyom!

- Hát mondod-e, hogy adj'isten egészségemre?

- Nem mondom én addig - erősködött a juhász -, amíg a leányát nekem nem adja feleségül!

Megmérgelődik a király:

- Vigyétek, dobjátok bele a beretvakútba!

Egy kút ki volt rakva kereken beretvával. Odavitték a csillagszemű juhászt. Gondolja magában a csillagszemű juhász, ennek fele se tréfa! Ha ide belelöknek, innen én ki nem tudok jönni.

Azt mondja az őröknek:

- Halljátok-e? Kicsit várjatok, hátha meggondolom magam!

Az őrök elmentek félrébb, a csillagszemű juhász a juhászbotját beletette a kútnak a szélébe, a kútküpűbe beleakasztotta.

Reátette az árvalányhajas kalapját s a báránybőr bundáját, s ő lekucorodott a kútnak a túlsó felébe.

Egyszer visszamennek az őrök, a katonák, s azt mondják:

- Meggondoltad-e magad, juhász?

- Meggondoltam, meg. Nem mondom, hogy adj'isten egészségére.

No, akkor azt a botot, ami fel volt állítva, az őrök megtaszították. Azt hitték, hogy a csillagszemű juhász áll ott, és supp, beleesett a kútba.

Másnap reggel mennek oda a kúthoz, hogy nézzék meg, csakugyan meghalt-e a juhász, s kihúzzák a kútból. Hát, Uram, Teremtőm, a csillagszemű juhásznak haja szála se görbült!

- Hát te élsz még?

- Élek hát, hogyne élnék - felelte nagy büszkén.

Viszik a király eleibe, azt kérdi a király:

- Na mondod-e, hogy adj'isten egészségemre?

- Nem mondom én, felséges királyom, amíg nekem nem adja leányát feleségül!

gyonyoruszem.jpg

Felültették a hintóra, a király kivitte a rézerdőbe.

- Nézd csak, ezt az erdőt én neked adom, csak egyszer mondd, hogy adj'isten egészségére.

-  Nem mondom én, felséges királyom, amíg a leányát nekem nem adja feleségül!

Viszi tovább a király, elérkeznek az aranytóhoz.

- Nézd csak, ezt a tavat is neked adom minden aranyhalával, csak mondd nekem, hogy adj'isten egészségére!

- Nem mondom én, felséges királyom, amíg a leányát nekem nem adja feleségül!

Viszi tovább a király, elérkeztek a gyémántrétre,

- Ide nézz- mutatott körbe a király-, ezt a rétet is neked adom, csak mondd egyszer, hogy adj'isten egészségemre.

- Nem mondom én, felséges királyom, amíg a leányát nekem nem adja feleségül!

- Hát egye meg a fene - bólintott rá a király -, neked adom. Mondod-e?

- Mondom hát, mondom - örvendezett a juhász.

A király nekiadta feleségül a csillagszemű juhásznak a lányát.

Rettentő nagy lakodalmat csaptak. Hát egyszer hozzák be a jó erős tormás húst.

Erősen kezdte csípni az orrát a királynak, prüsszögött rettentően. Ahogy prüsszentett, a csillagszemű juhász örökké mondta:

- Adj’isten egészségére! Adj’isten egészségére! Adj’isten egészségére!

- Elég, elég, te kötélrevaló! - kiáltotta a király. - Ne mondd tovább!

De a csillagszemű juhász nem akarta annyiba hagyni. Csak mondta, mondta.

A királynak úgy megtetszett a csillagszemű juhász, hogy nemcsak a leányát adta neki, hanem az egész királyságát is reáíratta. Megválasztották a csillagszemű juhászt királynak.

Olyan jó király nem is volt, nem is lesz több a földön, mint amilyen az volt. Már messziről mondta mindenki a csillagszemű juhásznak, hogy adj'isten egészségére.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Itt a vége, fuss el véle!