Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csokoládé

2013.01.18

 A csokoládénak számos pozitív élettani hatása van, melyről 

előszeretettel olvasunk, és az ezzel foglalkozó piaci szereplők 
is szívesen látják a hírek között ezeket az információkat. A teljes
kép megítélésekor azonban nem maradhatnak ki a 
felsorolásból az E-számmal jelzett élelmiszer adalékanyagok. 
A gyártáskor adagolt megannyi vegyület (emulgeátor, állományjavító, 
ízesítőanyag, stb) hatásairól még keveset tudunk, a tudományos
világ azonban egyetért abban, hogy mennyiségüket célszerű minimálisra 
csökkenteni az élelmiszerekben. A csokoládéban található adalékanyagok
mindenesetre semmiképpen sem kedveznek a csokoládé hírnevének
– legalábbis az egészségvédők között. 

A nyersanyagként felhasznált kakaóbab a kakaócserje hüvelyes termése, 
amelyet a trópusokon termesztenek. A leszedett terméseket helyben 
halmokba rakják és 3-8 napig erjesztik. A fermentáció (erjesztés) során 
a belső hőmérséklet megemelkedik, amely kedvez a penészgombák 
szaporodásának és ennek következményeként a rákkeltőnek tartott 
aflatoxin termelődésének. (Ugyanez előfordulhat a kávé és tea fermentálása
során is. A trópusi országokban elterjedt munkamorál nem jelent garanciát 
a jó minőségre nézve.) Hazai felmérések szerint a rendszeres kakaó-, 
csokoládé-, kávé és teafogyasztók vérkeringésében gyakran felfedezhetőek 
a penésztoxinok. A nyersanyag minősége tehát – a szennyezettséget és toxin
tartalmat tekintve - meglehetősen változó, különösen az olcsóbb, 
tömegfogyasztásra szánt, szinte tonnaszámra fogyó kakaóalapú termékek 
esetén, amely a lakosság gyengébb immunitású rétegei (gyermekek, idősek, betegek)
számára jelent nagyobb kockázatot. A penész toxinok hosszú távú hatásairól eltérő
eredmények ismeretesek; legtöbbször az allergia, a májfunkció zavara és a
daganatos betegségek jelennek meg, mint potenciális következmények.

A kakaó és csokoládé témakörében végül meg kell emlékezni az alkaloidákról:
a koffeinről és teobrominról. Ezek idegrendszeri úton ható kémiai anyagok,
amelyek nagyban felelősek az ún. csokoládé-függőség kialakulásáért. 
Gyakori fogyasztás esetén hiányuk elvonási tünetekkel járhat, hasonlóan 
más függőségekhez. Szervezetbe kerülésük jelentős stressz hatást jelent, 
és számos előnytelen biokémiai folyamatot indukál. A régi időkben e hatásokat 
pozitívumként könyvelték el, sőt depresszióoldó és hangulatjavító jellegüket a
mai napig előnyként tartják számon. A valóságban azonban az elindított 
biokémiai folyamatok megerőltetik és legyengítik az érintett szerveket. 

csoki.jpg

A kakaó és csokoládé jelentős oxálsav tartalommal bír, amely a vesekő 
képződésére hajlamos embereknél az oxalát-kristályok kialakulását segíti.
Az esetek egy részében tetten érhető a vesekőképződés hátterében
meghúzódó mértéktelen csokoládéfogyasztás. Az eltávolított vesekő kristály
szerkezete időnként utalhat bizonyos vesekő-képző élelmiszerek túlzott 
bevitelére, és ez a jelenség a kakaó és csokoládé esetében is fennáll. 
(Vagyis a csokoládé- és kakaós ital fogyasztás jellegzetes kristály szerkezettel 
rendelkező köveket eredményezhet.) 

A csokoládét népszerűsítő tudományos cikkek, úgy tűnik, a magas zsiradék- és
cukor tartalmat, a tápanyaghiányos állapotok nagyobb valószínűségét, a 
fogszuvasodást, az adalékanyagok, penész toxinok, oxálsav és idegrendszerre 
ható komponensek (alkaloidák) jelenlétét nem tekintik kiemelésre méltónak,
a néhány vélt és valós előnyt viszont igen. A témakör kiértékelése azonban
csak akkor lehet objektív, ha az ún. eredő hatást keressük, tehát a csokoládé
összhatására vagyunk kíváncsiak az emberi szervezetben
. Ez az összhatás
azonban a károsító folyamatok irányába tolódik, hiszen az előnyként számon
tartott polifenolok és ásványi anyagok semmiképpen sem képesek ellensúlyozni 
a fentebb leírt előnytelen tényezőket. A kedélyállapot javító hatást a cukor és az
alkaloidák keltik, amelyek hosszabb távon hangulati hullámzást, súlyosabb 
esetekben – csokoládé hiányában – depresszióhoz hasonlító, levertséggel, 
lehangoltsággal járó tüneteket eredményeznek. 

Határozottan kijelenthető, hogy a kakaó és csokoládé, mint élelmiszerek, 
semmiképpen sem sorolhatóak az egészségvédő táplálékok közé. A tudomány 
„mindent szabad, csak mértékkel” elve itt sem segít, mivel - a tapasztalatok szerint - 
nehéz mértéket tartani a csokoládé evést illetően. (Az elv tehát csak elméleti jellegű).
Az ingyen reklámnak persze nagyon örültek a gyártók, mivel a becsült hazai 2,5 
kilogrammos egy főre jutó évi csokoládéfogyasztás még jelentősen elmarad a 
nyugat-európai 8-11 kilogrammhoz képest. Sajnálatos azonban, hogy a 
táplálkozás-tudomány, amely egyik kezével támogatja az egészség védelmét,
másik kezével akadályokat gördít elé. Nehezen mérhető fel, mekkora veszély 
rejlik a csokoládét védő tudományos cikkekben egy olyan világban, ahol számtalan
táplálkozási eredetű betegségben szenvedünk, és ahol gyermek és felnőtt egyaránt
kötődik a csokoládéhoz és az édességekhez. Nem szerencsés, ha segítséget nyújt 
a lelkiismeret megnyugtatásához a rossz szokások tekintetében.
(Benkovics Péter életmód tanácsadó)