Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ősz nekem

2011.04.03

A Pilisben jártam épp

Szembejött a messzeség

Fent ez égen bodor felhő,

Tovatűnő őszi szellő.

Kéjes fényben bíbor ág,

Vörheny levél, őzsuták.

 

Aranyágon cinke ring

Bánat hangon sírja kínt:

Vége van a bőségnek

Vége napsütésnek

Vége a bősz nyárnak

Ránk fagyok, éhkopp várhat.

 

Koppan egy-egy gesztenye

Az aszfalt betelik vele.

Koccan mókus mogyorója,

Fán az odút beburkolja.

Készül ő is Hóanyóra,

Le s felfut, elszalad,

Kopaszodó fák alatt.

 

S ni az ösvény alig látszik,

Tavaszvirág híre-hamva

Sárgult őszlomb betakarta.

 

Aludni térsz? Vagy halódol?

Pulzál bennem a gondolat:

Álom manó nem látogat.

Meghalsz Te most őszi erdő

Sűrűd mélyén vadász ha jár

Gombát, bogyót nem is lel már.

 

Kívánom szép álmod legyen.

Tavasz, hóra ünnepeljen,

Rügyfakadást ha megérsz

Lelked friss, újra él.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.