Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fényből jöttem

2011.03.19

 

Fényből jöttem közétek
Fény volt otthonom
Fénylényként éltem ott
Fénylett alakom
Tudni akartam fájdalmat
Tudni a szenvedést
Tudni akartam a földi kínt
Tudni az elvesztést
Megszülettem, s itt vagyok
Jártam kín poklait
Átéltem bánatot
Mindent mi sebesít
Áléltem fájdalmat
Vad, marót, égőt
Feledvén, hogy Fény vagyok
Poklot jártam, végsőt
Feneketlen bugyra
Épp nyelni készült
Midőn jött egy Fénylény
Új életre szült
Készültem már haza
Hisz Fény az otthonom
Bánattal szívemben
A harcot feladom ..
Ő csak rám nézett
Szemében a Fény
Mosolyogva nyújtotta kezét, felém
„Nem mehetsz még el - szólt-
Nem csak kín a földi lét
Meg kell, tapasztald még
A szeretet erejét.
Meg kell, érezd, milyen, ha szeretnek
Milyen, ha ölel egy szerető kar
Férfi szemében
Te kell légy, tökéletesnek.”
Kérőn nézett rám
S mert kért, maradok
Ha fájó seb lesz szívem újra
Nemet, nem mondhatok
A Fénylény folytatta:
„Nem csak ígérni kell
Hinni abban, hogy jön
Várni szeretettel
Kívánni kell, hisz tudod
S ha erőst kívánod
Megszülethet ebben a létben
A legszebb földi álmod
Lehetsz itt is boldog
Hidd el nekem Gyermek
Hiába tanítani jöttél
Ha nem ismered - élőn –
A legszentebb érzelmet
Nem mehetsz el addig
Amíg nem tapasztalod
A szeretet mindent ad
Mit kívánhatsz magadnak.”
Ültem a hegyemen
S néztem, elhagyott
Elillant a Lény
Magara maradok
Tudtam le kell mennem
Folytatni utamat
Szívemben az öröm
De lelkemben űr maradt.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.