Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tünet napló

2017.03.16

Ismerős ez a fájdalom.

Nehéz meghatározni a milyenjét.

Pár éve, amikor a Főorvosnőnek definiáltam, úgy fogalmaztam meg, hogy:

Nagyjából, mintha lenyeltem volna egy sünt, aki gömb és a tér minden irányában sok millió, éles tőr a tüskéje.

Innentől mindegy is, hogy levegőt vennék, nevetnék, vagy nyelnék, mert mindenhogy fáj. Nagyon.

Általában nem vagyok egy hisztérika, s mert négy gyermeket szültem, így a fájdalomtűrési képességem is egész magas szinten ugrál az elviselhetőségi rátán, de ez a fájdalom más.

Ez nem szülés, értelmetlen, mert nem az a vége, hogy pár hónap elteltével rám nevet egy csöpp baba.

Elkalandoztam.

No, szóval fáj és ez az érzés ismerősként rögzült az agyamban.

Akár diagnosztizálhatom is magam.

Még csak nem is félek kimondani. Megérteni szándékozom inkább.

Elkezdem enni a kurkumát, nap háromszor egy-egy kicsi kanállal.

3 nap után kicsivel könnyebb a helyzet, de beugrik egy szó, miként az elsőnél is… aspirin.

Nem vagyok lelkes híve a gyógyszereknek, de mert szalicilt mégsem nyalogathatok hét számra, és a vérhígítást meg kell oldanom, így hagyom magam rábeszélni magamtól és elkezdem napi háromszor azt is enni.

A fájdalom csökken.

Közben lelkes meccset vívok a levegővel-, ért.

Nem nagyon akarja, hogy magamévá tegyem.

Ezt képesek vagyunk mi ketten a levegő, meg én odáig fokozni, hogy már-már megerőszakolás íze van a meccsnek.

Itt az edző közbeszól:

„Passzold már, és ne nyűglődj. Add át a bedobónak!”

Ez a beszéd, csak, tessék szót fogadni! Hallod levegő, gyere szépen, hogy végre magamévá tehesselek!

Háthiába az edző szava szent.

Négy nap után az első éjszaka, hogy nem fél könyökre támaszkodva a combomon, ülve „alszom”. Éljen!

Munkahelyi lépcső – tizenhárom fok – komoly akadály. Ennyi erővel a Himaláját is megmászhatnám, nem hiszem, hogy nagyobb erőfeszítésbe kerülne.

Naponta sokszor küzdöm le – és fel, hiszen csak lent az udvaron lehet cigizni.

Hab a piskótatekercsen, hogy elkezd fájni – változatosság gyönyörködtet -, a mellkasom.

Nátha, láz, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Ezt is gyűröm vagy két napig.

Kollégáim furán méregetnek, miért nem megyek orvoshoz?

Jól van, elmegyek.

Doktor bácsi rég ismer, tudja, hogy milyen testi tüneteket bírok produkálni, aránylag rövid idő alatt, de annál kitartóbban.

Ízibe meg is vizsgál.

Felírja a fél patikát, mint kiváltandó méreganyag készletet.

Van benne antibiotikum, inhalátor, rögtön két fajta, köptető, vérhígító injekció – amivel nyilván naponta kétszer kell hasfalon, döfjem magam – és az elmaradhatatlan jó tanács:

„Váljunk meg egymástól egy életre. A cigi meg én.” Nem tudtam, hogy válóperes ügyvédi végzettsége is van, a mi jó Doktor bácsinknak?

No, meg persze táppénz, és kontroll pár nap múlva, hogy lássa mire jutottak a mérgek?

-Tehát, ha a saját lábamon megyek be, akkor juppy, ha visznek egy fa dobozban, akkor meg a mérgek nyertek.

 

Feldolgozási fázis

Megbeszélem magammal, hogy az addig rendben van, hogy itten a Patikus általam, vehet új autót, házat s ki tudja még mi mindent nem, de a tünetek lelki oldalát nem fogja megoldani, Ő sem. Más sem.

No, hát akkor nézzük, hogy hogyan is van ez?

A tüdőembólia gyakori tüdőbetegség, melyet az esetek csak közel egyharmadában sikerül időben diagnosztizálni.

Hátterében leggyakrabban a mélyvénás trombózis áll. A vénás rendszerben elszabadult trombus (alvadt vér vagy ritkábban zsír, levegő, idegen szövet) a véráramlattal a tüdőartériába jutva annak hirtelen elzáródását okozza.

A légzés és a keringés egyértelműen az életbe illeszkedéssel való kapcsolatot mutatja. Ha nem tudunk már beilleszkedni, ha úgy érezzük, hogy elég volt, hogy számunkra már nem tartogat semmit az élet, ha az életet inkább szenvedésnek tartjuk, mint örömnek, akkor tudat alatt vagy tudatosan meg akarunk halni

A tüdőgyulladás különösen azoknál az embereknél jelentkezik, akik félnek a konfliktusoktól, nem merik felvállalni elképzeléseiket, vágyaikat, és hajlamosak a dolgokat túlidealizálni. Ennek következtében fokozódik bennük a lemondásra való hajlam, valamint az áldozatvállalás az általuk magasztosnak tartott eszme érdekében.

Nos, legalább tudom, hogy nem fogok unatkozni a következő napokban.

Van, mit feldolgozni, oldani és elengedni.

És egy mondat, amit most kaptam:

„Nem kaphatsz / vonzhatsz olyan feladatot magadhoz, melyet ne tudnál megoldani.”anahita.jpg

Kép: Anahita
Forrása: Internet