Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mikulás

2012.12.01

Kerek erdő lakói izgatottan gyűltek a Suttogó Tisztásra.

Mindenki oda igyekezett. Sokan voltak, de nem lökdösték egymást, és nem vitatkoztak, hogy ki állon az első sorba.

Mindenki kedves és udvarias volt mindenkivel. Morcmedve, aki már régóta nem is volt morc, kedvesen előre engedte Vidámnyulat, hogy jobban lásson.

Egyszer csak a várakozásban, egy előbb gyengécske, majd egyre erősödő hangok hallatszottak, az addigi suttogást, nevetgéléseket is megtörve.

Kerekerdő lakói hegyezték a fülüket, mind nagyobb figyelemmel, hogy tisztán halljanak minden szót:

„-Péter, szívem, vedd fel a pólódat! Indulni kell az óvodába. Apának ma előbb kell bemennie, dolgozni!

- De Anya – hallatszott egy vékonyabb hang– Pókembert nem hagyhatom még itt.” – a hang egy kisfiúé volt, aki a hegyek alján lakott Szüleivel. Rendes és szófogadó kisfiú volt, de ma reggelt nem nagyon szeretett volna óvodába menni. Ma szeretett volna otthon maradni, mert tudta, hogy Anyához jönnek nénik és szeretett, volna velük maradni. Lemondóan sóhajtott. Tudta, hogy mennie kell. Anya és Apa is nagyon szeretik őt, de vitatkozni nem nagyon lehetett velük.

            Az erdő lakói izgatottan várták, hogy mit hallanak még. Vajon Péter tényleg olyan szófogadó és jó kisfiú, mint azt Mandika, a kicsi sikló elmesélte nekik? Mandikát gondolom, ismeritek? Mindenki ismeri.

Tudjátok, ott lakik Szüleivel együtt Petiék háza alatt, és nagyon jóban van az erdei állatokkal. Minden elmond nekik, ami a házban történik, és rájuk is tartozik. Az meg, hogy a kisfiú jó, és a Mikulás bácsi elhozza neki, amit gondolatlevélben kért Tőle, az állatokra is tartozik, mert … na, jó, akkor most elmondok egy titkot Nektek.

Hajoljatok csak ide. De pszt, nem hallhatja ám meg akárki, mert nem is tudják sokan, hogy a Mikulás bácsi, mielőtt elindul a gyerekeknek kiosztani az ajándékokat, előtte, na meg persze a csomagok felrakása előtt, amiben minden állat segít, - de erről majd később mesélek-, szóval az előtt megkérdezi az állatokat, hogy kinek, mi a véleménye arról a gyerekről, akihez épp készül?

Ezért mennek minden nap a Suttogó Tisztásra, hogy ott meghallják a suttogást, amit a gyerekek mondanak, vagy épp gondolnak. Utána együtt mennek a Mindent Látó Tóhoz. Ott meg is tudják nézni, hogy ki, hogy viselkedik, mert olyan, mint egy hatalmas TV, amiben minden lehet látni. Ha csak,- mint múltkor is-, Ravaszdi Kobold össze nem zavarja a vizet, mert akkor zavaros lesz, és semmit nem lehet benne látni. Mikulás bácsi nagyon mérges volt, amikor bezavarosodott a víz.

Megbüntette a koboldot.

Az volt a büntetése, hogy minden állatnak két puszit kellett adnia és nyilvánosan bocsánatot kellett kérnie. Na, ezt végképp nehezen viselte, de Mikulás bácsival nem lehet vitatkozni.

De, hol is tartottam?... ja, igen, igen Petinél.

Amikor az erdő állatai a tóba néztek, azt látták, hogy Peti szófogadóan ül az autóba, és Édesapja viszi az óvodába. Nagyon sóhajtottak. Peti most is ügyes volt.

-         Állj!- kiáltott fel Negatívpatkány- biztos gonoszakat gondol közben. –Felzúdultak az erdő lakói:

-         -Hogy mondhatsz ilyet? Ő nem olyan! – és együtt nézték, hallgatták a gondolatait.

Peti persze erről mit sem tudott. Mosolyogva ült Édesapja mögött és azon gondolkozott, hogy ma angol foglalkozása is lesz az óvodában, és milyen új dolgokat tanulhat meg? „Biztos nagyon izgalmas lesz!” Örömmel és szeretettel várta, hogy ismét találkozhasson a társaival.

Morcmedve megelégelte, hogy Negatívpatkány mindenkiről csak a rosszat feltételezi, és egyetlen mozdulattal beledobta a Szeretet Forrásába. – Na!- kiabált oda, a kapálódzó barátjának – Épp itt az ideje, hogy Téged is tisztára mosson a szeretet! – Majd, mind, aki jól végezte dolgát, sietett vissza a suttogó tisztásra, ahogy már várták az erdei állatok és köztük egy mosolygós, nagy fehér szakállú, piros ruhás és piros csizmás bácsi.

Kitaláljátok, hogy ki érkezett meg?

mikulas.jpg

Bizony, bizony, a Mikulás bácsi!

 

Mikulás bácsi nagy szeretettel nézett végig az erdő lakóin, majd mosolyogva szólalt meg:

-         Köszönöm, hogy ma is segítetek nekem. – majd zavartan nézett körül - Ó! Várjunk csak! Látom valaki, hiányzik! – Csak nem Negatívpatkány? – Morcmedve zavartan cammogott előre, hogy elmondja ő a ludas, mert barátját bedobta a Szeretet forrásába. De nem kellett megszólalnia. Mikulás tudta, hogy mi történt. Szeretettel megsimogatta medve buksiját, és azt mondta:

-         Majd előjön, ha már megbocsátott magának. Ne légy szomorú miatta! – evvel kinyitotta az aranykönyvet, ami eddig a térdén nyugodott és minden figyelmét a benne írtaknak szentelte. – Lássuk csak, lássuk akkor kire kell készüljünk ma? – Vidámnyúl szólalt meg:

-         -Petit néztük meg és még a gondolatait is, és tényleg jó kisfiú. Mikulás bácsi Ő nagyon jó és minden ajándékot megérdemel! – bizonygatta a nyuszi, nagy hangon. Mikulás elmosolyodott:

-         Vidámnyúl, örülök, hogy így kiállsz Peti mellet. Látom én is a könyvemben, hogy bizony, dicséretet érdemel. De, ha már megszólaltál, elárulod nekem, hogy miért érdemel az ajándékot, aki jó? Elmondod azt is, hogy mi az, hogy jó? – Nyúl zavarba jött, de megszólalt:

-         Nem, nem azért érdemel ajándékot, mert jó, hanem, mert Mikulás ünnepén minden gyerek szokott ajándékot kapni, és az olyan izgalmas, amikor a Mindent Látó Tóban nézzük, hogy Te otthagyod az ajándékokat és Peti, meg csillogó szemmel bontja ki. Ugye viszel Neki idén is ajándékot?

-         Persze, hogy viszek, de nem válaszoltál. Mi az, hogy jó? – Vidámnyúl most már tényleg nagyon zavarban volt, nem is tudott megszólalni. Helyette Cserfesfecske tette meg:

-         Jó az, amikor szófogadó, meg rendes, meg elrakja a ruháit maga után, meg elrakja a játékait is, meg fogat is mos.

-         Valóban így gondolod? – kérdezte Mikulás.

-         Így.- mondta Fecske, de már nem volt akkora meggyőződés a hangjában, mint korábban. Mikulás elnevette magát:

-         Fecske barátom, tudod te is, hogy nincs jó és nincs rossz. Elhatározások, tettek, hit van. Persze mindenek felett a szeretet. A feltétel nélküli szeretet. Viszont, ha feltétel nélküli, akkor …?

-         Akkor nincs feltételhez kötve, és mindenki kaphat ajándékot! – kiabálták kórusban Kerekerdő lakói, és hangos kacagással álltak neki csomagolni az előre elkészített ajándékokat.

Sok volt az ajándék, amivel készültek

Piros alma fényesen

Nevetve várt édesen

Csokoládé krampusz,

Csizma, a zsák száján

Mind bedugva.

Volt aranyos virgács

Számos ágán, mit látsz?

Pöffeszkedő szaloncukrot,

Grillázst.

Kerek labda, kicsi vasút,

Babák sora nem ér véget

Helikopter be sem férhet?

Hatalmas a rejtélyes zsák,

Minden gyermek álma belefér,

Mikulás jön hozzád szánján

Idejében, odaér.

 

-         Hó Te Rudolf, indulni kell! – mondta Mikulás bácsi, mikor befogta a rénszarvasokat a szán elé, hogy repítsék el a gyerekekhez, akik már nagyon várták.

Kerekerdő lakói vidáman integettek utána és szaladtak a Mindent Látó Tó partjára, hogy megnézzék, mikor Peti, és a többi gyerek kibontják az ajándékot. Szemükben a meglepett csodálkozás és egy tiszta fény szikra, mely a szeretetből született.

 

Bp. 2012. december 1.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.