Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Liliom könyvei

2013.09.26

 Egyszer volt, hol nem volt a Nagy hegyen is túl volt egy kicsi kis falu. Az emberek nem voltak gazdagok, mégis a falu kocsmájában töltötték a szabadidejük nagy részét, hiszen egyéb hely nem volt, ahol összejöhettek volna.kocsma_02.jpg

Élt ebben a faluban egy lányka, Liliom, aki nagyon szerette a könyveket. Sokat olvasott és szerette volna, ha a falu népe is inkább olvasással, mint kocsmázással tölti az idejét.

Liliom, mert elhatározta, meg is teremtette a könyvtárat, sok, sok munka és még több lemondással. A régi könyveket felkutatva, sokszor penészes és vizesen szedte elő őket, katalogizálta és tette fel a polcra, amit a faluból kapott.

Egyre több idejét töltötte a könyvek közt, és egyre több könyvet tudott összegyűjteni.

Évek hosszú és kitartó munkájával elérte, hogy már a faluból is sokan ajándékoztak könyveket a könyvtárnak. Mind többen keresték fel a kicsiny könyvtárat, ahol mindenki megtalálta az ízlésének való könyveket.

Híre ment a közeli városba, hogy itt, ebben a kicsiny faluban van egy lányka, aki idejét, erejét nem sajnálva azon dolgozik, hogy az emberek kultúrált módon tudjanak kikapcsolódni, szórakozni.

konyv.jpg

Erre már a falu vezetőségének is fel kellett figyelni.

Megkötötték a szerződést a Városi Nagy Könyvtárral és így megkaphatták a támogatást, ami minden ilyen helyet megillet.

De a Hatalmasok ezt nem nézték jó szemmel és a kicsiny, de sokat adó könyvtár, nem kaphatott a neki küldött pénztámogatásból.

Liliom nem adta fel. Barátok segítségével újította fel a helyet, szereztek polcokat, bútorokat, hogy még kényelmesebbé és szebbé tegyék a sokasodó könyvek helyét.

Évekkel később a Hatalmasok, annyi kedvezményt adtak, hogy amennyiben Liliom elvállal még más munkát is, akkor annyi fizetést adnak neki, amennyi egy szakember egyharmad jövedelme. Liliom nem keseredett el, mert nagyon szerette a könyveket, és mert a helyet a sajátjának érezte, hiszen Ő hozta létre, így is vállalta. Mellette még más munkákat is elvállalt, mindig kedvesen, mindig mosolyogva, hogy meg is tudjon élni.

Teltek az évek és a Hatalmasok egyre nagyobb hatalomra törve, nem nézték jó szemmel, hogy a semmiből ilyen ügyesen építi a lányka a kicsi falu kultúréletét, így egyik napról a másikra elvették a fizetését.

Liliom nem adta fel, hiszen szerette a könyveket és ingyen is tovább végezte a dolgát.

Majd egyszerre már a könyvtárat is készülnek elvenni Tőle. Hatalmi harcok áldozatává tették. Az értékes könyveket szétlopkodták és Liliom hiába kérte, hogy adják vissza, hiszen más is olvasná, nem kapta meg őket.

Liliom nem adta fel. Hisz az emberi jóságban és hisz abban, hogy hozzá nem értők, nem vehetik el a szeretett könyveket, melyekért Ő harcolt az egész falu javára.

konyvtar-2.jpg

 Ülök a dolgozószobámban, nézem a monitort, hallom a billentyűzet egykedvű pötyögését. Lelki szemeim előtt a kicsi könyvtár és a mindig mosolygós Liliom, akinek hite, sokaknak ad leckét. Innen üzenem Neked Liliom:

ÉN drukkolok Neked, és nagyon kívánom, hogy megmaradjon a könyvtár, amit Te kezdtél, Te hoztad létre, és Te harcoltál időt, fáradtságot, erőt nem kímélve!
Büszke vagyok a barátságodra!

Köszönöm!

(A képek az Internetről származnak és csak illusztrációk.)