Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Igram tudása

2013.07.02

 Kérlek, mielőtt elhelyezkednél kényelmesebben, hogy elolvasd ezt az írást, tölts magadnak egy pohár vizet. Mindegy, hogy csapvíz, vagy ásványvíz, mindegy, hogy kútvíz, vagy vezetékes, mert pillanatokon belül úgy is megváltozik.

Mindegy hogy a pohár átlátszó vagy színes, kerek vagy szögletes, műanyag vagy üveg, mert ez nem befolyásolja azt, hogy most megtanítlak egy olyan dologra, amit az Őseink tudtak, csak mi nem emlékszünk rá.

viz-kezben.jpg

 Most helyezkedj el a géped előtt kényelmesen. Állítsd be úgy a monitort, hogy szemmagasságban legyen, és ne kelljen „megtört” szögben olvasnod, hanem kényelmes ellazultságban tehesd meg.

Ha elhelyezkedtél, akkor a pohár vizedet fogd a két kezed közé, és úgy olvasd el a mesét, melyet itt és most Neked írok.

Neked találtam ki, hogy átadhassam azt a tudást, amit a Táltosok tudnak / tudtak és alkalmazzák / alkalmazták mid a mai napig.

 

Egyszer még régen, amikor a Nagy Anyafolyó ölében élő ember, tisztelte az Ős elemeket, mert tudta, hogy velük és bennük él mindaz a teljesség, aminek Ő is szerves része, Igram, ki egy pajkos kislány volt, lement a folyó medréhez, mert szerette nézni a tiszta víz csillogását, ahogy megtörik Nap fényében, s megannyi színt vet a csiszolt, sima kövekre.

A folyó fölé hajlova nézte a fényeket, hangosan kacagott a halak mókás játékán, belefeledkezve abba a gyönyörű nyugalomba, amit a pillanat adott.

Tiszta lelkét, nem érintette fájdalom, csodás érzéseit nem érintette még felhőként a csalódás.

Ismerte, mert része volt a titok, mi a pillanatból áll és nem is terjed tovább.

Ahogy ott nézelődött, egyszer csak megzavarosodott a kristálytiszta víz, és egy örvény kíséretében a felszínre bukkant, Lea a víz szelleme. Így szólt a csodálkozó nagy szemeket meresztő kislányhoz:

viz-ero.jpg

-         Légy üdvözölve Igram. Te kapod meg azt a lehetőséget, hogy elmondd az embereknek, a víz az, amiben minden gyógyulás lehetősége megvan. Gondolataid áramoltasd a vízbe és gyermeki tisztaságod esszenciájával megtöltve, az mindenkit meggyógyít, tisztára mos, legyen annak lelki vagy fizikai kór-ja.

Majd áldásra emelte kezét és alámerült a hullámokban.

Igram tátott szájjal figyelte a jelenséget, és döbbenten tudatosult benne, hogy most valami nagy ajándékot kapott. Nem taglalta, hogy megérdemli vagy sem? Mert tudta, ha a Tündér neki adta, akkor neki van dolga vele.

Így két keze közé fogta a vizet és így szólt:

-         Víz! Te ki megtisztítasz, feltöltetsz, és életet adsz! Áldott légy! Áldásod szálljon anyáról, leányra, míg a Világnak Világossága. Áld meg férfiainkat is, hogy nemzetünk lehessen áldott általad. Áldásod adjon életet, minden élőnek, kit Gaia magán hordoz, s míg a tudás, feledésbe nem merül.

Majd boldog mosollyal ajkához érintette tenyerét és megitta a vizet, melyet ilyen módon áldott meg.

Gondolatban látta a későbbi anyákat, nőket, férfiakat, akik a Nagy Anyafolyó ölében éltek, hogy a tudás, feledésbe merül, majd ismét tudatosul, mert voltak, akik emlékeztek és átadták mindenkinek.

 

Eddig a történet a vízről, melyet, ha kezedbe fogsz, mondd el az áldást, hogy tisztítson meg minden lelki, érzelmi, fizikai kíntól.

viz-ivas.jpg

Átadtam Neked Igram tudását, mely Általad él tovább!