Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyerekkori meséim

2012.12.27

 Ültünk a kályha mellett s Nagyanyó mesélt. Csak az olvasó lámpa világított feje felett, keze szorgalmasan járt, kötögetett. S ahogy kedves arcát néztem, ősz tincsei az arcába hullottak, kéklő, mély szeme szeretettel mosolygott a világra.

Jó volt érezni levendula illatú, tiszta ruhájának fény illatát.

-         Nagyanyó… most mit csinál, a Mikulás?

-         Ó- nézett fel kötéséből, majd fáradtan ölébe is ejtette a készülő sálat – ilyenkor?-

Kérdezett vissza.- Ilyenkor az állataival járja az erdőt. Mindenkinek megvan a saját feladata, amit nagyon ügyesen tud csinálni, hogy majd, ha eljön az ideje és a gyermekeknek ki kell hordani az ajándékokat, minden a legnagyobb rendben menjen.

Összegyűjtik a diót, mogyorót, mókusok hordják rendre be a Nagy Mikulás raktárba, kicsi kocsikkal.

Sün anyó segít az almát előkeresni. Persze a legszebbeket, melyeket megcsókolt a Nap, beleadva erejét, hogy annál ízesebb legyen.

S ni ott, hogy fut az Őz, Ő feladata a csokoládégyárból a figurákat elhozni. Időben megrendelte Mikulás, vannak kisebb csokoládé mikulások, vannak roggyant csizmák szépen megmintázva, vannak kicsiny pufók krampuszok is, a huncut kislányoknak. – mosolyodott el és szeretettel simította meg arcom.

-… és , … és virgácsok is vannak? – kérdeztem pirosra gyúlva, nagy zavarban.

- Virgácsokat is nyestek a krampuszok, hajlékony mogyoró vesszőből, de…. érdekes ez a Mikulás bácsi, hiszen szaloncukrokat köttet rá, piros papirosban, fényes hassal pöffeszkednek a virgácsokon. Nem verekedni kapja azt a gyermek sereglet.- mondta, mosolyogva, és én megnyugodtam, a tegnap elcsent sütemény vétkére gondolva.

 

Jó volt az én Szüleimmel, Nagyszüleimmel gyereknek lenni. Én voltam sokáig a legkisebb a családban, mindenki kedvence. Szőke repdeső hajammal, nagy kék szemeimmel, gombonc alakommal és hihetetlenül cserfes számmal, mindenki szeretett. Én fürödtem szeretetükben s kiélveztem minden ízét annak, míg egyszer csak trónfosztás nem következett, 8 éves voltam, hogy megszületett öcsém, Szüleim 4. gyermeke.

 

Született egy kis testvérem

Nagy öröm, nagy öröm

Édesanyám, Édesapám

Köszönöm, köszönöm

Olyan, mint a hajas baba

Icike, picike

Hüvelyk ujjam be se fér a

Kezibe, kezibe

Mégis eszik, szuszog, alszik

Eleven, eleven

Kis testvérem és szívemből

Szeretem, szeretem.

 

Természetesen gyerekként mindent elkövettünk két nővéremmel, és öcsémmel, amit el lehetett követni, hogy Szüleinknek ne legyenek nyugodt éjszakái.:)

Bár Édesapám egy vállalat igazgatója volt, Édesanyám ár kalkulátor, majd könyvelő, de nem álltunk nagyon fényesen anyagilag. De ezt valahogy akkor nem éreztük tragédiának mi gyerekek.

Emlékszem elsős voltam, amikor hónap vége felé eltört a grafit ceruzám. Mentem Édesanyához, hogy szeretnék egy újat kapni. Rám nézett nagy, szerető szemeivel, könnyfátylon keresztül, leguggolt hozzám és megsimogatta arcom, majd azt mondta:

- Nem tudok kislányom most venni újat. – s és nem értettem hangjából kicsengő fájdalmat, szomorúságot.

Nyáron a szomszéd néni megkért bennünket, gyerekeket, hogy segítsük a cseresznyéjét felesben leszedni. Nem értettem. Mi az, hogy felesben? Én úgy gondoltam, hogy a felét minden egyes szemnek leharapom, s másikat Neki adom. Nővérem mondta meg, hogy nem így kell.

A zamatos, fekete cseresznye kosarakba került s mi nagy boldogan vittük részünket Édesanyához. Szomorú szemekkel nézett ránk: Nem tudjuk eltenni télre, nincs cukor itthon. – mondta.

- Megoldjuk. – mondta nővérem, s mi hárman lányok (Öcsém akkor még nem született meg), a cseresznye felét kivittük a heti piacra. Újságpapírból zacskót hajtogattunk és kimértük a kilós adagokat. Sikerült mind eladnunk. Visszafelé a boltban vettünk az árán két kiló cukrot és nagy boldogan vittük haza, Édesanyánknak. S akkor télen, amikor a szél hordta a puffadt hópelyheket, s jó volt a szobában Nagyanyó meséit hallgatni a meleg kályha mellett, amikor a Mikulást várva nagy várakozással szívünkben, kis félelemben az elkövetett csínyek miatt figyeltük, hogy nem halljuk-e meg a csoszogó hangot, vagy a rénszarvas csengettyűit, Édesanya mindegyikünknek hozott be egy-egy tálka cseresznye kompótot. Az jutott eszembe, hogy milyen szép és tökéletes a mi világunk.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.