Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A tündér és a sárkány

2012.12.27

Történt egyszer, hogy egy kora tavaszi tulipán kéjesen sütkérező, tűzpiros kelyhét nyitogatva, egy kicsi fej jelent meg a kehely szélén. Majd két kicsi kéz emelkedett lassan, méltóságteljesen a magasba és egy hatalmas ásítás közepette, nagyot nyújtózva, egy tündérlányka nyitotta szemeit a világra.

„Megszülettem”. – mosolyodott el a tündér.

-Megszületett. Megszületett. Megszületett!- hangzott mindenhonnan a boldog kacaj, csilingelve a sárga nárciszok kelyheiből, kék harangvirág, selymes szirmaiból, cseresznye virág rózsaszín, mézillatú virágocskáiból. Millió kicsi tündér, apró fejecskéje bújt elő és mosolygott a jövevényre.

A kicsi tündérlány nagy, ártatlan szemekkel nézett szét a reggeli, simogató napfényben és boldog megelégedettséggel vette tudomásul, hogy ezen túl itt fog élni.

Még emlékezett az előző életére, mikor Tündérkirálynő egy fontos feladattal bízta meg. Egy kicsi sárkány megmentése volt akkor a feladata.

Elmosolyodott. Nem volt könnyű a feladat.

Ő mindent megtett, hogy a sárkány boldog legyen, hogy akarjon élni, hogy vegye észre az élet szépségét. De a sárkány belemenekült a félelmei mögé.

Ismeritek a félelmeket? Nem? Nem baj. Borzalmas és bosszantó árnyak. Mindig ők akarnak győzni, de soha nem győzhetnek. Ezt ők is tudják, és ezért támadnak.

Sárkánynak is a legnagyobb félelme volt, hogy Ő nem egész. Fél-elem. Így nevezte. -

Tündérlány kényelmesen elhelyezkedett a tulipán kelyhében. Bocsánatkérő mosollyal

tolta arrébb az egyik porzót, majd szárnyait maga alá hajlítva merült bele emlékeibe. –

 

Sárkányt egy mohos szikla alján, összetörve, legyengülve, életuntan, félelem árnyakkal körötte találta meg. Látta, ahogy a félelem árnyak már Benne is mozognak. Szabadon áramlottak ki-be a szívében és a sárkány nem védekezett. Nem akart élni, így hagyta, hogy a félelmek egyre jobban legyengítsék. Egyre több erejét vették el, egyre mélyebbre taszították a Beláthatatlan Fekete Birodalomba.

Tündér döbbenten nézte az egykor hatalmas, minden erőt, birtokló sárkányt. Hosszas töprengés után szólította meg:

-         Mit csinálsz itt? Miért nem kapsz szárnyra és repülsz el innen? Miért hagyod, hogy a félelmek legyőzzenek?- kérdezte csendes felháborodással. – Hiszen csak ki kellene nyitnod a szemed, hogy lásd a Fényt és a félelmek eltűnnének. De hiszen Te ezt tudod. Miért nem emlékszel minderre? – A sárkány nem mozdult. Szemei zárva maradtak, csak torkából tört fel halk nyögéssel egy lemondó sóhaj.

-         Szólalj meg! – kérte a tündér. – Legalább csak annyit mondj, tudod, hogy itt vagyok. -Újabb halk sóhaj volt a válasz. A tündér tehetetlenül ült le a földre, mely hideg volt, ide a Nap sugarai nem értek el. Fázott. Fáradt volt a sok repüléstől, kutatástól. Haza szeretett volna menni, hogy Tündérkirálynő kedves mosolyától felmelegedve, tündér társaival a napfényben repkedve, boldog mosollyal kortyolhasson a hajnali, friss harmatcseppekből. Éhes, szomjas volt. Szeretett volna a kökörcsintől nektárt csenni, boldog kacagással, mézharmatot inni.

Tudta, hogy nem mehet. Feladata volt és nagyon szégyellné, ha nem tudná teljesíteni. A Tündérkirálynő és a Nagy Sárkánytanács is bízott benne. Őt bízták meg kicsi Sárkány megmentésével és Ő boldogan vállalta ezt. Akkor nem gondolta, hogy ennyire nehéz lesz. Nem gondolta, hogy Sárkány nem akar élni. Ezt nem mondták el neki.

Nézte Sárkányt és hirtelen értette meg, Fényt kell hozzon, hogy életre kelthesse. Tündérzsákjába nyúlt. Valamennyi fényt még talált a zsák alján. Tudta, hogy ha ezt a Sárkánynak adja, akkor Ő gyengül le, de nem törődött vele. Sárkánynak jobban kellett. Elővette a kicsi aranyfiolát és Sárkány fölé hajolt. Megérintette a hideg, lázas testet. Megborzongott. Átfutott benne a gondolat, hogy későn érkezett. Szeméből egy könnycsepp hullott alá és a sárkány szívére esett. A hatalmas test megremegett. Tündér ijedten ugrott hátra. A két szemhéj pislogni látszott és résnyire nyílt. Élettelen üresség áradt ebből a tekintetből.

-         Mit akarsz itt? Mit akarsz tőlem? – kérdezte a sárkány.

-         Szeretném, ha eljönnél velem a Fény birodalmába.- suttogta a tündér, meghatottan, hogy végre szóra bírta a sárkányt.

-         Nem megyek sehova. – mondta a Sárkány, és szemeit újra becsukta. Tündér sóhajtott,

majd leült a sárkány mellé.

-         Jó. Akkor én sem. Itt maradok melletted. Nem érdekelnek a félelmeid. Nem érdekel a Sötét Birodalom vonzása sem. Itt fogok melletted ülni, amíg életre nem kelsz. Mesélek Neked az életről. – és így is tett.

Éjjel, nappal a sárkány mellett ült. Mesélt a fényről, a tündérek hajnali táncáról, mesélt a sárkányok bajvívásairól, mesélt a szeretetről, mely mindenkiben él, ha még elbújva is.

Mesélt éjjel és nappal, mesélt hosszú hónapokon át.

És kitartásának eredménye lett. Sárkány kezdett erőre kapni. Már nem akart meghalni. Kezdtek szűnni a körötte levő árnyak. Mind kevesebb sötét, riasztó lény vette körül. Egyre erősebb lett, és erejének visszanyerését tündérnek köszönhette.

Tündér egyre csak ült mellette és mosollyal ajkán mesélte életet, adó meséit. 

Már nagyon éhes, nagyon szomjas volt. Rettenetesen fáradt volt és ereje kezdte elhagyni.

Ezt a sárkány nem vette észre. Boldogan sütkérezett az új látásmódjában, nem figyelt Tündérre.

Míg egyszer csak a tündér nem szólalt meg. A mese elhallgatott. Sárkány odakapta a fejét, ahol a tündér ült. Meglepve látta, hogy tündér milyen sápadt. Szárnyacskái csüggedten lógnak mellette, nincs bennük erő.

Ekkor eszébe jutott, hogy mindez miatta van. Megerősödött izmait megmozgatva, nagyot nyújtózott. Összeszedte minden erejét, hogy szárnyait kibontva, a fénybe tudjon repülni, mert tudta, csak így mentheti meg Tündért, aki minden életerejét rááldozva egyre halványabb lett.

Megijedt. Képes lesz a fénybe repülni? Képes lesz a tündért életre kelteni?

A félelem árnyak újra támadni kezdték. Tündér meséiből tudta, ha meginog, ha hagyja, hogy a félelem eluralkodjon rajta, akkor mindketten itt halnak meg. Nem akarta hogy Tündér meghaljon. Emlékezett a hónapokig tartó mesékre, a csilingelő kacagásra, a forró könnycseppre, mely meleget hozott megfagyott szívébe.

Megrázta magát. Hatalmas levegőt vett és fogait összeszorítva próbálta ki szárnyait. Még tudott repülni. Tett egy kört a Tündér felett. Görcsös volt, billegett. Eszébe jutott a mese, melyet Tündér mondott az erőről. Gondolta, ha hívja az erőt és kipróbálja, avval nem lehet baja. Hát megtette:

 „Kérek erőt, hogy Tündérlányt a fénybe vihessem!” Kiáltotta a Mindenségbe.

És mert kért igaz, tiszta szívvel, a Mindenség válaszolt neki:

 „Kívánságod számomra parancs!”

Hatalmas erőt kapott. Óvatosan a Tündért a hátára ültette. Majd felszállt. Nem törődött a rácsimpaszkodó félelmekkel. Nem törődött szárnyát megsebző Sötétség Birodalom kapujának kiálló kőszikláival. Erős volt. Hitt és bízott abban, hogy Tündért meg tudja menteni. Szállt egyre csak szállt, mind feljebb és feljebb. Szárnyalt éjjel és nappal, szárnyalt heteken át fájdalmait nem figyelve, félelmeit elhagyva, mert szívében kinyílt a szeretet.

… és ahogy szárnyalt érezni kezdte, hogy Tündér is erősödik.

Együtt, kacagva érték el a Fény birodalmát, ahol Tündérkirálynő és a Nagy Sárkánytanács fogadta őket.

Boldog megelégedéssel ölelték át egymást.

Sikerült.

Napokon át boldog békességgel éldegéltek a Fény birodalomban.

Beszélgettek, nagy sétákat tettek az Üveghegyet csodálták messziről, kristály patakokban lubickoltak hangosan kacagva a halak játékán.

Mikor mindketten kellően felerősödtek a Tündérkirálynő meglátogatta Őket.

-Ideje indulnotok a közös feladatotokra. – mondta. – Most egy olyan feladattal bízunk meg benneteket, amihez mindketten kelletek. Másként, mint azt most tettétek.

- Mi a feladat?- kérdezte tündér.

-Majd, ha ott lesztek, megtudjátok. Most nem árulhatom el. – búcsúzott mosollyal a Királynő  Tőlük.

 

– Kicsi tündérlány kacagva szállt fel a tulipán kelyhéből. Eszébe jutott feladata, amit most kell, teljesítsen. Meg kell, várja Sárkányt. Boldognak kell lenniük. Ezt a feladatot kapták, együtt.

Felszállt a cseresznyefa tetejére és szétnézett. Szívében hatalmas szeretettel, boldog várakozással integetett a távolban feltűnő Sárkány felé.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.