Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hajnali gondolatok

2018.03.16

Megint arra ébredtem, hogy Adonáit szólítom, Vele beszélgetek. Most is megnyugvás, szeretet és valami leírhatatlan békét, belső örömet éreztem.

Mindig így van, ha Adnoáijal beszélgetek.

 

Egyszer megkérdeztem Vejem, hogy hány neve van Istennek? - Sok.- volt a válasz.Istennek annyi neve van, ahány aspektusa.

Adonái az egyik.

Ahogy a hajnali madárdal beszűrődött kicsi szobámba valami megváltozott bennem. Úgy éreztem a világ így teljes és tökéletes, ahogy van. Elmúlt belőlem a hónapok óta tartó szorongás, fájdalom, félelem.

Tudom, hogy az Ő akaratából van így, és nagyon hálás vagyok ezért.

Jól értsd meg, nem a minden mindegy, majd csak lesz valami állapot ez, hanem egy belső bizonyosság.

Amikor már nem a hit vezérel.

Amikor nem az a kérdés, hogy:

-Hiszel Bennem?

Csak az, hogy:

-Bízol Bennem?

A hit egy távoli, megfoghatatlan remény abban, hogy Van, Létezik, megfigyel, odafigyel rám.

A bizalom, ha TUDOM, hogy Van, Él mert a Teremtőm, Barátom, Szerelmetes EGY-s-ÉG-em.

Sokszor és sokat kérdezek mostanában. Nem csak Acces kérdéseket, de mindenfélét. Mindig jön is a válasz, hol erőteljesebben, hol csak suttogásként, vagy kósza gondolatként. S így mikor folyamatosan beszélgetünk, már nem hit kérdése a Léte.

Beszélgetni avval lehet, aki ott van, velem van, figyel rám, odafigyel rám.

 

Köszönöm Neked Adonái!

eletvirag--javorka-csaba.jpg

Kép: Jávorka Csaba, Életvirág