Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Amikor nincs idő

2016.04.24

Az Asszony már harmadszor volt a kórházban. Különféle vizsgálatokat végeztek Nála. Sokadjára derült ki, hogy epekövei okozzák az ájulásokat, fájdalmakat.

Gyereke, unokája, dédunokája van. Látogatni, a jelenlegi kórházi bent fekvése alatt csak egy lánya volt.

Hívta telefonon a másikat, akinek válasza annyi volt: Nincs időm.

Hívta a harmadikat, aki avval zárta le, hogy: Nincs arra dolgom, miért mennék?

Ülök az ágy mellett, nézem ráncos arcát, s ahogy meséli szeméből, potyognak a könnyek.

„Holnap műtenek.”-mondja. „Nem félek. Ha el kell mennem, megyek.” Vigasztalom, hogy epekő műtét ma már rutinnak számít, nem lesz semmi probléma. Rám mosolyog, látom a szeméből, tényleg nem fél.kez.jpg

Bennem egy érzés kúszik fel, s mind erősebben fojtogatja a torkom, majd már pulzálnak bennem a keserű mondatok: Nincs időm. Nincs dolgom arra.

Eszembe jutnak saját gyerekeim. Vajon nekik lesz-e rám idejük, ha épp kórházban leszek?

Mi az, amit elvárhatsz egy gyermektől? Mennyiben függ ez össze a neveléssel, vagy inkább az jön vissza, amit adtál?

A mai rohanó világban, amikor mindenki hajt, hogy jobb élete legyen… - jön fel bennem a gondolat, majd el is hessentem. EZ nem lehet magyarázat semmire.

Időd annyi van és arra, amennyit magadnak megengedsz, amire szánsz.

Akkor vajon ebben a családban, mi lehet az ok, ami miatt: Nincs idő, vagy nincs arra intézni való?

Egy ANYÁT tényleg lehet sutba dobni? Lehet akkor elővenni, ha épp időm engedi, ha meg úgyis arra van dolgom, akkor beugrani?

Ülök az ágy mellett csendesen, nézem ráncos arcát. Nézem, ahogy az infúzió cseppjei egyenletesen gördülnek alá. Csendben figyelek, bár ordítanék legszívesebben:

EMBER! Most még be tudsz menni Hozzá! Most még átölelheted!