Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sarlós Boldogasszony - Július 2.

2014.06.30

 A kereszténység a XIII. századtól július 2-án a „nehézkes” Máriának, Jézussal áldott állapotban levő Szűznek Erzsébetnél, Keresztelő Szent János jövendő anyjánál tett látogatását ünnepelte.

Az ünnepnap megválasztásába egy kis hiba csúszott. A szóban forgó esemény idején az evangélium szerint Erzsébet a szülés előtt állt (Lk 1,39–56), fia születését azonban már az ősegyház 8 nappal korábban, június 24-én megünnepelte.

Ez lehet az oka, hogy a XVII. század derekától az ünnepet törölték a hivatalos római naptárból, de mivel a nap az aratás kezdetére esik, a közelmúltig jelentős dátum maradt, persze nem eredeti tartalma szerint, hanem aratóünnepként.

Nálunk, hogy a többi Mária – „ősmagyarul” Boldogasszony – ünneptől megkülönböztessék, a Sarlós Boldogasszony nevet kapta.

Népünk nem Péter-Pálkor kezdte az aratást, ahogy a kalendárium előírta volt, hanem e Boldogasszony-ünnep másnapján.

buza3.jpg

Az ünnep hiedelem- és hagyománykincse nagyon gazdag. Virágszentelés, szegények istápolása, anyaság, de legfőképp az aratás a tárgya.

Az ezen a napon szedett fűszernövények és persze a gabonafélék szentnek számítottak, varázserőt tulajdonítottak nekik.

E napon csak jelképesen dolgoztak, a szerszámokat megáldatták a pappal, a búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek.

Az aratást másnap szent rítushoz illő áhítattal kezdték. Tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdepeltek és imát mondtak. A munkát a föld szent, keleti sarkában kezdték (napkelet!), az első két kévét keresztbe rakták.

Mindez az életet jelentő új kenyérnek szólt, és benne tudván tudatlan a sarló, kasza alatt elhulló gabonaistennek, akinek kultusza Jézus Krisztus testének, a szent ostyának tiszteletében napjainkig töretlenül tovább él.

Régi gyakorlat és hagyomány szerint sarlóval az asszonynép aratott, és nyomukban járva a férfiak kötözték a kévét. Közvetlenül ebből ered, hogy a nép szimbolikus szemléletében a Szűzanya arat; Fiára hagyja, hogy gyűjtsön, és a búzát a konkolytól elválassza (Mt 13,26–30).
- Ker. naptár nyomán.-

Július, ÁLDÁS hava is bővelkedik az ünnepekben. 
Ebben a hónapban érdemes a nőies, befogadó oldalunkat vizsgálnunk, mélyítenünk.
Búza = Élet.
Mit várunk el az élettől?
Mit adunk az életnek?
Milyen a hozzáállásunk az élethez?

Áldásokban gazdag, bőséget hozó életet kívánok, mindnyájunknak!