Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nekem nem kell a sajnálatod!

2013.09.15

 Sajnálom, hogy sajnálod, mert, ha nem sajnálnád, akkor pont annyi energiád maradna, amennyi számodra elegendő.

Szegénykémnek hívod, akit sajnálsz, pedig bőségben él.

 

Sokszor írtam már arról, hogy amennyiben a magyar nyelvet helyesen használjuk és értjük, akkor tökéletesen megmutatja azt, amit mondani szeretnénk, amit gondolunk, és szavakkal fejezzük ki. Megmutatja az érzéseinket és véleményünket is, akkor is, ha nem tudatosan használunk egyes szavakat.

Nézzük, hogy mire is céloztam?

Amikor valaki elpanaszolja búbánatát neked, akkor te a „szegénykém, de sajnállak” mondattal, fejezed ki részvétedet az illető iránt.

Van ebben önzés nem kevés, részedről.

Abban a pillanatban, ahogy valakit elkezdesz sajnálni, magadnál kisebbre értékeled. Azt fejezed ki szavaiddal, hogy „Te nem tudod, de én meg tudnám oldani.”

Tehát önző módon és ítélkezve magad az illető fölé helyezed. Ebben a pillanatban el is indul az energiaáramlás, ami nem lenne baj, ha nem a te saját bioenergiádat adnád, sőt szinte tuszkolnád rá az illetőre.

A másik, hogy részt veszel a problémáiból, átvállalod azokat. Mondd, kell ez neked?

Látók ezt egyfajta sötét örvényként látják, ami körülveszi azt, aki kapja.

Sokat segítettél! Nem elég a maga baja, de még tőled is kap egy adag sajnálatot, amivel szintén jogában áll megbirkóznia.

Közben, kölcsön öröm visszajár alapon, ő is, te is jó adag adósságot vesztek fel egymással szemben.

Mondhatod a cikk olvasása közben, hogy: „Jó, jó, ezt értem, de akkor nem szabad sajnálkozni? Vajon ki lehet az, az ember, aki ennyi érzéketlenséggel van a mások irányába?”

Mivel a sajnálat – egyébként egyetlen fajtája sem, lett légyen az önsajnálat, vagy másokra erőszakolt – nem, hogy előre nem visz, hanem keményen a betonba ver energetikailag, így úgy gondolom, hogy nem igazán jó módszer a segítségnyújtásra.

Nem tartom érzéketlennek azt az embert, aki nem sajnálkozik, hanem azt mondja: „Nehéz lehet neked. Segítség az, ha meghallgatlak, és együtt találunk megoldást a gondjaidra?”, én inkább bölcsnek hívom.

Van itt még egy apróság, amin érdemes elgondolkodni:

Amikor valaki panaszáradattal önt el minket, akkor a múltról beszél. Ha és amennyiben az örök jelenben élünk, akkor van múlt? Akkor érdemes a múlttal foglalkozni? Akkor érdemes energiát adnom az általa nem kedvelt dolgoknak? Hiszen, ha beszél róla, teremt.
Ez a cél?

Újra teremteni a gondokat?

 Tudod mit? Ha összetalálkozunk az életben, és te úgy értékeled, hogy szánni való vagyok bármilyen téren is, engem ne sajnálj! Nem kell a sajnálatod! De mindig szívesen fogadom, ha annyit mondasz: Szeretet küldök neked!

 

Bp. 2013.09.15