Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miért mondunk nemet?

2011.03.27

Túlterheltek vagyunk, állandó időzavarral küzdünk, gyakran érezzük, hogy kihasználnak bennünket. Nem azt tesszük, amit szeretnénk.

Kötelességtudatból túl sok mindent vállalunk. Irtózunk a konfliktushelyzetektől, szeretnénk mások kedvében járni, félünk kinyilvánítani a véleményünket. Túl gyakran engedünk, engedelmeskedünk...

Írja egy kedves ismerősöm, amikor erről kérdezem.

Nos, úgy gondolom, hogy ebbe érdemes egy picit mélyebben beleásni magunkat. Miért is mondunk nemet, illetve, hogyan mondunk nemet?

Azt gondolom, hogy többeknek jelent a ’nem’ kimondása komoly gondot? Miért?

Mert a másikkal szemben, akinek kimondja a nemet, nem akar kellemetlen pillanatokat okozni. Ettől még a válasza a feltett kérdésre, kérésre nemleges, de megkerüli a kérdést és lehetőleg egy körmondattal, fogalmazza meg. Lássunk egy példát, mondjuk egy kérésre:

„Jaj, de kedves vagy, hogy rám gondoltál, de az, az igazság, hogy most ebben csak akkor tudok majd segíteni, ha X.Y. nekem is adott, mert a múltkor kért és nem adta meg, szóval, ha visszakapom, akkor persze természetesen….”

Ugyan azt jelenti lényegileg, de finomított változatban.

Vagy és ez a rosszabb variáció, nem mond semmit, illetve kétségeket hagy maga után válaszában.

A példánk:

„Igazad van. Értlek, tökéletesen meg is értem. Viszont úgy gondolom, hogy ha és amennyiben másképp fogalmaztad volna meg a kérésed, akkor ezt nekem ilyen formában fel sem tetted volna. Mert nagyon szívesen mondanék igent, de ha alapul veszem, hogy a te helyzetedben ez mivel járna, akkor csak ártanék vele….”

Itt persze a kérő – és ebben az estben tökéletesen mindegy, hogy egy cselekedet vagy tárgyi döntésről van szó, elkezdi győzködni a másikat, hogy de ez neki jó, sőt… meg egyáltalán nem kellene a másik fejével gondolkozni, és ha már igen, akkor miért is a nemleges a jó válasz?

A legrosszabb az én megítélésem szerint, ha egyenesen és nyíltan azt mondja valaki, hogy a másiknak miért is nem jó az, ha ő igent mond.

Nem csak, hogy azt, akivel szemben használja ezt, alacsonyítja le, hanem önmagát is minősíti vele.

Viszont az is egy érdekes dolog, hogy akinek nemet mondunk, az hogy reagálja le ezt a választ.

Csalódottan? Persze, hiszen amikor kért, azért tette, mert bízott abban, hogy a másik fél teljesíti a kérését.

Főként akkor érthetetlen, ha mind a két fél szíve szerint igent mondana, és mégis nem lesz belőle. Ezt nevelésnek, a másik kímélésének hívják a szakavatottak. S valóban az?

Vagy inkább gyávaság, esetlegesen szégyentől való félelem?

Miért mondunk nemet?

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Áthelyezve :)

(Mesélő, 2011.04.05 13:52)

Az itt írt hozzászólásokat, áttettem az erről a cikkről indított "vita cikkbe" :)