Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mennyit ér egy Édesanya?

2011.03.19

Ülünk a só barlangban ma is, mint minden nap, amióta a rehabilitáció légzésterápiája elkezdődött.

A nővér névsorolvasást tart, lassan úgy érzem magam, mint kisiskolásként.

A barlang só tégláit valamikor Parajdról szállították ide, mára már egybeolvadtak a levegő, víz hatására, szétbonthatatlanul.

Páratartalom: 74, hőfok: 14,2 Celsius. A kinti -4 fokhoz képest, kánikula.

A társasággal már megszoktuk egymást, beszélgetéseink a napi politikától, a ma mit főzzünk-ig, szinte mindenre kiterjednek.

Itt hallottam először az öreg Hölgyről is.

Nevezzük Erzsi néninek, s az egyszerűség kedvéért legyen férje, Feri bácsi.

Erzsi néni a kórház egyik főnővére volt, vagy negyven éven keresztül. Szerették a kollegák, szerették a betegek. Mindig mosolygott, mindig mindenkihez volt egy kedves szava, ugyan akkor vasszigorral és fegyelemmel irányította a rábízott osztályt.

Nyugdíj után is visszament dolgozni, élete úgy alakult, hogy mindene a munka lett.

Kicsi lakásban éltek a helyi társasházban, amit a kórház tartott fent, szolgálati lakásoknak. Két lányuk volt. Mindkettőnek már családja, gyerekei. Egyikük két utcával arrébb, másikuk az Alföldön élt.

A szülők mindkettőjüket tisztességgel felnevelték, diplomát adtak kezükbe, tisztességesen férjhez adták, mindketten megkapták a jelenlegi házukhoz a kezdő anyagi támogatást.

Erzsi nénit megtámadta a kór és már magatehetetlenné vált. Feri bácsi ápolgatta otthon, a két kis öreg nagy szeretetben, egyetértésben élt a kicsi lakásban.

A gyerekek nem látogatták Őket, ki tudja az okát?

Majd Feri bácsi meghalt.

Erzsi néni olyan állapotba került, hogy már nem volt arra sem képes, hogy amikor a kollegái a kórház konyhájáról vittek neki ebédet, akkor az ágyától a bejárati ajtóig menjen, hogy átvegye.

… és a gyerekei, unokái nem látogatták.

A kórház vezetősége úgy határozott, hogy befektetik Erzsi nénit a klinikára, a rehabilitációs részlegre.

A gyerekeket felszólították, hogy minden, ami az Övék vigyenek el a lakásból, mert az kell egy orvos házaspárnak, Erzsi néni meg úgyis a kórházban fekszik, már ki nem adják, csak abban az esetben, ha a lányai gondoskodnak Róla, vagy felvesznek mellé valakit, aki ellátja a egész nap.

A lányok meg is jelentek, a lakást kipakolták, s mikor kiderült, hogy a lakás szolgálati, abból Ők semmit nem kaphatnak, közölték ,a kedves Édesanyjukra, nem tartanak igényt, semmilyen szinten sem.

Ez 6 éve történt.

Erzsi néni azóta egyre betegebben, egyre gyengébben él a kórtermében, ma már kivinni a levegőre sem tudják, mert annyira gyenge.

De a gyerekei nem látogatják.

Néha egy-egy orvos, nővér visz Neki egy-egy dobozos üdítőt, egy-egy csokoládét vagy gyümölcsöt, kicsit beszélget vele a régi világról, majd szalad a dolga után.

Hisz a gyerekei nem látogatják.

Én is így mentem be Hozzá. Már nagyon beteg de a szeme mosolyog, ha épp magánál van.

Beülök mellé és fogom kezét.

Kérdezek a régi kórházi életről, egy letűnt világról és hallgatom akadozó szavait, amint csillogó szemmel mesél.

Kedves, szeretni való idős Hölgy.

Bár a gyerekei nem látogatják azóta sem.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.