Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Meg akarok felelni… hogy elfogadj!

2014.10.16

 A megfelelési kényszer tulajdonképpen mindenkinél egy tőről fakad. Kialakulásában nagy szerepük van a szülőknek, a gyermekkori hatásoknak.

A tökéletesség igényét támasztó merev nevelési szabályok, amely mindig feltételhez köti a szeretet kifejezését és az elismerést, éppúgy szorongó felnőttet eredményezhet, mint az elhanyagoló vagy bántalmazó nevelési stílus. Míg a rossz szülői bánásmód következtében negatív énképpel rendelkező, gyakran félénk vagy önmagát elutasító személyiség alakul ki, addig a tökéletességre nevelő jól szituált családi közegből magabiztosnak tűnő, ám a lelke mélyén bizonytalan és belső értékeit illetően könnyen megingatható egyének kerülhetnek ki. A külvilág felé mutatott viselkedés tehát nagyban eltérhet, de a feltételhez kötött önértékelés, és ezzel a szorongásra való hajlam, mindkét esetben jellemző lehet.

duzzogo-kislany.jpg

A megfelelési kényszer hátterében a legtöbbször kimutathatóak a szigorú szülői elvárások.

Az ilyen családban nevelkedő gyermek azt tapasztalja, hogy ő csak akkor kap dicséretet, csak akkor „megfelelő”, ha így vagy úgy viselkedik, illetve ha jól teljesít.

Nem az a mérvadó, hogy a szülő mit mond a gyermekének, hanem sokkal inkább az, hogy mit gondol, és mit üzen neki metakommunikációs szinten. A gyermek akkor is érzi az elvárásokat és a nyomást, hogy ezeknek megfeleljen, ha a szülő a szavak szintjén elnéző, de a lelke mélyén vágyik arra, hogy csemetéje képességeit, meghaladó teljesítményt nyújtson.

A feltételhez kötött önértékelés a gyermek személyiségének szerves részévé válik, és a továbbiakban is csak az elért eredményeinek tükrében tudja majd szemlélni önmaga értékét. Mivel a szülői elvárásokat belsővé teszi, azok serdülőként és felnőttként már, mint saját elvárásai jelennek meg nála, így alakul ki a tökéletességre törekvő, maximalista embertípus, aki csak akkor elégedett magával, ha meg tud felelni annak az ideális képnek, amelyet önmaga elé mintaként állít.

Az eredetileg a szülőktől és más felnőttektől származó követelmények a tudattalanba süllyednek, és a személy ezek eredetéről már mit sem tudva saját elvárásaiként kezeli őket. Kialakul az önmagával szemben a tökéletesség igényét támasztó személyiségtípus.

A megfelelési kényszertől szenvedő ember egy furcsa, nehezen összeegyeztethető kettősség szorításában éli az életét: egyrészt saját értékeit illetően kishitű és ezért nehezére esik spontán felvállalnia önmagát, másrészt, pedig tökéletességre törekvő és maximalista, aki nehezen viseli el saját gyengeségeit, illetve az általa annak minősített személyiségvonásait és mulasztásait.

Utóbbinak éppen az a magyarázata, hogy úgy érzi, kiválónak kell lennie, tökéletesen kell teljesítenie ahhoz, hogy „megfelelő” legyen, hogy mások elismerjék, kedveljék, jó véleménnyel legyenek róla. Nagyon érdekes, hogy az öntudatosnak és határozottnak tűnő, akár vezető pozícióban levő emberek esetében is gyakran fellelhetőek a tudattalan kishitűség jelei, ha elemezzük a viselkedésüket és a mögötte álló személyiséget. Az ilyen ember keménység és erős munkabírás mögé rejtheti saját személyével kapcsolatos bizonytalanságát, kételyeit, és ez az álcázás néha olyan jól sikerül, hogy még önmagát is félrevezetheti.
(Bakos Adolf nyomán)

Jó hír, hogy van megoldás.
MAG-oldáson szeretettel várlak.
egyutt.megoldas@gmail.com címen tudsz jelentkezni.
Kép: verseskönyv.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

köszönöm

(Barbye, 2014.10.16 17:53)

Segítettél. Köszönöm :)