Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mártír szülő, mártír társ

2014.06.03

 Azt hiszem, hogy nem vagyok önfeláldozó. Az életben azt tapasztaltam, hogy ha én nem törekszem mindenáron a magam javára, más mégúgy se fogja megtenni.
-Mezei András-

Köteles vagyok megtenni a gyermekeimért/ társamért / szüleimért / kapcsolataimért mindent.
Kötelességem ez.

Milyen kifejező szó. Köteles vagyok, azaz meg vagyok kötve. Kötéllel. Gúzsba. Nem szabadulhatok, amíg el nem oldoz valaki. Mert önmagamat nem tudom eloldozni, feloldozni. A mások által elvárt módon élek, megfelelek mások elvárásainak. A „mások” lehet a külvilág, de lehet egy-egy családtag, vagy szeretett személy.

Vannak, akik mindenkinek szeretnének megfelelni. Az évek múltával aztán a mások elvárásai felőrlik őket. Talán eleinte még lázadoznak, de a bűntudat - amit akkor éreznek, ha nem tesznek eleget az elvárásoknak – lassan elfojtja a saját igényeket. Sokan élnek közöttünk, akik már azt is elfelejtették, hogy valaha voltak vágyaik, álmaik, reményeik, és saját elképzeléseik. Beletörődtek abba az életformába, amiben élnek, és nem állnak ellen az erősebbnek.mag4.jpg
Az önfeláldozó emberek azt hiszik, hogy ha a saját vágyaikra hivatkozva néha nemet mondanának valakinek, akkor az megsértődne és szemrehányásokkal illetné őket. Ezeknek a hiedelmeknek az alapját a múltbeli tapasztalatok adják. A félelem a szeretet elvesztésétől, vagy a konfliktus minden áron való elkerülésének a szándéka gyakran oda vezet, hogy elfojtjuk a saját vágyainkat, és lemondunk a legkézenfekvőbb igényeinkről is.

Az irányítók olyan érzelmi trükköket alkalmaznak, amelyek hatására a kötelesség csapdájában vergődő ember mindig úgy érzi, hogy tartozik a másiknak. Tartozik neki, mert felnevelte, mert mellette maradt, mert rááldozta a fiatalságát, mert ő is segített, amikor a másik rászorult. Ezek az emberek a gyerek felnevelését, a családi vagy baráti szívességeket befektetésnek szánják, és éreztetik, hogy a másiknak honorálnia kell, amit kapott, különben az örök harag veszélye fenyegeti.

Egy régi és elavult felfogás szerint egyes emberek azt hiszik, hogy mindenkinek bármilyen áron, akár önmaga feláldozásával is tennie kell a kötelességét. Minél nagyobb a személyes áldozat, annál több tiszteletet érdemel az önmagát feláldozó ember. Aki a mások által hozott szabályokat hosszú időn át a saját kárára betartja, az lelkileg és fizikailag is megbetegszik. Az élete csupa kötelezettségből áll, és nem mond ellent, mert fél, hogy önzőnek és hálátlannak tartják majd.

Nagyon sok kapcsolatban tisztán látszik, hogy az „adás” és a „kapás” nincs egyensúlyban. Ezt általában mindenki észreveszi, de a legtöbb ember nem meri abbahagyni az „adást”, mert fél, hogy elveszíti mások megbecsülését, és elmarasztalják. (V.G. nyomán)

Sok ember érzi állandóan azt a késztetést, hogy segítenie kell másokon. Törődnek a partnerükkel, gyermekükkel, szüleikkel, cégükkel, a közösséggel, az elesettekkel. Figyelmüket és gondolataikat szinte mindig valaki más köti le. Saját magukra alig jut idejük.
Pótcselekvés ez a javából. ÖnMAGunkkkal szembe nézni képtelenség. 

Ennek felismerésében, megoldásában is tudunk segíteni, amennyiben látogatod a foglalkozásainkat.
Bejelentkezés:
egyutt.megoldas@gmail.com