Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mária

2011.03.24

Bernadette Soubirous, az Alvó Szépség


Bernadette nagyon szegény családban született Franciaországban, Lourdes-ban, a XIX. században. Édesapja molnár volt. Bernadette volt a legidősebb a hat testvér között. Gyermekkorában sokat betegeskedett, asztmás volt.
A látomás

Tizennégy éves volt, amikor télvíz idején testvéreivel elcsavarogtak a hegyek közé, a Gave folyó partjára. A szemközti sziklák egyik barlangjánál megjelent a Szent Szűz. Csak Bernadette látta és hallotta Máriát, kísérői csupán a kislány elragadtatását érzékelték. Bernadette beszámolója szerint a Szűzanya üzent vele az embereknek, leggyakrabban azt, hogy tartsanak bűnbánatot.  Felhívta a figyelmét a barlang lábánál eredő forrásra is. Később arra kérte a kislányt, mondja meg a város vezetésének, hogy építsenek a helyen templomot és zarándokhelyet. Összesen tizennyolcszor jelent meg a Szűzanya Bernadette-nek. 

Bernadette elbeszélését eleinte hitetlenség fogadta, de a lány a legszigorúbb kihallgatások alatt is ragaszkodott kijelentései igazságához. Ezután pedig a forrás mellett valóban csodálatos gyógyulások szemtanúja volt a falu népe. A csodák világhírűvé tették a helyet. 
Ma Lourdes a világ legnagyobb Mária-búcsújáró helye, a reménység forrása, ahol még ma is sok ember meggyógyul az itt fakadó víztől, a tudomány pedig nem talál erre magyarázatot.
Apácának állt
Bernadette életét gyökeresen megváltoztatta látomása, ezért elhatározta, hogy apácának áll. 1866-ban, 22 évesen belépett a több száz kilométerre lévő Nevers város kolostorába. Azért ilyen messze, hogy megneküljön a Lourdes-ban csodájára járó látogatóknak. Úgy gondolta, az őt körülvevő rajongásra nem szolgált rá, és csak kevéllyé teszi a lelkét. 
Nevers-ben sem volt egyszerű az élete, mert a novícia-mesternő azzal vádolta, hogy önfejű, konok, és sok szenvedést okozott neki. Mindennapjait önsanyargatással, rengeteg önfeláldozó munkával, beteg rendtestvéreinek ápolásával és imádkozással töltötte. Mindössze 35 éves volt, mikor 1879. április 16-án csont-tuberkolózisban meghalt. Három nappal később, a kolostorkert kis kápolnájában temették el. 
Harminc év múlva találták meg épen maradt holttestét
Bernadette több mint 30 évig nyugodott a neversi kolostor temetőjében. Amikor 1909-ben boldoggá avatásának előkészületeit végezték, az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében kinyitották a sírt. Az eléjük táruló látványtól a jelenlévőknek a lélegzete is elállt. Bernadette úgy feküdt párnáin, mintha mi sem történt volna. „Az oszlás legcsekélyebb jele sem volt tapasztalható, az idő nem hagyott rajta nyomot, úgy látszott, mintha aludna” – számolt be erről egy szemtanú. A hivatalos vizsgálat befejezése után a holtat új ruhába öltöztették, és a vizsgálati jegyzőkönyvvel együtt cinkkoporsóba zárták. 
Az Alvó Szépség ma is megtekinthető a Nevers-i kápolnában, üvegkoporsóban – arcát és kezét vékony viaszréteg borítja. 

 Forrás: www.katolikus.hu, wikipedia
Szerző: Összeállította: Szerémi Bora
 
Évekkel ez előtt kezdett el komolyabban foglalkoztatni Mária és az Őt körülvevő misztérium.
Nem csak mint a betett cikkben régen, de a mai napig is megjelenik, hol itt, hol ott, mindig akkor, amikor valakinek nagy szüksége van Rá.
Nekem tavaly karácsonykor sikerült felfognom, megértenem, vagy legalább is megsejtenem az Ő hatalmas áldozatát, tisztaságát, mérhetetlen erejét.
Itthon voltam Szenteste, és bár nagyon nem szerettem volna magamnak karácsonyfát állítani, egyik ismerősöm 24-én, dél körül mégiscsak beállított egy hatalmas normann fenyővel.
Ha már kaptam, feldíszítem.- gondoltam, s meg is tettem. Egyedül voltam Szenteste, gyerekeim az Apjuknál, vagy vőlegényükkel töltötték az ünnepet, és nagyon magányosnak éreztem magam. Már előző évben is egyedül voltam, azt is nehezen viseltem, bár akkor szenteste elmentem a barátnőmhöz, aki akkor frissen vált el, kiderült bőr rákja van, nem akartam magára hagyni.
Ültem a feldíszített fa mellett, égtek rajt a gyertyák… és nekem semmiféle karácsonyi hangulatom nem volt.
Hiányzott a sülő sütemény illata, a normann fenyő illata sem hasonlítható az erdeiéhez… de ezen túl is hiányzott valami, ami most kristályosodott ki bennem, mikor életem egyetlen, nagy szerelmét kérdeztem, hogy mit szeretne karácsonyra kapni, és az volt a válasza, hogy :
„Igazi karácsonyt!”
Elgondolkoztam. Mi is az igazi karácsony?
Mint gyermekeknek még benne van a sülő sütemény illata, az Angyalvárás, mikor a másik szobában izgatott készülődés után, békésen ülve, karácsonyi énekeket énekelve, dobogó szívvel vártuk, hogy megszólaljon a csengő. Majd berohanjunk a ragyogóan pompázó fához, ami millió csillaggal, fenyő, narancs, mézillattal, szívünknek kedves ajándékokkal megrakva máltóság teljesen állt, jelképeként a szeretet, békesség, és Fény születésének.
Felnőttként a készülődés édes fáradtsága, a meglepni és megajándékozni akarás, a tágra nyílt gyermekszemekben felcsillanó öröm, előre elképzelt, majd megélt melegsége járja át szívem.
S amikor egyedül ülök csendes melegben a fa mellett, mely jelkép s gyönyörű, mikor vágynék egy puha kart mi átölel, mikor szeretnék egy bársonyarcon meglepetés pírt látni, mikor felcsillanó szemekben szeretnék átélni boldog sóhajokat… Eszembe jut Mária.
Mária, ki szeplőtelen fogantatás után adta a Világnak, Egyszülött Fiát, ki megélt minden kínt, mit anya megélhetett.
Kinek tehetetlenül kellett végignéznie, hogy Fiát meghurcolják, megkínozzák, leköpik.
Pedig Ő csak a szeretetet hirdette, a megbocsátást és önmagunk megértésére bíztatott minket. …
Elszégyellem magam. Hisz az én lányaim élnek, egészségesek és jól is érzik magukat, szenteste. Melegben vannak, van ennivalójuk, van ünnepük… az évben a legszebb.
Máriát vágytam érteni, s közben megértettem, magam.
Ez az én, csodálatos, karácsonyi ajándékom volt, Tőle, Általa.
Hálás vagyok, hogy megérthettem, hogy felfoghattam.
S most fogadjátok tőlem Ti is nagy szeretettel.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.