Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Magad uram...

2011.03.19

Sokan tudják rólam, sokan nem.
Én egyszer kérek.
Ha nem azonnal ugrik valaki arra, mit kértem, akkor többet nem szólok. Megcsinálom én, ahogy tudom.
Ez többeket idegesít, többeknek nem tetszik, de ilyen vagyok… és ha a szívemre teszem a kezem, ez eddig nem is nagyon láttam szükségességét, hogy változtassak rajta.
No, most többeket felhívtam, hogy ugyan csak a lakásra férne egy alapos festés.

Hogy, hogy nem, mindenkinek volt gondja, baja, programja, akiket hívtam, senki nem ért rá, hogy segítsen nekem.
Messzemenő következtetéseket is le tudnék vonni belőle, hogy bezzeg, meg amikor Ők jönnek én, pattanok, de nem teszem.
Nem teszem több okból sem, mert nem érzem – már, mert akkor abban a pillanatban volt bennem egy rácsodálkozás – hogy, hogy el kellene bárkitől, bármit is várnom, még ha közeli családtag sem.
Tehát „Magad Uram, ha szolgád nincsen!” nevében, irány a festék bolt.
Igen nagy derültségére az eladóknak, szőke nő vásárol tipikus esete c. komikumot láthattak, hallhattak, akik épp ott voltak.
Ugye azt biztosan tudtam, hogy műanyaggal nem akarom bevonni a lakást. Tehát csak mészalapú beltéri falfesték jöhetett szóba. Keresgetek, kutatgatok. No, legalább annyit tudtam, hogy ezt egy hatalmagos nagy vödörben szokták árulni. Azt kerestem. Rá is leltem egyre, de valószínűleg bizonytalan lehettem, mert a tulaj odajött, hogy miben segíthet.
- Bingo!!
Sorolom: Kellene nekem mész alapú beltéri falfesték, nap sárga, rózsaszín.
Kellene még 5 kiló oltott mész. Gipsz. Csiszolóvászon, teddyhenger hosszabbítóval, nyélileg, olyan nokedli szaggató féle rácsozat, takaró fólia, penészirtó spray.
-    Rendben, én is sorolom. – jött a válasz. – Fehér színben van falfesték, ehhez van színező paszta, ezt beleönti, megkeveri és a kívánt színt, felkeni a falra. Nokedli szaggatót (Vigyor!) csak műanyagban tudok adni. Takaró fólia több fajta van, melyiket szeretné?
- Jó kérdés. Ami takar! – Vágtam rá nagy bölcsen. (Újabb vigyor!)
- Csiszolóvászonból milyet szeretne, 80-ast, vagy 100-ast?
(Misi segíts, milyen kell nekem? )
-    Gondolom a 100-as, ha nem javít nagyon durván. – jött a válasz azonnal az eladótól.
(Kösz Misi!)
Végezvén a boltolással, irány haza. No, persze ez nem a faluban történt, mert ez egy piciny kis falucska, ha komolyabb bevásárlásra van igénye az ember lányának, akkor be kell, menjen a közeli nagyobb helyre. Hazaértem. Kipakoltam, nagy bőszen a szerzeményeimet és biztosan tudtam, hogy végre álmaim szobáját festhetem meg, hiszen NAP SÁRGA lesz minden fal, plafon. Régi álmom volt, de mindenki lebeszélt róla. Nem tudom miért, de sokaknak a fal az fehér, s eddig nekem is. Hát most nem lesz fehér.
(A rózsaszín lánykám álma volt. Legyen Neki karácsony! Az Ő szobája, Ő lakik benne, ha rózsaszínűt szeretne, rózsaszínű lesz. Azt már nehezebben emésztettem, hogy fekete köröket akar bele, de sikeresen lebeszéltem, bordó körökben maradtunk. - Na, Picasso sehol nem vagy, még a végén körözni is fogok :D)

Na, akkor mindenki aki:
Festő (szoba, portré, tájkép, akt … stb)
-    aki festőnek készül
-    aki festő volt, de nyugállományba vonult
-    aki festőhöz ment feleségül
-    akinek a párja festő
-    aki ismer festőt
-    aki látott már festőt….stb
Rakodó munkások
-    azoknak minden le és felmenője
-    ismerőse, barátja
-    izompacsirtája … stb.
A saját lelki nyugalma érdekében, a továbbiakban csak akkor olvassa tovább, ha előkészítette az idegnyugtatókat, kikészítette a gumidominót, felvételt nyert már (de legalább is biztos időpontja van) az Elme Gyógy és Intézetbe.

Elindult a lavina. Kipakoltam a szobámból. Ami ilyenkor feltűnik:
-    fantasztikus mennyiségű, teljesen felesleges dolgot tárol az ember lánya – a majd még jó lesz nevében
-    amire, anno azt hitted, hogy hú de elegáns és szép bútor – Dédükszéppapitól rád hagyatva – az olyan nehéz, hogy sok-sok palacsinta legyűrése után is háromszor kell megfogd, hogy egyszer arrébb cibáld. (Éljen a női egyenjogúság, cibálod. Na, nehogy már a szomszéd vigye arrább, aki egyébként is 99 éves, csúszos, mászos, isiászos. -Mély levegő, feszülj neki, és akkor is megy.)
Kuka telik, szoba ürül.
A vödörbe a mészalapú festék, kezemben a színező paszta. Mivel nap sárgának vettem, nem kell kevernem. Beleöntöm és összevegyítem. (Összevegyíteném….

Én keverem, de ez nem keveredik.

Hiába egyéniség.

Bot kevés….

Fakanál is.

Hogy miért nem lehet ezt mixerrel keverni?”

Akkor marad a kezem.

Térdre az áldozat előtt, póló ujja feltűr és bele a kulimászba. Ha én egyszer azt akarom, hogy egyenletesen elkeveredj, akkor egyenletesen elkeveredsz.

„Hej! Ez mar!...

Fröcsög és még a zoknim is sárga… meg a padló… meg a nadrágom, meg a pólóm! ….

Juj… ez nem is egyszerű.”
Állok a kiürített szoba közepén. Amivel végképp nem boldogulok, az fóliával takarva. Nem értem az eladó miért mondta, hogy a padlóra is kellene, lépésálló takaró fólia, nekem ugyan nem kell.
Javítok. Kell hozzá gipsz, víz, fandli , spakli (olyan szakkifejezéseket tudok ám, hogy még a végén Építőipari vállalkozást is nyitok.) Összekeverem a kellékeket. Ebből csak a gipszet a vízzel. Sokáig. Azt mondták alaposan kell. Én alapos vagyok.
Na jó, azt nem mondták mennyire?

Meg az sem, hogyha sokáig keverem, akkor egyre sűrűbb lesz.

Nagyon sűrű.

Annyira sűrű, hogy már keverni sem tudom.

Itt valami bibi van.

Ez nem mozdul.

Azt hiszem megszilárdult. Kuka.
Új adag. Nem keverem olyan sokáig. Már a repedésre kenem. ….

Kenném.

Én kenem, ő lemászik.

A csuda hitte volna, hogy ez a maratonra készül.

Minek futkos ez?

Jól van öreg, eleget edzettél, most már maradj ott, ahova kentelek. Neveletlen!
Megijed.

Marad.

Ugye, hogy jó, ha az ember szigorú?
Előttem a festékes vödör, kezemben a teddyhenger, fohász Misihez, …. És kenem.
„Azta! Nem azt mondta az eladó, hogy nem kell hígítani? Akkor miért ilyen sűrű? Ebből már nokedlis is lehetne szaggatni. Na jó… akkor ideje elolvasni a használati útmutatót… Térdre, oldalán a felirat. ¼-es hígítással használandó. „Puszikállak eladó bátyó….”
Víz… sok. Kenem.
… és kenem….
És kenem. „Már az egynegyede megvan. :D ….
Még csak az egynegyede van meg? :( ….

Fáj a kezem, fáj a derekam, szemem marja a belefröcskölt festék. Pihenek.
Új lendülettel állok neki.
Akkor is megcsinálom, ha nagyon fáj, ha nagyon rossz, ha ömlik a víz rólam.
Kenem.
„Te Misi! Nem akarod egy kicsit átvenni?” Jé, most könnyebben kenem. … és kész.
Ajaj ez foltos. – Lányom nyugtat, ha megszárad, már nem lesz foltos.
Este lett. Holnap folytatom.
….
Igaza lett lányomnak. Másnap már nem volt, annyira foltos. No, akkor még egyszer az egészet. Ez hamarabb megy. Érdekes, ebbe is bele lehet jönni ám.
Már nem is érzem a derekam. Olyan izomlázam van, hogy izzik a kezem, lábam… az állandó létrázástól, átmentek tekintélyes méretű combjaim kocsonyába. … és kész.
Upsz! Most látom, miért kell a lépésálló fólia. Itt padlósikálás lesz. Legalább annyi a földön a festék, mint a falakon.
… és még van 5 helység, amit mostanra terveztem be.
Lendületem töretlen. Megcsinálom. Ügyes vagyok. Önbizalmam az egekben. Akkor is megcsinálom!
Velem van Misi!
Ketten megcsináljuk.

Színt keverek.

Eredetileg narancsot szerettem volna.

Sárga meg piros, az narancs. Nem?
Nem. Ez valami egészséges tüdőszín.

Mindegy, marad. Ebédlőbe ez sem rossz. … és folytatom.

*Megjegyzés:
Vállalkozásomat „Szobafestés, mázolás, felújítás” címmel szüneteltetem. Sőt. Meg sem nyitom. Maradok az íróasztalomnál.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.