Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ma nem divat, öregnek lenni

2013.11.22

 A minap hallgattam egy reggeli műsort a rádióban. A műsorvezetők azt taglalták a betelefonálókkal egyetemben, hogy ma nem divat öregnek lenni. Mindent elkövetnek emberek, hogy ne látsszon a koruk, nemtől, fajtól függetlenül.

51827.p.jpg

Ha egy öt-hat éves gyermektől azt hallom, hogy majd, ha én is nagy leszek…, akkor tudom, hogy egy olyan vágyakozását fejezi ki, ami arra utal, hogy most ebben a pillanatban, a gyermekségét, nem örömmel és főként nem teljességgel éli meg.

Ha egy tinitől azt hallom, hogy majd, ha nagykorú leszek, akkor tudom, hogy olyan álmai vannak, amivel szeretne fölnőtt lenni. – Bár úgy gondolom, hogy az evvel járó felelősséget, nem szeretné.

Ha egy huszon-, harmincon évestől azt hallom, hogy majd, ha megteremtettem az egzisztenciámat, akkor tudom, hogy halogat, sok esetben a gyermekvállalást.

… és mindezt sorolhatnám, akár tíz, de sok esetben évekre bontva is.

Ami mindegyikben tökéletesen egyezik a fent hozott példákból, hogy nem jó az, ami van, hanem helyette szeretnék valami mást.

Valamit, ami még távoli, tehát lehet elképzelni szépnek, gazdagnak, jónak… álomnak.

20130625-ezo-az-arc-rancai-arulkodnak1.jpg

Azt látom ezeken az embereken, hogy minden jó, ami távol van és semmi nem jó, ami itt és most van, vagy legalább is, nem tökéletes.

Ugyan ez igaz akkor is, amikor valaki elért már bizonyos dolgokat, vagy kort, de visszafelé vágyakozik. Sőt! Odáig megy a vágyakozásával, hogy már nem is akar annyinak látszani, mint amennyi, vagy nem olyannak, mint amilyen.

 

fa.jpg

Mikor idáig elértem az írásban, akkor hirtelen bevillant egy kép. A kép egy öreg fát ábrázolt, ami a maga fenségességében állt az erdőben. Erőt, békét sugárzott. Sokat megélt fa volt, ami alatt jó volt megpihenni, ami feltöltött energiával, ha nekivetettem a hátam.

Hatalmas koronája az Ég felé tört, ahonnan lehozta a Fény erejét, és gyökereivel a Föld középpontjához közel, felhozta a bölcsességet, hogy a tudást átadhassa mindenkinek, aki megpihent alatta és rá figyelt.

Elgondolkoztam.

Ha egy fa ennyi mindent képes adni, amikor sok-sok éven át növekszik, akkor egy ember, aki sok évet megélt, sok mindent megtapasztalt, s még több helyzetben feltalálta magát és győztesen került ki a hétköznapok őrlő malmai közül, mennyi mindent képes átadni az ifjú nemzedéknek, a gyermekeknek?

Ha nem más akar lenni, hanem büszkén és boldogan vállalja mindazt, amit megélt, akkor mennyi tanítást, tapasztalatot, bölcsességet képes továbbítani? Hiszen, akkor nem az köti le az idejét és energiáit, hogy botox kezeléseken vegyen részt, hogy felvarrassa, ami petyhüdt lett, hogy befestesse, ami megőszült…stb., hanem a bölcsesség, tudás és tapasztalat átadása lesz az első és legfontosabb.

torzsfonok2.jpg

Ha megnézem a természeti népeket, vagy ősi törzseket, ott bizony még ez a feladata az idősebbeknek. Tökéletes tisztelet és megbecsülés övezi Őket, a tudás elismeréseként.

Az élettapasztalat, a megélt tanulságok, a küzdelmekkel teli élet győzelme, a lehiggadt kiteljesedett szeretet bár lehet, hogy ráncokat eredményez, de mindez jel, hogy sokat tudó ember áll előttünk.

 

Ma, mikor már én is túljutottam az életem delén, megértettem, hogy mindez ajándék. Mint fának a göcsörtös, vastag ágai, gyökerei, nekem a ráncaim.

Ma már, büszke vagyok a ráncaimra!

 A képek az internetről származnak.

65903_676653365685371_2098047107_n.jpg