Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ma este miért kell rossz legyen a lelkiismeretem?

2015.11.15

Régi ismerősöm hívott fel a napokban:

-Évi segíts!

-Bármiben. Mi történt?

-Nehéz erről beszélnem, ha lehet, személyesen kereslek meg?

-Persze.- válaszoltam és a mai napban egyeztünk meg.

Kezdeti akadozások és dadogások után, egy kerek, és meglepő történetet hallgattam végig.

art-ego2-1.png-Tudod, hetek óta avval alszom el, minden nap este, hogy „vajon most miért kellene rossz, legyen a lelkiismeretem”?  Végiggondolom a napom, úgy ahogy annak idején tanítottad, megbocsátok mindenkinek, végül magamnak is, de az a kis tüske nem hagy nyugodni.

- Magadnak is megbocsátasz? – kérdeztem.

- Igen, persze.

- Értem. S mondd, mi azaz ok, ami miatt Magadnak kell megbocsátanod? Mi az, amit elkövetsz nap, mint nap, hogy újra és újra meg kell bocsátanod Magadnak?

- Nem mindig ugyan az, de az alapja azonos. Reggel, mikor felkelek, elhatározom, hogy mi mindent fogok megcsinálni. Majd nap végén rájövök, hogy ezt sem, azt sem tettem meg, nem végeztem el.

- Mit csinálsz helyette?

- Van, amikor olvasok, vagy zenét hallgatok, van amikor ebéd után ledőlök pihenni.

Este meg jön a lelkiismeret-furdalás.

- Tehát, ha jól értem, akkor naponta nagy mennyiségű tennivalót szabsz ki magadra, majd amikor nem tudod elvégezni, akkor ostorozod magad?

- Igen. – süti le a szemét zavartan.

 

Innen indult az a hihetetlenül megrendítő oltássorozat, amitől mindketten sokat kaptunk. Sok ajándékot, felismerést, valódi megbocsátást, elengedést.

Pici gyermekkortól kezdve a Hölgy szülei, nagyszülei a maximumot követelték meg. Nem egyszer fordult elő, hogy tettlegességre is sor került, ha nem a várakozásnak megfelelően tett dolgokat.

Dicséretet, jutalmat szinte soha nem kapott. Ha valami nagyobb dologba készült belevágni sok esetben azt a mondatot hallotta „el se kezd, úgysem csinálod végig”!

Megtanultuk, hogy igen is szüksége van a dicséretre, sőt a jutalmakra is.

Megtanultuk, hogy ha 24 órányi napba 48 órányi elvégzendő feladatot szab ki magának, akkor az esélytelen, hogy el is végezze.

Majd elhangzott részéről az a mondat, ami az igazi fel- és megszabadulás mondata, amiből már egyértelműen az látszik, hogy letette a terhet:

„Szeretem és elfogadom magam annak, aki vagyok. Nyugodt lelkiismerettel élek és fekszem le, mert mindent megtettem, hogy munkám haladjon, lelkem, szellemem fejlődjön. Megérdemlem a pihenést, ügyes vagyok!”

Áldás! Áldás! Áldás!

(Az írást a kliens tudtával és beleegyezésével adom közre.)

Kép: art-ego